Írok hozzá egy kis mellékest.

Nemo egy újabb elhagyatottnak látszó háznál járt. Nagyon megnőtt a sötét aktivitás mostanában, ezért végrehajtottak rajta egy ceremóniát. Azt mondták neki, hogy ez csak vele lehetséges. A ceremónia hatására sokat nőtt az ereje. A tetoválásai eltűntek, de helyette kéken fénylő rúnák borították az egész testét. A szeme kéken fénylett, már-már világított, fekete hajába pedig fehér csíkok vegyültek. A Jobb kezéről leválasztották a fém karmot. Nem volt neki probléma, hiszen nemsokára begyógyult. Mindkét tenyerében rúnák végződtek. Olyanok voltak, mint egy energiacsomópont. Egyfolytában kisülésekkel távozott az energia a testéből. Most már egy pallost hordott, aminek arany pengéjén szintén mágikus rúnák sorakoztak. A kard miatt nem hordott köpenyt. A régi kardjai egyesítésével jött létre a pallos. Belépett a házba és elszabadult a pokol. Szó szerint. Mindenhonnan randaságok özönlöttek felé. Még a kardot sem használta. Csak beleütött a földbe, aztán egy kék kupola szerű robbanás síkságot idézett a ház helyére. Ezzel végre előcsalogatta a mesterüket. Állítólag valamilyen démonszervezet tagja volt. Ez a lény kb. akkora volt, mint a néhai ház. Hatalmas lyukakkal szabdalt szárnyai voltak és mindenhonnan tüskék meredeztek ki belőle. Nem probléma. Felugrott a démon fejéhez, aztán egy határozott mozdulattal a homlokába mélyesztette a kardját. Még üvölteni sem maradt ideje. A kard rúnái felvillantak és mintha kifutottak volna belőle, kékes derengéssel ellepték a szörny egész testét. Ezután felfénylettek a rúnák és hamuvá égett a démon nagymesterek egyike. Egyel kevesebb. Megtaálom a többieket is. Fényes aura vette körül az alakját és egy villanással eltűnt. Nem maradt utána semmi, csak egy kör alakú szétégett terület a ház helyén és némi hamu...

Egy kis közbevetett jelenet, ami nemrégen jutott az eszembe

Pár nappal a búcsú után egyedül sétálgat az utcán. Mindenfelé boldog családok és párocskák fogadják, így nem meglepő módon egyiktől jobban rosszul lesz, mint a másiktól. Gyűlölte ezt az egész helyzetet, amiből nem látott semmiféle kiutat. Úgy látszik, neki ez a sorsa, hogy ilyen szerencsétlen legyen néhány dologban. Gondolataiból a molbiilja csengése rázza fel:
- Igen? - szól bele.
- Nos, akkor elvállalod? - kérdi egy halk női hang.
- Nem tudom még... lehet.
- Te akartál a vezetőnk lenni!
- Akart a franc! Nem tudtam, hogy Sazbah ereje még egy dolgot a nyakamba varr.
- Pedig így van. Tudod, ha elvállalod, megvédünk a Renddel szemben. Ha nem, mi magunk végzünk veled, Amyra - démonkörökben egyre gyakrabban használták ezt a nevét, bár valószínű, ha elvállalja a kinevezést, új nevet fog kapni.
- Tisztában vagyok vele.
- Akkor meg? Hol a gond? Te sem hagysz cserben minket, mi sem téged.
~Az lehet~ gondolta keserűen, miközben hazafelé vette az irányt ~ De én akkor sem akarom, hogy a végén pont Nemo öljön meg. Most már, legalábbis~
- Rendben, elvállalom.
- Ez a beszéd, látod! Ma éjfélkor gyere el a régi Baraemus-kúriára. Ott várunk rád - azzal a nő letette a telefont.
Ő pedig magát átkozva lépett be a kapun.

Na sziasztok gyerekek,most 1 hétig nem leszek,addig is jó játékot mindenkinek.

Az pláne, ha télleg megteszi Na jóéjt

Az bizony érdekes lenne. Nah, menek. Jó éjt.

Nemo alakja közben már szertefoszlott. Nem tudja, hogy mit csináljon. Megint a hegyen áll és csak bámulja a várost. Hát ennyi. El kellett mennie. Viszont, ha megmagyarázza a Rend többi vezetőjének, hogy a lány nem rossz, akkor talán nemfognak vadászni rá. Kazuya apja is a Rend szövetségese volt. Arishima is azzá válhat. Ahogy ez eszébe jutott az alakja ismét köddé vált...

Egy másodpercig csak néz az épp köddé válni készülőre, majd az arcára teszi a kezét:
- Nem akarom, hogy elmenj, de ha tényleg muszáj, legalább ennyi emlékem lesz rólad - mászik le a pultról, és megcsókolja Nemot. Az egész csak nagyon rövid ideig tart, utánna pedig azonnal elhúzódik tőle, a kezét maga mellé ejti, majd felszalad a lépcsőn. Mire felér, az arcát már javában áztatják a könnyek.

-Igen azt hiszem az lesz mint régen.-mondja a lánynak, majd átöleli, de közben az alakját, már kezdik elnyelni az árnyékok.

Egy darabig csak némán figyeli Nemot, és ízlelgeti a szavakat. Talán ugyan azért nem teszi meg, amiért ő most elmondta mindezt. Ha így van... Hát, ugyanott vannak, ahol két éve.
- Akkor most mi lesz? Ugyanaz, mint régen? - kérdi halkan, miközben félrefordítja a fejét. Ha továbbra sem akarja elveszíteni a fejét, jobban jár, ha inkább nem néz Nemo szemébe.

Neked is, szia

Felkel, a kardokat visszateszi a helyére, majd odamegy a lányhoz és a szemébe néz.
-Nem tudom megtenni.-mondja és kiült az arcára az eddigi összes fájdalma.

A lány látta, amikor elmegy a szerelme.
A földre esett, és hangos zokogásba tört ki.
- neeee.... miért? miért? - majd halkan a tenyerével a padlót kaparja.
- Vigyázz magadra.... - pár percig így feküdt.
Majd a lány felállt, összeszedte magát, letörölte a könnyeket, és bement a szobájába. Ledőlt az ágyba, magára húzta a takaróját, és újból, halkan sírni kezdett...

Na akkor jó éjszakát. Sziasztok!

- Én elmondtam, amit akartam. Ez az utolsó alkalom, hogy hagyom magam. Ha megölsz, ennyi volt, élhetsz tovább. Ha nem teszed, legközelebb már védekezni fogok. Ugyan előbb vagy utóbb elbukom majd, akkor már nem azért fogok meghalni, mert hagyom magam. Ennyi - issza ki a kávéja maradékát, feláll, elmosogat maga után, majd felül a pultra. Nem tudja, mi lesz ezután. Mit tesz vele a másik.

Nemo csak néz egy darabig, aztán leteszi a csészét az asztalra, majd a kezére hajtja a fejét, hogy Arishima ne láthassa az arcát. Nem tud mit kezdeni az információval.