Mikor hallja Mya szavait és érezte a csókjait csak ennyit mond:
-Soha nem haggylak el,lehet túl élem de ha nem a szívedben mindig ott leszek és segítek mindig...nem haggyhatom hogy emberek haljanak meg és azt se hogy ti is meghaljatok,meg kelltenem muszály lesz...-
A lány csak mellkasához volt dőlve,lassan átöleli őt és csak annyit mond neki:
-Keresetek egy biztos helyet aholl átvészelhetitek ezt,mert nem akkarom hogy valami történjen veletek.-
Lassan egy csókot add a lánynak,utána az ajtó felé veszi az irányt,a hold meg csak vörös fényben világitott le a sötét utcákra,lassan kilép és fellrepül,a felhők közt eltűnve Kazuya elindult beteljesitení a sorsát.

Na gyerekek ennyi volt sajnos,holnap korán kell kelnem és nyaralás miatt 1 hétig nem leszek,addig is jó éjt mindenkinek,jó játékot és hiányozni fogtok.

A lány szemeiből potyogtak a könnyek.
- Neee! Ne tedd ezt velünk... akkor se... - majd két kezét az arcára teszi és hangosan felzokog.
- Kazuya... én...- de nem folytatja.
Felnéz a férfi szemeibe, látja, hogy könnyel van teli.
- Annyira szeretlek...
Majd megcsókolja. Nem érdekl, hogy a kedvese egy félig démon félig ember, ő csak az érdekli, hogy mindig mellette legyen, vigyázzon rá, segítsen neki...
- Nem teheted ezt velünk! - suttog a lány, majd a férfi mellkasának dől.
- Én csak azt kértem, hogy szeressen valaki, nem kértem semmi mást...
Majd újra feltekint a férfira és újból megcsókolja. A csók hosszú volt és édes...

- Emlékszel, öt évvel korábban megöltem egy démont a kaszinóban. A mesterem volt. Ő képzett belőlem bérgyilkost. Tanítványaként és gyilkosaként enyém lett a hatalma. Ez azonban csak két évvel ezelőtt, a távozásod utáni napon derült ki. Az átalakulásomnak már rég el kellett volna kezdődnie és befejeződnie, ám mindig volt a közelemben egy démonvadász. A bennem lévő erő nem ostoba: csak akkor kezdett el fejlődni, amikor már te sem voltál itt. Még nem fejeződött be, a szemem színe még mélyülni fog, a regenerálódási képességem felgyorsult, talán halhatlan is leszek, de ha levágják a fejem, biztosan meghalok. Nem leszek teljes értékű démon, mert a Surranó-vérem ezt nem engedi. Valószínűleg az átalakulásom valamivel több, mint fél év, véget ér. Ezután nem fogok öregedni, de természetes halállal, vagy ha levágják a fejem, végem. Ennyi biztos. Nos, ezek után eldöntheted: megölsz, vagy másra hagyod a piszkos munkát. Válassz - kortyol egyet a kávéjából. Akárhogyan is dönt a másik, nem érdekli, már felkészült a halálra is.

Bocs a lassúságért, de közben dolgom volt

Kazuya ránézz a lányra még mindig démoni alakban volt lassan a kezét fellemeli és a lány fejére helyezi így meg mutatta a lánynak a látomást amitt láttot és csak ennyit mond:
-Ezért kell elmenem...-
Lassan bemegy a hálószobába fellemeli az apja kardját mikor megérinti Kazuya keze lángra kapp de nem törödőtt a fájdalommal lassan a hátára csatolja a kardott és utána meg a szekrény felé indul aholl a régi Katanája volt,azt is a hátára csatolja a kétt kard keresztben volt,kimegy a hálószobából és bemegy a kis Ivy szobájába,megsimogatja a kislányát és egy puszit nyom a homlokárra,kimegy halkan becsukja az ajtót.
Mya meg csak nézzte őt,~Sajnálom de muszály lesz...~.
Ekkor a lányra nézz könnyes szemmekel és csak annyit mond:
-Sajnálom...-

- Kazuya! - a lány meglepve nézte kedvesét. - Mi... történt veled? - majd feláll és odamegy hozzá. De megáll előtte és a szemébe néz hosszasan. A lány tudta, hogy most mi következik...

Kazuya lehajtott fejjel fell kell,meg fordul és csak annyit mond:
-Nem kell izgulni...végzek vele.-
Egy kis idejig még áll egyhelyben fell nézz a holdra,ekkor a szemei vörösen világítanak,Kazuya a holdat vérvörös színre változtatja,még kordában tudta tartaní az erejét egy jó idelyig,lassan letépte a fölsőt magáról mert érezte mintha égetné valami,a testén furcsa jelek rajzolodnak ki,kétt szarva nőll ki a fejéből,és szárnyai is a hátából de nem démoni szárnyak teljesen más volt mint egy démoné,a szárnyait fekete tollak borítoták,és a teste körül meg ismét a vörös láng.Kazuya el is csodálkozott mert 2 évvel ezelőtt nem így nézzet ki mikor átalakult,lassan a magasba repült a hold még mindig vérvörös színben volt,lassan haza repült a démon,azért ment haza hogy elvigye apja kardját,de mikor belépp az ajtón láttja Myát a kanapén üllni...

Mya körbenézett a lakásban, de nem találta sehol a férfit.
- Kazuya... - halkan suttogott.
Majd leült a kanapéra. Gondolatai a két évvel ezelőtti eseményekre összpontosultak.
- Ezt nem hiszem el... Kazuya... - majd ledőlt a kanapéra, felhúzta a térdét a hasához, majd gondolataiba merülve várta haza Kazuyát.

-Rendben.-mondja a lánynak. Ez volt az első szava, amióta itt van. Leült vele szemben és még csak le sem vette róla a szemét. A kardjait keresztbe fektette a térdén, különben nem tudott volna rendesen leülni. Fém kezével a csészéért nyúlt.

Kazuya a temetőben reszket de nem a félelemtől hanem küzd az ereje ellen tudta hogy senki nem tudd rajta segíteni a nagy ereje miatt,ekkor egy látomást kezd láttni,egy látomást ami a jövőbe tekínt látt egy démont egy magas hegyen ülve,mögötte az egész világ lángokban láttja barátait és a legfontosabb saját magát és a családját,egy sírkőre vannak vésve a nevük, a barátai Nemo,Arishima,és Kósza 3 keresztre feszítve, ekkor halkan Nemo szavát hallja ~Kazuya,elbuktál...~.
A fickó arcára hirtelen rémület szál. meg kell vele küzdenie mert ha nem az egész világ csak egy égő fákja lesz,tudta nincs sok ideje mert az ő démoni ereje csak nőtt,lassan letérdel és lehajtja a fejét...~Muszály lesz...~hallkan mondta.

Az étkezőasztalra teszi a két csészét, a kávéfőzőből tölt bele a fekete, lágyan gőzölgő italból, majd leül, és int Nemonak:
- Szerintem ülj le. Hosszan fogok beszélni - majd félreseper egy vörös tincset a szeméből, és várakozón a másikra néz. Addig úgysem kezd bele, amíg Nemo le nem ül. Várni pedig tud, ha muszáj.

Nemo mint egy báb, eltűnik az egyik árnyékban, aztán a konyha mellett lép ki a sötétből. Még mindig a lányt nézi szótlanul. Nagyon megváltozott.Ez nem túl jó jel.-gondolkodott magában.

Mya álmosan fordul jobb oldalra, és keresi a férfit, aki mellette feküdt még egy perce. Kezével keresi a testet, de nem találja. Felemeli a fejét, arcából kisöpri a rakoncátlan tincseket, majd álmosan pislog párat.
- Kazuya! - suttogja halkan. - Hol vagy?
Majd felkel, és átmegy Ivy szobályába, hátha ott van a férfi.
De hiába.
A kislány halkan szuszog az ágyában. Odamegy az anyja, majd egy puha mozdulattal megsimogatja az arcát.
Majd óvatosan kimegy a szobából.

A megjelenésen nem is lepődik meg, a diplomát is szó nélkül átveszi. Végignéz a férfin, majd csak ennyit mond:
- Látom, megint léptél egy szintet a Rendnél. Csodálom, hogy van még rajtad hely a sok tetoválás mellett - mosolyodik el, majd elindul befelé, a diplomát pedig leteszi az asztalra. Ezután visszafordul, és kinéz az ajtón:
- Gyere a konyhába. Valamit el kell neked mondanom.
Azzal már el is tűnik a szobából. Pár perc múlva már a friss kávé illata lengi be az egész házat.

Nemo mintha egy hangot hallott volna. Igen ez biztos az ő hangja volt. Körülvették az árnyak, aztán legközelebb Arishima erkélyének párkányán állva jelent meg. Nem szólt semmit, csak odanyújtotta neki a diplomáját, úgy mint egy gyerek, közben a lányt fürkészte vörös szemével. Úgy nézett rá, mintha belelátna.

Este Kazuya egy rémálom közepette hirtelen fellébred,reszketve:
-Mi a franc történik???-kérdezzi magában.
Érezte hogy valami kezd belőle előtörni és persze érezte azt a hatalmas erőt,apja ekkor a másvilágról elmondja Kazuyának hogy mi történik:
-Fiam,lesz még egy utolsó feladatod ami lehet hogy az életedbe fogg kerülni,egy hatalmas démon ébredt fell kinek ereje nem fogható senkiéhez...-
-Mit tegyek???-kérdezzi Kazuya
-Találd meg és végezned kell vele senki másnak nincs hozzá olyan nagy ereje mint neked...-
-És mi történik velem???-kérdezzi reszketve.
-A démoni erőd hatalmasabb lesz percrről percrre,ezért ennek a nagy erő miatt megfertőzi az emberi szívedet...-
-Ez pontosan mit jelent???-
-Ez azt jelenti ha meghal az emberi részed olyan leszel mint a többi démon a gonosz átvesszi a hatalmat a tested fellet...2 évvel ezelőtt mondtam valamit azt hogy meg fogsz hallni,ezt nem kerülheted el,sajnálom.-
Ekkor apja hangja eltünik és Kazuya gyorsan fellöltözik és elmegy sétálni.