Nemo a furcsa vörös lény mögött terem. "Ez meg mi a franc?"-kérdrezte magában. Megpörgette a kardjait és a lény vállába döfte, ezzel a földre szegezve őt. Egy naplószerűség esik ki a kezéből. Belelép a gyomrába, majd karmos kezét mellkasához nyomja:
-Mondd a neved.-sziszegi a képébe. Nem tartott tőle, hogy ez az ocsmányság kiszbadul, a kard idő előtt leégetné a karját, ha megpróbálná kihúzni.

Mikor már Kazuya oda ért hatalmas nagy zuhanásban apja sírja felé vette az irányt,a földbe hatalmasat beleütt és így kihuzzta sírt...mikor kinyitotta nem talált benne semmit csak egy kopott kardot és egy naplót,leüll és elkezdi az első oldaltól olvasni az apja naplóját...

- Nem fogjuk, mert én többet az életben nem akarok hallani rólad. Majd egyszer megölsz, de arra legalább nem fogok emlékezni.
Nem sokkal később elhagyja a sziklaszirtet, a motor felbőg, ő pedig útnak indul. Tudja, Nemo megtalálja, ha akarja... És az talán még ma éjszaka lesz,

-Talán jelentesz valamit, nem tudom.-mondja keserűen. Hirtelen fejfájás hasít belé. Felnéz az égre és egy lényt lát tovaszállni."Mocskos féldémon!" Érzi, hogy merre tart. Előveszi obszidián szablyáit, majd a lányhoz fordul:
-Ezt majd megbeszéljük máskor.-mondta neki hűvösen. A kardjain felizzottak a rúnák és hirtelen eltűnt. Remélte, hogy a lány nem fog utánamenni. Miközben futott, követte a fent repülő szörnyet.

Mya a konyhából látta, miként alakul át Kazuya, és hogyan tűnik el a szeme elől.
- És ezután jobb lesz így? - mondja hangosan a lány, majd sóhajt egyet, miközben gondolatai a férfi körül forognak.
Visszamegy a nappaliba, leül a kanapéra, majd gondolatai közé merül.

Ezt hallva elcsodálkozik. Odamegy Nemohoz, szembefordítja magával, és elég közelről néz bele a vörös szemekbe. Olyannyira, hogy a saját tükörképét is látja bennük.
- Miért nem akarod megtenni? Jelentek én neked bármit is? Elméletileg annyit, hogy bízol bennem. Ez viszont nem indok. A bizalom nem jelent semmit. Azt hiszem, ezt már bebizonyítottam párszor magamnak.
Azzal elengedi a férfit, és távolabb sétál tőle.

Kazuya látja hogy Mya kimegy a konyhába,ekkor Kazuya az ajtó felé veszi az irányt mondja Myának:-Most van egy kis dolgom,majd jövők.-.Mya tudta hogy Kazuya hova megy...mikor Kazuya kiért az ajtón megáll fell nézz az égre, ekkor érezz valamit letérdel és kérdezi:- Mi történik velem??? -.
Kazuya hatalmasat ordítva valami olyan lényé alakul átt amiről ő maga sem tudta hogy képes ilyenre...a fogai megváltoznak,olyan lesz mint egy ragadozó állaté,haja az égnek áll ekkor elkezd fehéredni,a teste éget letépte magáról a fölsőt furcsa tetoválások és jelek kezdtek el megjeleni rajta,teste vörös színűvé vált,szemei vörösen világitotak,még egy hatalmas ordítás után vérvörös színű láng volt körülőtte...fejét lehajtva fell repül az égbe egyenesen a temető felé,az égen maga után vörös csíkott hagyott,az országút felet démoni ordítását lehetett hallani...

-Már nem vagyok bérgyilkos. Démonokra vadászom. Te nem vagy az, de benned van a magjuk. Most meg kellene ölnöm, ahogy mondtad, de nem akarom megtenni.-mondja és elfordul a lánytól és a csillagokat figyeli.

- Mi közöd van hozzá? Ha azt mondom, igen, megölsz érte, igaz? Én is csak egy leszek a sok közül, akiket megöltél. Bár 3 évvel korábban azt mondtad, szögre akasztod a gyilkolást, szerintem nem tetted meg.
Ekkor megfordul, és ránéz Nemora. Az arca üres, de a szemében látszik valami furcsa. Megbántottság, vagy ilyesmi.

-Az erőd...-mondja neki halkan.
-Démoni eredetű igaz?-kérdezi, aztán ott ahol volt leült a földre.

A lány kissé megijedt Kazuya új hangjától...
Csak némán, nagyokat pislogva lesi a férfit.
- Én csak segíteni akartam. - majd ránéz a férfira, föláll a kanapéról, bár kissé megnyugodott, hogy nem kell azokba a hideg tekintetbe néznie, majd a konyha felé veszi az irányt, hogy elmossa a poharat, amiből megitta a narancslevét.

Amennyi képesség benne van? Kötve hiszem... Ted erejét is alig bírja irányítani... Bár lényegtelen, érdekes lenne egész este erről vitázni

Nem fordul meg, csak ennyit mond:
- Azt mondtad, ne keveredjek bajba. Ha veled találkozom, mindig bajba kerülök. Nem gondolod, hogy ez a két tény ellent mond egymásnak? - kérdi halkan, miközben még mindig a tengert figyeli. Nem számít válaszra, csupán elmondja a véleményét. Talán ezt még szabad neki...

Mikor Mya leültete Kazuyát és hozzot neki egy kis narancslét,ekkor mindkétt szemgolyója vérvörösé válik,a hangja pedig torzá válik szinte már olyan hangja lesz mint a démonok hangjai amikett hallot,ránézz Myára és félelmetes hangon válaszol -Jól vagyok-.

Azóta már nem kell annyira koncentrálnia.

Egy sziklán terem a lány mögött. Kék köpenye körüllengi. Nem szól semmit.Csak áll ott és figyel. Megvárja, amíg a lány észreveszi.

Arishima! Szerintem is jó ötlet, így nem kell annyit várni...




Mikor látta, hogy a férfi megnyugodott egy kicsit, akkor ő is visszafogta magát.
Megfogta a férfi karját, jelezve neki, hogy áljon fel, és odasegítette a nappaliban lévő kanapéhoz, majd leültette. Látta, hogy a férfi még mindig nincs önmagánál, ezért visszament a konyhába, kivett a hűtőből egy doboz narancslevet, majd két pohárba töltött. Bevitte a két poharat a nappaliba, letette az asztalra, majd leült a férfi mellé
- Kazuya! - szólította meg halkan. - Itt egy kis narancslé, egy kicsit felfrissít... vagyis nekem bevált eddig - majd egy halvány mosolyt kísérel meg. Látta a férfi szemeiben, hogy nagy a baj.
- Kazuya! jól vagy? - majd a férfi vállára tette a lány a kezét.