Nemo kilép a démon mögötti árnyékból. Obszidián kardjain felizzanak a rúnák, aztán gondolkodás nélkül a lény hátába vágja őket, aki azonnal hamuvá ég. Ezután visszateszi a pengéket a két oldalán lévő hüvelyekbe. Régen hátul hordta őket, de ahogy erősebbek lettek a szablyák, úgy nőtt a pengéjük és most már nem fértek el régi helyükön. Így aztán a szablyákból közben kardok lettek.
-Nem értem.-mondta rosszallóan.
-Mindig érzem a jelenlétüket.

*-Ezt ne csináld többet.Mindig azt hiszem,megőrültem-gondolja,maj d körbenéz az alsóemeleten.Egyre hangosabb a morgás,a konyh felől jön.Lépteitől recseg a padló,de még mindig nem jön elő semmi.Hirtelen kivágódik a mellette lévő rozoga szekrény ajtaja és egy fura szörnyeteg ugrik ki rajta.Hallott már démonokról,de még eggyel sem volt "szerencséje" találkozni.
Elhajul az érkező bestia elől,majd gyors léptekkel a hallban terem.Derekához kap és előveszi az ostroját.Több mint két méter hosszú ez a fegyver,igazi bőrből.Az ember testéről könnyen lehozza még a húst is.A két tőrt már rég vitrinbe tette.Hatalmasat durrant az ostorral,majd a közeledő teremtmény nyakára tekeri a végét,de mintha ez meg se kottyanna a rémségnek.
-Gyere már!-kiáltja Nemonak,majd erősebben meghúzza az ostor végét.*

-Elvileg nincsenek.-mondja homlokráncolva.
-Gyorsabban mozgok az árnyékok között.
Mikor ezt kimondta, belépett a szoba árnyékába, és az alakja először elködösült, majd eltűnt.
Egy pillanattal később az emeleten lépett ki egy sarok árnyékából.
-Fent vagyok az emeleten.-mondja Kósza fejében.
-Egyenlőre semmi.

*-Ó, szóval ez a foglalkozásod.Szép szakma-mondja majd lassan kisétálnak a kocsmából,átsétálnak az úton és megállnak a Mustang előtt.
-Szóval,kell nekem egy kis sötétség-szólal meg,majd felnéz az égre,s a fekete felhők úsznak,eltakarva a Napot.Szinte már éjszakai sötétség honol.
-Így talán nem fognak meglátni,mikor bemegyünk.
Fellép a tornácra,majd jó nagyot rúg az ajtóba,ami nyekeregve kitárul.Bent kellemetlenül dohos a levegő és dögszag áramlik.
-Nem azt mondtad,hogy nincesenek már itt démonok?-fordul a férfi felé,mikor felhalltszódik egy furcsak morgásszerű hang.Nem emberi hang.*

-Néha elég zavaró képesség. Hajlamos fejfájást okozni. A házban egyébként már nincs démoni aktivitás. A legutolsót, aki ott húzta meg magát, már rég...öhm eltávolítottam. Akkor indulhatunk.

-Micsoda képesség!Csak az a gond,hogy ez egy tárgy.Egy gyémántokkal kirakott...fenébe,ezért kapni fogok a Nagymestertől.Mindegy.Az a lényeg,hogy egy...öhm...szervezet küldött ide engem,hogy vigyek el egy nagyon fontos tárgyat.Viszont az a probléma,hogy az a ház marha nagy és figyelmeztettek,hogy veszély is leselkedhet rám.Nem tudom mire gondoltak,de ezért kéne a segítség.Nem szeretnék semmiféle démonnal meg ikyen dolgokkal összefutni.Nos,jösz vagy maradsz?-áll fel az asztaltól és kérdőn néz Nemora.*

-Ha tudnám, hogy mi az, akkor megkereshetném neked. Képes vagyok érzékelni az élőlények auráját. Ha viszont tárgy, akkor marad a hagyományos út.

*-Hogy mit akarok tudni?Talán azt,hogy mi van bent.De talán jobb,ha a saját szememmel nézem meg.Ha gondolod velem tarthatsz,elkel a segítség,ugyanis keresek valamit.Valami nagyon fontosat.Annyit tudok,hogy a házban van,de azt nem,hogy pontosan hol-mondja miközben bal mutatóujjával a jobb tenyerét vakargatja.*

Van érdekes ötletem,csak nem'tom,hogy aztán mi jön ki belőle. Akkor folytatom.

Ha valami érdekes ötleted van, akkor folytassuk.

Na...hát ketten nem olyan jó.Folytassuk vagy mi?
Mert holnap nem valószínű,hogy tudok jönni,vagy csak nem tudok sokáig lenni...

A lány türelmesen vár, miközben a megbeszélt idő helyett 10 percel előbb érkezik a várt személy.
Fekete, kocós stílusú hajú férfi ül le a lány mellé. Alig lehet 25, mégis fiatalabbnak néz ki.
- Meglepődtem, mikor hívtál.
A lány csak mosolyog.
- Beszélnünk kell, de ne itt. - fogja suttogóra a hangját. Menjünk innen, ismerősök vannak a közelben. - majd rámosolyog a férfira.
- Rendben, ahogy óhajtot Ma Petite.
Felpattannak majd az ajtó felé veszik az irányt. Mya biccent a két ismerősnek, majd a férfi társaságában elmennek.


Bocsi, de most mennem kell, holnap már tovább tudok maradni... sziasztok.. jó éjt!

Nemo látja Myát és csak bólint egyet. Közben Kósza leül az asztalához.
-Te sem panaszkodhatsz, ha változásokról van szó. Mit akarsz tudni?-kérdezi, mialatt az asztalt kopogtatja karmaival.

*Hallja a fejében Nemo hangját,felkapja a fejét.A kocsmáros láthatóan nem hallott semmit.~Mi a fene?Már képzelődöm is vagy egyszerűen skizofrén lettem?~gondolja magában,majd megperdül a széken.Kicsit meglepődik,hogy a belépő Mya még öt év távlatából is felismeri,hosz sokat változott,majd Nemo felé tekint.
-Csak nem őrültem meg-mondja halkan és Nemo asztalához sétál,majd engedélyt sem kérve leül oda.
-Igen,már öt éve.Jól megváltoztál-néz végig a férfin,majd fehér szemét annak vörös szemébe fúrja.-Mondanál pár dolgot a szemközti házról?*

A lány elsétál egy, majd két.. és még sok bolt előtt.
De egy kocsma előtt megáll.
-Hm... - majd a lány elmosolyodik. - nem árt egy kis felfrissülés.
Majd kinyitja az ajtót, körbenéz, és pár ismerős arcot vél felfedezni.
Int Nemonak és Koszanak is, majd leül egy asztalhoz.
Előveszi a telefonját, majd felhív egy embert. Megkéri, hogy talákozzanak itt, a kocsmában, fél óra múlva.
Elégedetten leteszi, majd mosolyog egyet.