Most rajta van a nevetés sora:
- Ugyan már, rólam nem érdemes tudni semmit, szó szerint. nem vagyok figyelemre méltő alak.
~Legalábbis tudtommal az ilyen boszorkánymesterek, mint én nem azok. Még akkor sem, ha pont a Vér irányítja őket~ gondolja, miközben felidézi magában a saját vérvörös pupillájának képét, amit inkább a szemüveg alá rejt általában. A ragadozókat nem nagyon kedvelik itt.

Axon felröhög a kérdés hallatán.
-Hát mindent.-mondja jókedvűen. Közben elfogyott a szendvicse, ezért inkább lefeküdt a fűbe és a már halványan fénylő csillagokat nézte.

Kissé bizalmatlanul szemléli a felé nyújtott kezet, de végül elfogadja.
- Seera Sagara - mutatkozik be, ám a kérdésen nem kicsit lepődik meg.
- Meséljek magamról? - tolja fel a szemüvegét, s a hajába tűzi - Mégis mit meséljek, pont én? - vonja fel a szemöldökét.

Na, mire én ezt az új stílust megszokom...

Leveszi a csukjáját-akaratlanul is végigsimít a sebhelyén-és a kezét nyújtja.
-Axon vagyok. Mesélj magadról.-ez nem úgy hangzott mint egy vénember szövege, habár már túl van a százon. Az öregség még minimum 1500 évre van tőle. És amíg teheti, addig mindent összegyűjt a fejében a különleges emberekről, lényekről.

Erre csak vállat von:
- Néha jól jön, ha az embernek kissé fel van fokozva pár érzékszerve - dobja el a "megkopasztott" csutkát, ami halk koppanással landol valahol a bozótban. Végignéz a máguson, majd megenged magának egy halovány mosolyt. Nem gyakran találkozik vidám emberekkel. Sőt, hosszú évek óta talán ez az első eset.

Axon kilép a fából a lány elé.
-Jó a hallásod kislány.Veled még nem találkoztam, gondoltam megismerlek.
Mindezt nagy jókedvvel mondta, közben elővarázsolt egy szendvicset (szó szerint) és enni kezdett.

A térdére eső almát elkapja, majd feláll, s felnéz. Kezében már ott lapul a boszorkánypálca, ám még a kis méretében. Hegyezi a fülét, majd meghallja a másik lélegzését.
- Gyere elő, mágus, tudom, hogy itt vagy valahol. Talán épp felettem - sétál távolabb a fától, s azzal szembefordul. Az almából pedig harap egy keveset. Mivel a gyümölcs legnagyobb valószínűséggel nincs megmérezve, lassan eszegetni kezdi.

Jó kérdés, de remélem nem az, amire gondolok

Axon hangokra lesz figyelmes. Lenéz a fa alá és egy lányt lát leülni. Hmm boszorkány. Gondolja magában. Kinyitja a tenyerét és egy alma kezd el nőni benne. Először egészen kicsi, aztán eléri a normális méretet. Ez nem almafa szóval csak így juthatott hozzá a gyümölcshöz. Ezután megszorítja és ledobja úgy, hogy az a lány térdére esik. Ezután beleolvad a fába és a törzsébe érkezik a lány fölé. Nem lép ki a fából csak figyeli. Így senki nem tudja észrevenni. De ennek a lánynak sikerülhet. Így kiderítheti, hogy mire képes.

Mi lesz itt...

Nekem tetszik, bár a bakapcsolódás... hát, talán menni fog

Halkan meg-megroppannak az ágak, amikor fekete magassarkú csizmájával rájuk tapos. Farmerjának szára beletűrve, mélyvörös blúza pedig lazán simul a testéhez. Kékesfekete haját egy hajcsattal fogta össze a tarkóján, napszemüvege takarásából nem látni acélszürke szemeit. Végül egy eldugott tisztáson áll meg, majd letelepedik az egyik ottani fa alá. Jól esik neki a csend.

Axon egy fa tetején ücsörgött. A nap már lemenőben volt. A múltkori démonháború miatt nagyon sok dolgot kellett helyre hozni. Pár száz embernek ki kellett törölni az emlékezetét és a csatamezőt is helyre kellett pofozni. A természet mágia nehéz. Az elmúlt száz évben sokat látott már,de ilyet még nem. Kék talárjának csukjája a fejébe volt húzva. Nem lehetett látni az arcát. A parkot figyelte és élvezte a csendet. Pihenni akart. Sok energiáját felemésztette a "takarítás".

Kicsit lightos, de működőképes.

Sztem kezdj te, én még az mp3amra pakolok pár számot közben.

Ki kezd?

Ja, értem Hát, felőlem játszhatunk egyet, úgyse ártana nekem némi kis ihlet, asszem

Nem is tudod mennyire. Amíg nem voltál, addig senki nem jött játszani.

El tom képzelni, mennyire Valszeg semennyire