Mikor látja a lány könnyeit,lassan Kazuya megfogja a lány kezét és a lány kérdésére válaszolva:
- De vannak emlékeim csak ami tegnap történt azótta valami teljesen megváltozott...de mesélek magamról.-
- Nos,a szüleimet 14 éves koromban megölték őket, ekkor nevelő szülökhőz kerültem,akkor megfogadtam hogy bosszut állok azon aki megölte őket.18 éves koromban beálltam katonának nem sokkal ezután mikor fell néztek a képeségeimre átt helyeztek egy titkos alakulatba aholl 2 évig szolgáltam,utána vissza tértem ide aholl hát...meg ismerkedtem veletek.Mikor elmentem egy meszi erdőben éltem,távol mindentől,minden napi ételem az állatokból lett meg,és most ismét itt vagyok -.

- Látsz itt még valakit magadon kívül, akinek kávét kellett volna csinálnom? - néz Nemora, majd kortyol a kávéjából. Egy idő után újra megszólal:
- Szóval, hol is hagytuk abba a kis beszélgetésünket, tegnap este? - kérdi, majd kiissza az utolsó kortyot is, elmosogat maga után, majd nekidől a pultnak, és újra a másikra néz. Kíváncsi lesz annak válaszára.

Kávé szagot érzett. Kiment a konyhába és megkérdezte:
-Az enyém?-majd várt a válaszra, közben kifacsarta a köpenyét.

-Akkor mesélek magamról...
Hát igazából elég rossz volt a gyerek korom. A szüleimet megölték, amikor csak 8 éves voltam. Nem tudom ki tette a mai napig sem... lényegében ez is benne volt a pakliban, hogy nyomozó lettem. - majd lehajtja a fejét, ezzel eltakarva a az arcát a hajával, hogy még véletlenül se lássa a férfi a szemeiben összegyűlt könnyeket. A bátyám nevelt fel, egészen 16 éves koromig. Utána ő is meghalt, de ő szívbetegségben.
A lány arcán végig gurult két, szomorú, mégis sós könny.
- utána csak az utcákon bolyongtam, utaztam a nagy világban, mert nem akartam, hogy nevelő szülőkhöz kerüljek. És amikor 3 évvel ezelőtt találkoztam veled, megfogadtam, hogy új életet kezdek, mert elegem volt, hogy keresztül néznek rajtam az emberek, megaláznak.. és a többi.. szóval, mikor nyomozó lettem, megtanultam bánni a fegyverekkel, és egy két önvédő tanfolyamon is voltam...
Tömören ennyi az életem... és most igaz továbbra is itt vagyok egyedül, de legalább már nem aláznak meg az emberek, mert megtanultam, hogyan legyek büszke. És aki itt a való életben határozott, és azt mutatja, hogy büszke, akkor nem tudják eltaposni az emberek...
ő... egyébként, hogy érted azt, hogy nem simered magad? Semmi emléked nincs?

A kávé illata lassan belengi az egész alsó szintet, amikor elkészül, elővesz két csészét, és teletölti őket. A magáéba tesz még némi tejszínt, ám a másikat érintetlenül hagyja. Leül a konyhapultra, és miközben a kávét kortyolgatja,a lábait lógatja, amik néha nekiütköznek a szekrény ajtajának. Semmi ötlete, mihez kezdjen Nemoval. Az egyik fele úgy volt vele, most azonnal ki kell őt rakni a házból, ám a másik fele valami egészen mást sustorgott a fülébe. Két egyszerű latin szócskát. Ám ha ezekre gondolt, csak megrázta a fejét. Azt az alternatívát ugyanis nem tartotta valószínűnek, és lehetségesnek. Főleg most, hogy Nemo bármelyik percben megölheti, ha úgy tartja kedve. Már nem tudna ellene védekezni. És talán nem is akarna...

-Hát mit meséljek magamról???.Nekem pontosan nem tudom milyen munka lenne jó,nem sok mindenhez értek...de inkább mesélj te valamit magadról...mert tudod igazából én nem ismerem magamat,ezért nem tudok mit mesélni magamról...-mondja szomoruan a lánynak...

Még mindig feküdt. Engedély? Erre nem is gondoltam.- mélázott magában. Kicsit már nyomták a hátát a kardok, ezért letette őket a kanapé melletti asztalra és tovább feküdt. Nem volt kedve megint összeveszni a lánnyal. Tudta, hogy meg kellene ölnie. Ez viszont távol állt tőle. Meg kell próbálnia meggyőzni a Rendet, hogy ő nem gonosz és nem is lesz az. Épp ellenkezőleg, immunis lett a démoni behatásokra, köszönhetőena képességének. Így elmélkedett magában. Továbbra sem szólt egy szót sem.

- Hát, nem a legjobb munka, de most ez van...egyenlőre.
Látja, hogy a férfi gondolkodik valamin.
- Nézd, Kauya! Én nagyon szívesen segítenék, de ha csak ilyen keveset mondasz... akkor nem tudok...Mesélj valamit magadról...ha nem simerlek, akkor nem tudok neked segíteni... mondtad, azt is, hogy le akarsz itt telepedni, ez meg van. Azt is mondtad, hogy munkát akarsz... Mégis mire gondoltál?
- hm.. lehet kicsit sok a kérdés... gondolja magában majd nevet egyet.
- Szóval, összességében azt szeretném, ha egy kicsit jobban megismernénk egymást!

Mikor a lány megkérdezi Kazuyától hogy mi történt vele tegnap este csak annyit mond:
- Ha én azt tudnám akkor elmondanám...de sajnos én magam se tudom mi történt tegnap-.
Kazuya fejét lehajtva megy,látszot rajta hogy gondolkozik,azon hogy vajon azok a hangok mit mondhatak neki,mert nem értete őket...és ekkor eszébe jutt az a mondat hogy "Meg fogsz halni!!!!!".Kazuya a lelke leggmélyén érezte hogy igazat mondot neki az a hang...Kazuya továbbra is lehajtott fejjel megkérdezi a lánytól:
- És,szereted ezt a munkát???

- Kösz - néz végig magán - Igazán praktikus, de most nem ez a lényeg. Neked ez a "befejezzük a beszélgetést" egyenlő azzal, hogy gyakorlatilag engedély nélkül megjelensz a lakásomon, és itt alszol? Mert szerintem ez nem így működik, de javíts ki ha tévednék. Szerencséd, hogy egyedül voltam itthon - azzal feláll, felmegy a szobájába, majd tíz perc múlva egy térdig érő fekete férfiingben jön le a lépcsőn, és egyenest a konyhába megy, hogy kávét főzzön. Nemo majd kijön hozzá, ha kész lesz a válasszal.

- Mióta vagyok nyomozó.. hát... amikor utoljára találkoztunk, 3 évvel ezelőtt, akkor úgy gondoltam letelepszem itt, és akkor belefogtam a nagybetűs életbe... aztán munkát válaltam, amibe egy barátom segített.... és így lettem nyomozó. - majd rámosolyog a férfira.
- És, ha szabad kérdeznem, mi történt veled tegnap este? Tudod, nagyon aggódtam, mert nem tudtam segíteni sem... aztán hirtelen eltűntél...
Majd séta közben érezte a lány a szellő kellemes, lágy érintését.
Élvezi, hogy végre kicsit megszabadulhatott mindentől, és végre sétálhat is. Az utolsó hónapokban kicsit túl hajszolta magát...

Nemo mikor kinyitotta a szemét látja, hogy Arishima csak egy törülközőben van:
-Őőő...jó a szerelésed mondja neki, aztán újból becsukja a szemét és fekszik tovább:
-Mondtam, hogy majd befejezzük a beszélgetést.-mondta neki fekve, csukott szemmel.

- Na, ilyet nem játszunk - azzal kimegy a konyhába, majd egy kancsó jéghideg vízzel jön vissza, amit a másik fejére borít. Erre már kizárt dolog, hogy ne keljen fel. Amikor Nemo kinyitja a szemét, jut eszébe, hogy voltaképpen ő még mindig csak egy szál törülközőben flangál előtte. Mostmár mindegy... Sosem volt az a szívbajos fajta.
- Szóval mit keresel te az én lakásomban? - ül le a szembeni fotelba, és onnan néz Nemora.

Mikor már a lány végzett,lassan kimennek az ajtón bezárják és elkezdtek balagni ketten.Kazuya ekkor mondja a lánynak: -Láttam nyomozó lettél...miótta vagy nyomozó???-kérdezte tőle...

Amiután megették a reggelit, addig Mya elmosogatott, majd bement átöltözni a szobályába.
Felkapott egy farmert, egy piros pólóval.
- Akár mehetünk is! - mondta Kazuyának.
A lány most valahogy vidám volt. Jól érezte magát a férfi társaságában.