Biccent a távozó páros felé, majd újra Nemora néz.
- Oké, akkor soha többé az életben nem érek hozzád. Így elkerülöm a felesleges sérüléseket. De ha engem ez a rend is fel akarna bérelni, nem tudom, mit fogok csinálni... Akkor tényleg máglyát csinálok belőled, Nemo.
Az utolsó szavakon meglepődik:
- Miért érzem úgy, hogy egy lány van a dologban? - vonja fel a szemöldökét.
- Amúgy meg ne félts te engem... a múltkori balhét is elég könnyen megúsztam.

Megyek én is, a következő bejegyzést megvárom még, de majd csak hnap reagálok rá, mert már hulla vok. Jóéjt mindenkinek!

A lány egy pillanatig haboz, majd megfogja a férfi kezét.
- Ha akarod, itt aludhatsz ebben a szobában, alszom én a vendégszobában, ha már a megszokás hatalma van benned... -mosolyog, majd egy pillanatra megáll, de nem folytatja tovább, hiszen látja, hogy a férfi fáradt...
-légyel észnél, te csaj...- gondolja magában - majd érzelmeit egy darabig lecsendesítve, újra a férfi szemébe néz.
Majd hirtelen rájön, hogy egy ideje már szorongajta a férfi kezét, és ekkor elengedni...
Majd az ajtó felé veszi az irányt.
- Jó éjszakát.


Sziasztok! Jó éjt!

Mikor már Kazuya és Mya ott vannak,lassan kinyissa az ajtót Kazuya mondja mosolyogva: - Hát itt nem sok minden változott-
ekkor a hálószoba felé vette az irányt, Kazuya mikor rádöbben hogy az Mya szobája: -Bocs,csak megszokás hatalma - mondja Kazuya Myának,ekkor a másik szoba felé vette az irányt az-az a vendégszoba felé,ekkor megfordul ránézz Myára és így szól: -Jó éjszakát...és köszönöm- mondja mosolyogva.

Na sziasztok,jóéjt mindenkinek!

Miközben Mya és Kazuya elmennek mellettük, érzi, hogy a fickóval valami nincs rendben, de nem szólt nekik, hagyta hadd menjenek tovább. Mostanában megérzi az ilyesmit.
-A szérum már nem hat. Halhatatlan vagyok, nem sebezhetetlen. A rend különleges kiképzést adott. Akármilyen sérülésből másodpercek alatt felgyógyulok. Még akkor is, ha valaki letépné a fejemet.
-Jobb, ha inkább tanulsz.-mondta a lánynak. Nem szeretném, ha újból életveszélybe kerülnél miattam. Nem akarok még egy embert a saját hibámból elveszíteni.

- Ugyan már, szerinted neked mernék menni, fegyverek nélkül? Ne hülyéskedj... A szérumból már nem maradt semmi. Szóval nem tudnálak megsebezni. Akkor meg minek törjem magam? - von vállat.
- Hát, jelen pillanatban nem sok dologgal foglalkozom... egyetemre járok, és kész. Az örökségből kihúzom még ezt a két évet. Utánna ráérek munkát találni, azt hiszem.

Mya a szavak után könyen elpirult. Jól estek neki.
- Amikor 3 évvel ezelőtt talákoztunk... - de nem fejezte be a mondatot. Csak mosolygott a férfira. Elővette a kulcsokat ismét, majd a férfi kezébe nyomta.
- Gyere, akkor menjünk haza. - Majd miután felálltak a lány belekarolt a férfiba, majd vidáman az ajtó felé vették az irányt.

Ahogy Mya mondta neki hogy segít neki,Kazuya 3 év után elmosolyodik,és így szól Myának:
-Tudod te vagy az első ember az életemben aki nagyon rendes és jószívű hozzám,és be kell valanom nagyon kedvelek ezért...hát mit ne mondjak nagyon fáradt vagyok most kicsit hosszu volt az út igaz 1 óra allat ide repültem de akkor is,szóval ha akkarod mehetünk... -.

-Sajnálom.-mondta a lánynak. Kicsit vidámabb témára terelte a szót:
-A 3 év nem múlt el nyomtalanul. Valószínűleg már meg sem érezném.Szóval lehet próbálkozni. Csak ne itt. -mondta vidoran.
-Most mivel foglalkozol?-kérdezte tőle és közben eszébe jutott, hogy most először érzi jól magát, mióta elveszítette a társát 2 évvel ezelőtt. Egy lányt aki közel állt hozzá.

- Már nincs családom... az anyám két hete halt meg. Eddig húzta szegény - jegyzi meg, miközben két kezét összefogja, és arra teszi az állát, innen néz Nemora. Csak bólint, miközbn hallgatja, majd amikor a fegyvereire terelődik a szó, elmosolyodik:
- Nehezen tudtam volna elhozni a fegyvereimet, ha egyszer az egyik barátnőmmel jöttem... Ő nem tudja, mivel foglalkoztam 3 évvel korábban. Nem akarom megijeszteni. Viszont, ha kell, még mindig fejbe tudlak rugni, mint régen - neveti el magát.

Mya csak mosolygott.
- Segítek mindenben, ha akarod! Munkát, majd keresünk valahol, és addig meg oda költözöl hozzám..vagyis hozzád... ő.. szóval, tudod, hogy értem.. - majd elnevette magát a lány.
Rég érezte már ilyen jól magát... tudta, hogy valami hiányzott az elmúlt három évben, de nem jött rá... eddig...
Majd meglóbálta a kulcsokat a férfi előtt.
- Ha fáradt vagy, akkor haza is mehetünk, és nyugodtan tudsz egy kicsit majd pihenni....

- Lehet sikerülni fognak,de lehet nem...tudod az a tervem hogy letelepdjek itt...szeretnék valami munkát is...és szeretnék valahol aludni is...utcán meg nincs kedvem aludni -. Válaszol Mya kérdésére...Kazuya fejében megfordult az a gondolat hogy meg kérdezze Myától hogy nem-e költözhetne hozzá,de nem merte meg kérdezni -Ki szeretne egy ilyen magamfajta embert a házában láttni? -.Gondolta magában Kazuya...igaz hogy valamikor az a ház Kazuyáé volt de már nem az övé.

-Neked legalább van családod.-mondja keserűen.
-Ha nem öregszel, akor el kell fogadnod, hogy elveszíted azokat akiket ismersz vagy szeretsz.Vicces, hogy fiatalnak gondolsz. A halhatatlanok nem öregednek. Beléptem egy rendbe. Hogy is mondjam...a rend dolga az, hogy egyensúlyt teremtsen. Ezalatt a 3 év alatt sokmindent láttam és elhiheted, hogy nem tetszene. A tetoválás a rendtől származik. Nem látom a fegyvereidet. Ezek szerint már nem vagy olyan agresszív.- Mondja jókedvűen.

Elneveti magát:
- Most úgy viselkedsz, mintha te nem változtál volna meg. Mondjuk még mindig fiatalnak látszol, ez tény - von vállat, majd a tetoválásra mutat:
- Ez meg minek? 3 évvel ezelőtt is félelmetesen néztél ki, de ez már sokkoló - jegyzi meg. Az utolsó kérdésen kissé elgondolkozik:
- Semmi nincs velem, bár nem is voltam a városban... Haza kellett mennem anyámhoz. Nemrég érkeztem vissza. És veled mi minden történt? - néz kérdőn a másikra.

- Ugyan miért ne sikerülhetne az a terv? Ha akarod, nagyon szívesen segítek! Ne feledd, te is segítettél nekem! - majd rámosolyog a férfira. Látja szemeiben a szomorúságot, próbál neki segíteni.. hátha....
- Sose add fel! - majd a férfi szemébe néz hosszasan.
- A szüleidnek, pedig őszinte részvétem... tudom milyen érzés... - majd a lány is komolyabb arcot vett föl és egy nagyot sóhajtott.

~Hát...a szüleim emlékei akik igaz meghaltak már jó régg de nem tudom őket elfelejteni~válaszolva Mya kérdésének,a kövekező kérdésre válaszolva~Hát fogjuk rá hogy meg vagyok...meg még nem csak az emlékek hozztak vissza,terveim is vannak a jövőre nézzve de nem hisszem hogy sikerülhetnek ezzek a tervek...~Kazuya e-mondat után kissé elszomorodik,ez is csak a szemeiben látszott.