Emlékszel, amikor Claude lelökte a tetőről, mit mondott? Amikor lefelé zuhant, Claire arcára és a mosolyára gondolt. És tessék, összekovácsolta magát.

Valami furcsa érzés keríti hatalmába... Valami, vagy valaki figyeli... Nem kell sok idő, hogy rájöjjön:
- Nemo... Tudom, hogy itt vagy, valahol...
Feláll a sziklán, nyújtozik párat, majd sétál néhány lépést a lapos tetejű sziklán. Érzi, hogy a másik elég rövid időn belül meg fog jelenni itt.

Fiygeljetek, ha már ennyire külön megy a két szál, biztos, hogy kell sorrend? Végülis mindenki csak azt figyeli tüzetesebben, amelyik neki szól... Ez csak egy ötlet volt, nem kell megfogadni

Attól még el kellett volna tűnnie a sebhelynek. Egyébként magától működnek a képességei.

Nem tudta, hogy mióta fekszik ott. Ekkor eszébe jutott egy gondolat. Mi van, ha Arishima ereje démoni eredetű. Kiterjesztette mentális érzékeit, hogy megkeresse vele a lányt. Meg is találta...

Csak akkor regenerálódik, ha Claire-re gondol, amikor megsérül, nem? A többi képessége is így működik...csak ebből gondoltam...

Én inkább azt furcsállottam, hogy Peternek mitől van sebhelye, mikor úgy is regenerálódik.

Kazuya csak a földön fekszik,egyszer csak abba hagya amiket hajtogat...de nem képes megmozdulni érzi hogy ez a hang amit mondott neki az hogy -Meg fogsz hallni- Kazuya érezte valamiért hogy igazat mond az a hang...

-A temető. - mondja a férfi Myának, majd hosszasan egymás szemét fürkésszék. Majd miutána férfi elengedte a lány kezét, a földre esik. A lány nagyon megijed, majd letérdel mellé.
- Kazuya! Kazuya! - üvölti a férfinak.
De a férfi mindig csak azt hajtogatja, hogy elég.
- Kazuya! Mi a baj? - üvölti, majd rázza a férfit, mint akit rémálom gyötör. - Mi az, hogy temető? Kazuya!!!!!!!!!! Ébredj!!
Nem tudja, hogy mit csináljon.

Ez egy marha jó rész volt... Nekem is nagyon tetszett, bár a Nikky/Peter párostól rosszul lettem

Miközben a csillgokat figyeli, és a gondolatait próbálja rendszerezni, vére rábred valamire: Sazbah azt a képességet vette el tőle, ami igazi gyilkossá tette: az érzelemmentességet. Ezért van minden... A gondolatra felül, és pár pillanatig csak némán mered maga elé.
- Istenem, ez nem lehet igaz... - néz újra az ég felé.

A rossz időzítésért pedig elnézést

Már egy órája megy és kaszabol, mikor eljutott egy ajtóig. Az ajtó egy terembe nyílt. A terem jóval magasabb volt, azért, hogy elférjen benne egy elképesztően randa démon. Körülötte pedig ott tolongtak a "gyermekei". Elindult közöttük, mire azok félreálltak. Szembe nézett a démonúrral, aki jóval magasabb volt nála. Volt néagy karja, amiből kettő kardszerű végződményben ért véget. A másik kettőn három-három ujj volt.A fején száj helyett vagy gyanánt tapadókorongos tüskés csápok voltak. Egyetlen szeme őt figyelte.Aztán egyszerre támadtak egymásra. Senki nem avatkozott bele a harcba. Eltalálta a vállát, egy karmos kéz, de nem volt sújos. Egy pillanattal később nyoma sem volt. Egy kard alakú végtag csapott felé. A saját fémkarmos kezével leszorította azt, majd felfutott a karon, megvilantva mindkét obszidián szablyát. A kardok pengéin felizzottak a rúnák. Mindkét pengét az ocsmány fejbe bökte, aztán leugrott róla és várta az eredményt. A lényen remegés futott végig, utána szétrobbant. Mindenki meghalt körülötte. Kivéve egy embert. Egy karmos kéz emelkedett ki a terem leszakadt plafonjának romjai közül, aztán feltűnt a hozzá tartozó alak is. A rövidkardokat visszacsúsztatta a dereka mögötti tokokba. Felnézett és fényt látott beszűrődni a mennyezeten tátongó lyukon. Felugrott és kiért a szabadba. Csodálkozva konstallálta, hogy az alagút nagyobb volt, mint gondolta. Az erdő mellett elhaladó országút túloldalán kötött ki. Ott megkönnyebbülve lefeküdt a földre és az eget figyelte. A régi szokásaiból talán csak ez maradt meg...

Mikor Kazuya látta Myát maga előtt egyszerüen nem hallota amitt mond neki,csak a hangokat hallota a fejében és csak mondogata- Elég...-.Az emlékek meg úgy össze vissza tértek benne vissza amiket apja mondogatott neki...és ekkor a hangok eltűnek ekkor egy emlék térr benne vissza mikor kis gyereként látta hogy az apja naplót ír...azt a naplót mindmáig nem látta de volt egy elképzelése hogy hova lett elrejtve:- A temető... -
mondja halkan...ekkor Myára nézz mélyen a szemébe,megfogja a kezét,ekkor Kazuya megnyukszik és csak folyamatosan Mya szemébe nézz mélyen,közben a kezei reszketve a félelemtől fogták Mya kezét...nem sokkal később egy hang kiált egyet a fejében -Meg fogsz halni!!!!!!!!!!- Kazuya e-hang hallatán gyorsan elersztve Mya kezét,gyorsan a fejére téve mind kétt kezét hirtelen a földre esik és csak azt hajtogatja -Elég...-.

A lány hirtelen felkapta a fejét a kiálltásra, majd eldobta a könyvet, kipattant az ágyból, majd szélsebesen kivágta az ajtót, és a hang irányába futott.
Amikor kiért a konyhába, látta ahogy Kazuya háttal áll neki és a fejét fogja.
Alány odasiet, majd mindkét kezét a férfi vállára teszi, majd szembe fordítja magával.
- Mi a baj? - kérdezi aggódó szemekkel. - Rosszul vagy? hozzak egy pohár vizet? vagy kérsz valamit?
A lány tényleg aggódott a férfiért. Nem tudta mi történt vele, de szemeiben látta, hogy valami nincs rendben, és eltökélt szándéka, hogy segítsen a férfin, hiszen 3 évvel ezelőtt, neki is segített.

Leugrott a ház elé. Kék köpenye úgy lobog körülötte, mintha élne. Semmi furcsát nem lát a házon. Odamegy az ajtóhoz. Zárva van. Öt karmos ujját a kilincs köré teszi, aztán kitépi a fával együtt. A zajtót belibbenti a szél. Odabent rothadás szaga érződik. Mindenfelé elemésztett emberi maradványok. Hallagt az agyára és követi a fejében lévő érzést. Megvan az ajtó. Beugrott rajta. A pince jóval nagyobb mint gondolta. Egy egész labirintus. Elővette egyik szablyáját és elindult az egyre erősödő bűz irányába, aztán megállt egy sarkon. Furcsa, eltorzult embereket látott. Egy lány arca idéződött fel a gondolataiban... Aztán nekik rontott. Az egyik emberfélének szarv volt a fején és három keze volt. Megfogta a fejét, kitámasztotta magát a lábával a fickó mellkasán, majd leszabta a torz koponyát, míg másik kezével, amiben a kard volt, ketté vágta a rátámadó két fejű alakot:
-De ocsmányak vagytok.-vetette oda a hulláknak, aztán tovább siklott.

{Valahol az országúton, majd a tengerparton, másnap éjjel}

Egy vörös-fekete motor süvít át az éjszakán. Nyergében egy farmert és pólót viselő, hosszú hajú lány ül. Ám sajnos, még a motor hangereje sem tudja elrejteni a fejében rajzó bogarakat, amiket Osinda ültetett bele ma hajnalban. nem is tudja, mi üthetett belé, de hirtelenjében mindenről kitálalt a lánynak... A bérgyilkosságról, Kószáékról, az egyetemről, mindenről. Amikor befejezte, barátnője csak ennyit mondott: ~Derítsd ki, mit akarsz. Fogd fel azokat a szavakat úgy, ahogyan te akarod~
Hát, akkor most ezt fogja tenni. Lefékez a tengerparton, felmászik a legmagasabb sziklára, hanyattdől rajta, majd csak némán bámulja a csillagokat, és hallgatja a közeli erdő fáinak zengését.

Bocs, ez is rohadt gyenge lett...

Éjszaka a fickó megkapta a hálót de mégse volt képes aludni...egy kis idő után elindul a konyha felé,az ablakon átt a holdat bámulta tekíntete mint egy robot...nem sokkal ezután leült,furcsa és bajlós érzések fogták el őt de nem nagyon értete ezzeket az érzéseket,aztán hangokat hall a fejében,mintha démonok sutogtak volna neki,mindkétt kezét a fejére tette mert egyre hangosabbak lettek ezzek a hangok.Kazuya fejében egy emlék kezd fell idéződni,aholl saját magát látja gyereként és a haldokló apja mellet van...és az apja meg szólal: - Fiam...nekem nem sikerült de neked sikerülni fogg mert hisszek benned,csak a hangokat hallgasd.- ekkor apja meghal,Kazuya hirtelen a szemét kinyissa és tudja hogy az apja erre értete amitt mondot...de nem tudta hogy kikel állszemben,nem sokkal ezután a hangok tovább sutogtak a fejében,nem értete amitt mondogatak...és hirtelen fellkiált -Elég volt!!!!!!!!!-.

Ma éjjel a lány nem aludt semmit. Ágyában forgolódott, jobban mondva a vendégágyban, mivel egy férfi aludt a saját szobájában. Fura érzések lepték el a lányt, nem tudta mik ezek.
A hold fénye bevilágította a lány szobáját.
Hatalmas franciágyán feküdt. Takarója épp csak a lábát takarta, nem volt hűvös.
Fogta magát, felkellt, felkapcsolta a villanyt, kezébe vett egy könyvet, és olvasni kezdett...

hú... hát, ma én se vagyok a legjobb formában.... váááá.... semmi nem jut eszembe.....

XD akkor mindjárt én is indítok egyet XD