- Ahogy akarod! - majd a lányra mosolygott.



Na asszem nekem ennyi... már nem tok mit kitalálni. Majd holnap folytatjuk!
Jó éjszakát!
Sziasztok!

-Az te vagy... De én úgy érzem, hogy lehet, mindez csak amiatt a lány miatt, van, aki szeretett. Lehet, hogy hasonlítok rá, vagy ő hasonlított rám, mit tudom én... Mindenesetre én hagyom. Úgyis rá fog jönni, vagy már rá is jött. Akkor meg már lényegtelen.

A lány tátott szájjal hallgatja a másikat!
- Bolond vagy te Arishima! - majd rámosolyog. - Elszalasztassz egy ilyen jó lehetőséget? Nem értelek. Jó, szerintem Kazuya is megfog lepődni, de én majd bevállalom, és megteszem! - remélem... gondolja a lány - Nem hagyom elmenni...

- Lehet, de én akkor sem merek elé állni... és valószínűleg soha nem is fogok. Ez marad egy ilyen viszonzatlan dolog, azt hiszem... És különben is, tudom, hogy nem fogok igent mondani a srácnak, mert már 3 éve ugyanarra várok... De olyan jó cukkolni szegényt - von vállat - Tudom, bunkó vagyok, nem kell mondanod - emeli fel a kezét védekezőleg, és kiissza a kávéja maradékát.

- Hát... nem tudom, hogy viselné Kazuya... lehet ő is "agybajt" kapna, ha már így fogalmaztál... - majd elneveti magát. - Kazuya sem lépne elsőként, mert tényleg olyan mint egy gyerek, akit megvertek és nem meri elmondani, ki tette.. Ugyan olyan mint Nemo, kell nekik egy kis lökés...
- De majd meglátjuk! - vagyis remélem. tette magában hozzá a lány. - Egyébként, ha igent mondasz az egyetemes srácnak, akkor szerinted jobb lesz? Azt hiszed lesz 3 lurkótok, aki a fehér kerítéses nagy családi házban laktok, és vidáman megkéri majd az egyik kölyök az apját, hogy tanítsa meg barkácsolni, a másik két lány meg a füledet rágja, hogy te meg a főzést tanítsd meg nekik??? Szerinted ilyen egyerű? Mert szerintem nem. Te is tudod, hogy nem szereted azt a srácot! Képes lennél mindent feladni? Az igaz szerelmet feladni, és egy olyat választani, akit még csak alig kedvelsz?
Ne legyél bolond Arishima! Mond meg Nemonak a teljes őszinteséget! Különben is! Ha nem érezne irántad valamit, nem törődne veled ennyit. Még képes saját magát is feláldozni, hiszen azt mondta, hogy ő a személyi testőröd! Akkor ez csak jelent valamit! Nem?

- Álljak elé, és mondjam meg, hogy bocs, de szeretlek te hülyegyerek? Utánna meg csókoljam meg? Ettől biztos agybajt kapna... És ami azt illeti, valószínűleg én is... Ha pedig már itt tartunk, ennyi erővel te is megmondhatnád Kazuyának, mi az ábra. Ő könnyebben és jobban viselné, mint Nemo, azt hiszem... - végül elneveti magát, ahogy elképzeli az elején felvázolt jelenetet...
- Visszatérve az egyetemi srácra: lehet, hogy így lesz a legjobb, bár ő azt mondta, akár meddig lenne képes várni rám. Pont rám, érted? A volt bérgyilkos démonnövendékre, aki egy halhatatlanba szerelmes... Elég vicces.

A lány majdnem lefordult a kanapéról a majdnem eljegyzés hallatán.
- Egy éve? hú... szegény srác...
Nemo nem hiszem, hogy lépne, mert ahhoz a pasik túl félénkek! Te még nem vetted észre?
Kazuyából is alig lehet kihúzni valamit... - majd a férfira gondolt, aki ki tudja, hol volt.- Én azt mondom, próbáld meg. Ami pedig az egyetemes srácot illeti, ha már egy éve nem mondtál igent, ez után sem fogsz! - majd rámosolygott a lányra. - Ha meg Nemo megöl, legalább tudod, hogy mit is érzett irnántad! (bocs, ezt nem lehetett kihagyni! )
De hidd, el, nem fog megölni! Eddig sem tette, ezután sem fogja!

- Mit veszthetek vele? Mondjuk az életemet... Tuti megölne érte, ha megtudná... Addig akarok várni vele, amíg ő nem mond ki valamit... De arra örökké várhatnék, akkor se tenné meg... Tudod, az egyetemen van egy srác, aki megkérte a kezem, nagyjából egy éve. Én pedig azóta is gondolkozom, elvileg... Lehet, hogy egyszerűbb lenne igent mondani neki... nem tudom...

- Nem is ismertem beeee! - majd nyelvet öltött a lányra, és hangosan felkacagott.
- Hm... szerintem ha vége lesz ennek a vérengzésnek, mondj el neki mindent! Arishima! - majd mélyen a lány szemébe néz. - Olyan rövid az élet! Ne hagyd, hogy elmenjenek melletted a legfontosabb dolgok! Beismerted, hogy szereted, lehet, hogy ő is érez irántad valamit! De addig nem tudod meg, amíg nem beszélsz vele! Próbáld meg! Mit veszíthetsz vele!?

- Dehogynem! Beismerted - vigyordik el most először, majd hirtelen elkomorodik.
- Én tényleg nem tudom, Mya... Az egyik pillanatban meg kellene, hogy öljön, a másikban, már a személyi testőröm... Mi a franc baja lehet...? Én meg lehet, hogy szeretem, de gyűlölöm is egyben. Tipikus Odi et amo... Király! Ez kellett még nekem... Hogy mászom én ki ebből? - néz a másikra.

A lány csak mosolyog.
- Szerintem te is beleszerettél a kicsi Nemoba.
Látom a szemeden! És ha már itt tartunk, biztos vagyok benne, hogy ő is ilyesmit érez, csak fél kimutatni. Úgy tudom, meg kellet volna ölnie téged.. de nem tette meg! Tehát... lehet, hogy érez valamit irántad! - majd fülig érő vigyorral nézett a lányra...
- Hé!!! Nem is ismertem be, hogy szeretem Kazuyat! - majd a lányt elöntötte a pír...

- Te legalább beismered, hogy szereted... De én... Jaj Mya, annyira elegem van ebből az egészből... Azt se tudom, én mit érzek... nem hogy azt, Nemoval mi van... És valószínűleg sosem fogom megtudni... - sóhajt egyet.

- Hát, hogy te és Nemo... ő... tudod... talán együtt vagytok.. vagy valami ilyesmi...vagy csak szimplán te is beleestél! - majd a lányra mosolygott.
Kitérve ezze a célozgatásra, ami ő és Kazuya kapcsolatát illeti.

- Arra, hogy szerintem beleestél, mint vak ló abba a bizonyos feneketlen szakadékba - mosolyodik el, majd kortyol az italából.
- Mit kérdezhetnél tőlem? - néz fél szemmel a lányra, de közben az ő arca is fura színezetet ölt.

- Őőőő.... mire gondolsz Arishima? - néz zavartan a lányra, majd remegő kézzel belekortyol a kávéjába..
- De ezt kérdezhetném én is! - majd letérve a témáról rámosolyog a lányra.
- Köszi a kávét.. nagyon finom..
A lány egyre jobban pirul...