Nekem megfelel.

Nem tudom... szerintem lehet, hogy majd azért találkozik a két szál, de szerintem addig menjünk külön....

Na, akkor most hogy legyen? Folytassuk a kettő különt, v csináljunk egy közöset?

Üdv. mindenki!

Megjöttem

Sziasztok!

Sziasztok!
Én már itt is vagyok!

A mellékszál másik vége. Azt hiszem, este ezt majd lehetne folytatni, vagy majd akkor írsz rá, ha lesz időd

Éjszaka álmot látott: álmában Nemo egy hegy tetején állt, és a diplomáját szorongatta a kezében. Erre felült az ágyban, két térdére könyölt, tenyerének támasztotta a homlokát, így meredt maga elé. Olyan erősen éltek benne a pillanatképek, hogy szinte azonnal tudta: ~ Ez nem álom volt... hanem egy látomás... Nemo újra itt van valahol. Ha megtudja, mit idézett elő a távozása két éve, megöl. Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy ő volt a kulcs? Most már lényegtelen... Fél démon leszek~ sóhajt, miközben kikászálódik az ágyból, majd kilép az erkélyre. A hűs szellő megnyugtatja, és így végre végiggondolhatja, mi lesz, ha tényleg újra találkozik majd Nemoval. Az egy dolog, hogy a férfi mindennél jobban hiányzott neki az utóbbi két évben, maga döntött úgy, hogy nem akarja többé látni. Tehát, veszett fejsze nyele. De most az egyszer mindenféleképpen találkozniuk kell. Nemonál van a diplomája, igaz azt lehet, hogy sohasem kapja vissza... Lehúnyja a szemét, és felidézi magában, milyennek látta a másikat, két évvel korábban. Miután az emlékkép megvan, hagyja, hogy átjárja az egészlényét, majd így szól:
- Nemo, gyere ide. Beszélnünk kell.
Tudja, hogy a férfi, bárhol is legyen, megkapja ezt az üzenetet.

Ahogy hallota Mya szavait és mikor hozzá bujt Kazuya átölelte őt és csak annyit mondot:
-Nem foglak itt haggyni benneteket soha.-
Ekkor lassan lefekszenek még mindig ölelték egymást és lassan a lány felemeli a fejét a fickó egy csókot add neki aztán ujjból egymáshoz bujva elalszanak.

A lány nagy szemekkel nézte végig a történteket, s miután bement a féri, ő is utána ment. Becsukta az ajtót maga mögött, majd nekidőlt. A férfi háttal áll neki. Mya pár percig így állt rezzenéstelenül, majd odasétált a férfihoz, és hátulról átöleli. Fejét a férfi hátra hajtja. Kezével pedig a férfi szívére teszik, és halkan hallgatja a dobogását. Elengedi, majd a férfi elé megy, hogy szemtől szembe lássák egymást. Még mindig nem szóltak egymáshoz. A lány felemelkedik lábujhegyre, majd megcsókolja a férfit. Kezét átkulcsolja a férfi nyakán, majd magához húzza. Újjab könnycsepp gördül végig. Mya pár perc elteltével megszakítja a csókot.
- Ne tedd ezt velünk! Ne akarj hősködni! Két évvel ezelőtt, majdnem itthagytál...
A lány szemeiből patakokban folyik a könny... Nem érdekelte. Csak két dolog érdekelte igazán. Az egyik a másik szobában alszik, a másik pedig itt áll előtte.
- Ne tedd ezt velünk... - hangját suttogóra vette, majd nekidőlt a férfi mellkasának...

Mikor Kazuya is hallota hangot gyorsan kiszaladt,látta hogy apja kardja volt az,akkor tudta hogy Nemo járt itt.Elmosolyodik lenyul a kardért és mikor megérinti hirtelen megégetti a kard,hirtelen a kezét vissza rántotta és meg látta cetlit elolvasva valami szöget ütőtt a fejében hogy vajon miért égethette meg a kard őt mert ugyan is nem volt démoni formában,ekkor Kazuya hirtelen megdermedd és tudta hogy az ereje miatt,a démoni ereje miatt ugyan is az emberi részét megfertőzte és ezt jól tudta ő is,az ereje már iszonyatosan hatalmas volt de főképp a démoni ereje,lassan meg hátrál és vissza megy a szobába hogy at gondolhassa a történteket:
-2 év gyakorlás és még sem tudtam leggyőzni.-gondolja magában.
2 évig a dühétt próbálta meg legyőzni de most hogy a démoni ereje már az emberi részétt is megfertőzte,tudta hogy nem szabadulhat attól ami valójában,2 évvel ezzelőt a nagy robanás amit ő okozot az égen, az a mostani erejéhez képest kb.20x olyan kissebb volt az a robanáss ,egyszóval Kazuya olyan szintet ért el aholl már senki és semmi nem tudná megállítani,ekkor eszébe jutt az-az erő amitt érzet attól már kezdet félni később rájön arra hogy egy szin tiszta démon az erő forrása,és a lelke sokkal gonoszabb volt mint a 2 évvel ezelőtti démonnak...

A lány gyorsan letörölte a kigördült könnycseppett. Amikor megkérdezte a férfi, hogy mi a baja, már épp válaszolni akart, amikor valamilyen csörömpölést hallott.
Kipattant az ágyból, és felvette a köntösét.
- Mi volt ez? - majd kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a nappaliban a lámpát. A kanapé előtt egy kard hevert. Eldőlt. Valószínűleg ez zavarta meg a csöndet.

Mikor elfordult a lány Kazuyától,látta hogy egy könnycsepp gördült ki a lány szeméből és hallota hogy a lány valamit mormol magában közelebb bujik hozzá átkarolja ismét és kérdezi tőle:
-Mi a baj???-

Egy kis mellékszál.

Árnyak szövődnek Kazuya és Mya lakásában. Nemo jelenik meg és hangtalanul egy kardot támaszt a kanapénak, amin egy cetli van:
"Kicsit megnöveltük a démonok elleni hatékonyságát, ezért csak emberi alakban tudod használni. Ha mégis démoni alakban használnád, nos, azt inkább nem ajánlom." Ezután eltűnt, hogy később a Rend épületében lévő szobájában jelenjen meg. Mivel most már a Rend egyik vezetője, ezért egy nagyon tágas és minden extrával felszerelt szobát kapott. Kihúzta az íróasztala fiókjából a talált diplomát és megnézte a nevet, azután keserűen elmosolyodott. Arishima? Aztán letette a diplomát az asztalra. A gondolati a lányt keresték és meg is találták. Csakhogy valami nem stimmelt. Megváltozott az aurája. Épphogy megtalálta, annyit változott. A benne lévő démoni erő erősebb lett. Nem örült ennek. Attól tartott, hogy Arishima lehet, hogy nem fogja tudni irányítani az új erőt és ártatlanokat fog megfertőzni az akarata ellenére. Remélte, hogy nem így van. 2 éve nem látta már. Próbálta elkerülni és ez sikerült is neki. De most meg kell látogatnia. Elhatározta, hogy ha nagy lesz a démoni befolyás a lányban, akkor megöli. Felállt és eltűnt. De nem a lánynál bukkant fel, hanem egy hegy tetején, ahol jól lehetett látni a várost. Még nem akart találkozni vele. Kezében a lány diplomáját szorongatta. Gondolkodott, hogy mit mondjon neki. Bár már két éve történt, de neki nem fakultak az emlékek. Egy halhatatlannak két év olyan, mintha két óra lenne az életében. A fájdalom nem enyhült. Ahogy azon merengett, hogy miért pont ő lett halhatatlan, érezte, hogy valami lefolyik a bal arcán. Könny. Egy könnycsepp volt az, amit azonnal le is törölt. Egyedül volt. Nem volt senkije. És akinek nincsen senkije, aki szereti, annak nincsenek barátai sem. A halhatlanság nem elhanyagolható hátránya a magány. Már belefáradt az egyedüllétbe. Továbbra is a várost nézte és gondolkodott, miközben Arishima diplomáját szorongatta a kezében...

A lány nem szól semmit. Némán engedi, hogy a férfi átölelje.
Pár levegőt nehezen vesz...
Érzi, hogy a szemét már megint a könnyek égetik.
Eszébe jut, a két évvel ezelőtti harc, eszébe jut, hogy majdnem elvesztette őt. Elfordul a férfitól, és egy könnycsepp kigördül a szeméből. Kezét a szája elé teszi, és némán magában mormol valamit...