Persze, hogy nem gond!

Ok, Mya, nem gond, ha felveszlek msnen?

Most én nem vagyok benne ebben, én nem tudok rá mit írni...
De asszem, lehet, én is lecserélem a halandó kis életemet...

Akkor ez most vicces lesz

Hát perszee.

Mondtam, h megkavarom kissé a dolgokat Ebben profi vok

Hát.. az nem kifejezés...

Hát jah. Ha most vkinek van ideje, akár reagálhat is rá, nem?

Mondjuk, hogy érdekesen alakulnak a dolgok.

Jó kis történet!

Nemo egy munkából tart hazafelé. A ruhája vértől mocskos. Nem a sajátjától. Furcsa módon most gyalog megy. Egyszer csak meglát egy lányt az út mentén feküdni. Odamegy hozzá és beléhasít a felismerés. A karjába veszi és eltűnik vele. Pár másodperccel később a lakásában vannak. Fogja a lányt és beteszi az ágyába, majd betakargatja, mint egy gyereket. Ezután kimegy a szobából és kimosakszik a vérből.

Pár nappal a haláleset után

Egy földalatti laboratóriumban nagy munka folyik. A műveletet vezető tudós igen hangosan ad utasításokat. Az őt körülvevő nebulók kétkedve fogadják, amikor a férfi egy urnányi hamut önt abba a koporsó-szerűségbe, amiben eddig csak olyan hullákat támasztottak fel, akikből maradt némi hús és csont. Most viszont egyik sem állt rendelkezésükre, így nem meglepő módon, egyikük sem hisz a művelet esetleges sikerében. Ám, ekkor a férfi a hamvak mellé némi vért is önt, amivel keveredve egy furcsa, ragadós massza jön létre.
- Higyjétek el, így már biztosan sikerülni fog. Műveletet megkezdeni! - adja ki a parancsot, így egy szorgos kéz nem sokkal később működésbe hozza a gépet, ami úgy kezd forogni, mint a malac nyárson, csak sokkalta gyorsabban. Nagyjából fél óra múlva, amikor felnyitják a szerkezet tetejét, a tanulók nem kis meglepetésére egy fiatal, kreol bőrű lány fekszik benne összeggömgölyödve, vörös haja majdnem teljesen belepi a törékeny testet, amin két komoly seb hege látszik. Egy kard szúrás be-és kimeneti hege.
- Ez bámulatos - súgnak össze.
- Ugye, megmondtam? Ennyiből is fel lehet támasztani, bárkit, akit szükséges.
- Ő milyen sorszámot fog kapni? - kérdi az egyik lány.
- Neki nem lesz sorszáma - rázza meg a fejét - A neve Arishima.
Ebben a pillanatban a lány kinyitja smaragszín szemét, és kissé nehézkesen ugyan, de felül.
- Hol vagyok? - néz körbe - És egyáltalán ki vagyok?
- Egy laboratóriumban vagy, lányom - nyújt felé a férfi egy hálinget, amibe a lány belebújik - A neved pedig Arishima.
- Arishima? Furcsa egy név - jegyzi meg, miközben kikászálódik a koporsóból. Ám olyan gyenge, hogy hirtelen összeesik.
- Mi legyen vele? - emeli fel az egyik tanonc.
- Vigyétek el innen. A feltámasztás miatt megkapta a halhatatlanságot, és valószínűleg az ereje sem csökkent. Sőt, mit több, meg merem kockáztatni, hogy csak megnöveltük.
- Ugyan mivel?
- A vér, amit kapott nem egyszerű vér volt... Egy korábban általam feltámasztott alany vérét kapta, aki nemrég járt nálam "vizsgálaton".
- Kiét?
- Ezt sajnos nem mondhatom meg. De most vidd el, és tedd le az országút mellett. Valaki biztosan rátalál, megsajnálja, és hazaviszi majd.
Ennek következtében a lány pár órával később az országút mellett feküdt eszméletlenül.

Jó éjt. Szia!

De én most megyek, majd hnap reggel írok egy bejegyzést... estig úgyse fogom kibírni Na jóéjt, sziasztok

Na igen... Ha én mondom...