Kazuya a szemét lassan kinyitotta látta hogy Mya ott van mellete,nagyon gyenge volt de a kezét felemelte és Mya arcára téve Mya könnycsepjeit letörölgette...hosszasan Myára nézz.
- Mya,Szeretlek...-hallkan mondja Myának.
Ekkor Kazuya vesz egy utolsó mély lélegzetett a keze földre essik lassan becsukja a szemét,a szíve pedig megáll...

Ő is leszáll a motorról, kitámasztja, majd odalép az alig lábán álló Nemohoz, és megfogja a karját:
- Gyere, ideje magukra hagyni őket - súgja a másik fülébe, majd szépen odébbhúzza, hallótávolságon kívülre. Ezután elengedi, és pár lépéssel arrébb megy a másiktól. Egy idő után ránéz, és azok a szavak keringenek a fejében, amiket Mya mondott neki. Abban a pillanatban előveszi a mobilját, pötyög rajta pár percig, majd elégedetten zsebre vágja:
- Ezzel megvolnék - mosolyodik el.

Nemo fém karjával még mindig a földnek támaszkodik:
-Semmi különös. Nem kell aggódni, csak pihen egy kicsit.-mondja unottan, aztán megpróbál felállni és meglepődve veszi észre, hogy ez sikerül is neki.

Mikor odaértek Kazuyához, lepattant a lány a motorrol, majd oda rohan a férfihoz.
- Mi történt? - kérdezi Nemotól, közben letérdel Kazuya mellé.
- A rohadt életbe! Kazuya! Ébredj fel, nem merészelj itt hagyni engem! - a lány szemében könnycseppek jelentek meg...

OK. Akkor egyértelmű, hogy második vagyok.

3.

utolsó leszek

Akkor én kezdek most... a többit ti mondjátok...

Ő is feláll:
- Oké, menjünk - azzal másodpercekkel később már a motoron követik a vörös lángokat.~Istenem, remélem minden rendben...~ gondolja, miközben nagyobb sebességre kapcsol.

Oké, kéne egy sorrend

Miközben a két lány beszélget, meghallotta a nagy robbanást, és egy ablakhoz siet, amikor is látja, hogy vörös lángok terítik be az eget!
- Arishima! Segítenünk kell Kazuyának! - majd a lányhoz rohan. - Menjünk! Most!

Nemo látja zuhanni Kazuyát. Ott, ahol van ültében, felemeli a bal karját, a tenyerében egy kék rúna jalenik meg. Kazuya esése kezd lassulni. Egyszercsak megáll a levegőben, utána szép lassan leerszkedik.
-Ezzel is megvolnánk.-mondta magának, miközben kihúny a fény a kezében.

Megjöttem

Hát..kb. ennyi...

Kazuya még mindig nem értette amiket mondtak neki a szülei,megfogta a démon mind kétt kezét és pofán vágja ekkor a démon a falnak repül.Kazuya lassan és gyengén talpra áll,látja hogy a démon még meg se karcolodót.A démon egyenesen Kazuya szemébe nézz és mond neki valamit:
- Azt hiszed hogy meg tudsz engemet ölni???te korcs,olyan vagy mint az a apád gyenge,ő sokra vihette volna ha nem lesz szerelmes abba a halandó anyádba...no de sebaj az a lényeg ha megölek utána semmi nem állhat majd az utamba...de lesz majd egy dolgom még mielőtt elfoglalnám a földet...-
- És mi???- kérdezzi tőle Kazuya.
- Csapok egy hatalmas bulit a te kis Myáddal...-.A démon el kezd gonoszan kacagni.
- Igaz tégedet nem úgy foglak megölni mint az apádat,de őt úgy fogom megölni mint az anyádat.-
Ekkor Kazuya mégdühösebb lett,a vörös csík el kezdet vastagodni.Nem sokkal a démon még nagyobb kacajjal csak annyit mond:
- Ez az...még többet.-
Kazuya gondolkodik hogy miként ölheti meg a démont,ekkor Mya arcát láttja maga előtte,ekkor az a csík amiből az ereje átt ment a démon testébe már nem egy csík hanem Kazuya egész testéből szivta az erejét...Kazuya látja azt a percet mikor Myával a tengerparton voltak...ekkor rájön hogy amit az anya mondot azt erre értete,nem sokkal később az apja mondatát is megértete.
- Azt hiszed képes leszel ennyi erőt irányítani???HÁT AKKOR TESSÉK, VEDD EL, VEDD EL MINDET!!!!!.- Kazuya ezt a mondatott torka szakadtából mondta a démonak,Kazuya csak ordított,a démon meg csak kacagott.Nem sokkal ezután a démon elhallgatott,és Kazuyának annyit mond:
- Neeeeeeeee,elég vedd vissza...-
A démon a túl sok erőt nem tudta írányitani,Kazuya meg csak ordított,folyamatosan több erőt adva átt a démonnak...és csak Myára gondolt.
A démon nem sokkal ezután már ordított a fájdalomtól...ekkor láttni lehetet a démon egész testén hogy mintha kitörne belőle valami a teste megfeszült és darabokar robant a démon...Kazuya egy helyben,hirtelen fell repülve a föld rétegen keresztül egynesen a fell színre.
Mikor már kiért nem hagyta abba a repülést egyenesen az égbe repült,közben ordított.
Mikor már a felhők fölött volt halkan csak annyit mond:
-Mya...-
utána meg torka szakadtából:
-Szeretlek!!!!!!!!!!!!-
mikor ezt a mondatott kimondta a vörös láng hatalmas robanáss szerüen ,szét roban Kazuya teste körül,olyan hatalmasat robant hogy szinte az erejét ami vörös láng formában széttrobant körülőtte,a fél világot beborította vörös láng ami az égen szétterült.Az ereje amerre csak elterült hirtelen vörös lett az égbolt az országok fellet...nem sokkal ezután hirtelen vissza szált Kazuya testébe...Kazuya nagy sebeséggel a föld felé kezd zuhani,szemeit alig bírja nyitva tartani,az égen meg Mya arcát látta,becsukja a szemeit és eszméletét veszti közben még mindig zuhan a föld felé...

Nemo a felszínen maradt. Körbevette őt a még mindig elképesztő mennyiségű szörnyeteg. Neki csak egy kis kör maradt. Megpörgette a feje fölött obszidián kardjait, aztán széttárta a karjait és belevágta a pengéket a földbe. A két kard között állva misztikus rúnákat kezdett rajzolni a levegőbe. Az ujja kék csíkokat húzott. Közben a kardok rúnái egyre erősebben világítottak. Jópár démon ugrott volna neki, de a pengék védőaurát képeztek köré. Becsukta a szemét és várt a megfelelő pillanatra. Aztán kinyitotta a szemét és bal kezének ujjvégei kéken felizzottak, aztán rácsapta a tenyerét a földre. Különleges alakzatok kígyóztak kékes derengéssel a szablyákig. Hirtelen egy óriási kék robbanás vágott rendet a démonok között. Valószínűleg még kilométerekről is látni lehetett. Semmilyen pokolfajzat nem élte ezt túl. Ezután visszatette a szablyákat a helyükre, aztán leült a földre és levegőért kapkodott. Ez a mágia nagyon sokat kivett belőle.