A nyílt kihívást hallva a Vér elégedetten felmordul benne, ám hordozója viszakozik. Bár kedvére való lenne a harc, egy mágus vérét nem szívesen venné magához. Így inkább egy másfajta harcnemet választ: elrugaszkodik a faltól, felugrik a levegőbe, majd fél lábbal megáll Axon vállán, és a másikkal fejberúgja. Kis híjján a nyakcsigolyák roppanását is hallani lehetne, ám ennyi erőt nem vitt bele, csak annyit, hogy fájjon egy kissé.
Amikor leugrik, megfordul, s ránéz:
- Első körben legyen elég ennyi. Nem szeretném rajtad kipróbálni a Kíméra valódi hatalmát.

A mágusban megint felerősödik a fekete mágia hatalma, amikor meghallja ezeket a szavakat. Kihúzza a falból a fekete, vértől pirosló bárdot és leengedi maga mellé, majd odahajol a lányhoz és megnyalja az arcát.
-Akkor tedd azt.-suttogja a fülébe.

- Addig leszek vicces, amíg szét nem szabdalom a torkodat puszta kézzel - morogja, a Vér pedig újra akcióba lendül, végigszánkázik a testén, megerősítve a húsburkot, hogy a harc ne tehessen kárt a ragadozóban.
- Különben meg rajtam nem ment át semmilyen úthenger, csak kissé szakadt a ruhám. Ellenben te még nálam is rosszabb passzban vagy.

-HÁHÁHÁ! Vicces vagy.-röhögött fel a mágus és megint megcsillant az őrület a szemében. Fogta a bárdot és a lány feje mellett a falba állította.
-Nagyon vicces vagy. Én is kérdezhetném ezt.
Ezután hirtelen megint önmaga volt.

Végignéz a talpig véres máguson:
- Veled meg mi történt? Átment rajtad egy úthenger? - kérdi egy enyhe mosollyal a szája szegletében. Hiába, legszebb öröm a káröröm. Igaz, ami igaz, ő sem nézhet ki szebben, talpig kócosan, helyenként felhasadt ruhában... Na de, van ez így. Aki menekül, annak számolnia kell efféle dolgokkal.

Axon látta, hogy valaki berohant a sikátorba. Kezébe vette a véres bárdot és odasétált. Meglepődve tapasztalta, hogy egy ismerős. Mosolyt erőltetett az arcára. Elég furán festhetett vértől mocskosan mosolyogva.
-Hát megint találkoztunk.

Hazatérve nem nagyon törődött a kanapén szúnyókáló Udinnal, csak berohant a szobájába, ahonnét nem sokkal később már egy megpakolt sporttáskával rohant ki, benne pár ruhával és a fegyvereivel. A bejárati ajtó másodpercekkel később bevágódott mögötte. Szemmel alig látható gyorsasággal futott, majd hirtelen lefékezett az egyik sötétségbe boruló sikátorban. Volt ott még valaki rajta kívül, ám mivel őt nem nagyon érdekelte az illető, és a Vér is elégedett volt éppen, nekidőlt az egyik ház falának, ledobta a táskát, majd ráül, és pihegett egy kissé. No nem mintha ez a kis kocogás lefárasztotta volna...
Már csak azt kellene kitalálnia, mihez kezdjen most. Belizár holnap megtalálja Udint teljesen egyedül, őrjöngve... Biztosan keresni kezdik majd.

A Sötét Mester előtt térdelt. Egy kép derengett benne. A lány ott fekszik vérbe fagyva. Mindez azért, mert nem volt elég erős. A Sötét Mester azt mondta neki, hogy tőle megkaphatja amire vágyik. Erőt. Erőt, mely senki máséval nem ér fel. A mester rátette a homlokára a kezét és testét elöntötte a fájdalom. A bőre elszürkült, megrepedezett. A pupillája résnyire szűkült. Az arcán torz, őrült mosoly terült szét. A fekete mágia megfertőzte és elöntötte mágikus erejét. Mikor a mester végzett azt mondta:
-Most menj és tedd, amit tenned kell.
Axon a beteges vigyorral az arcán bólintott, aztán egy fekete felhő kíséretében eltűnt.
Egy kocsmában jelent meg. Egy hatalmas fickó lépett oda hozzá.
-Neked tilos a belépés.
Axon vigyorogva megfogta a nyakát és vigyorogva letépte az alak fejét. Élvezte, ahogy beteríti a spriccelő vér. Tovább ment, be a hátsó ajtón. A konyhába jutott. Az asztalon egy húsvágó bárd volt. Felemelte és tovább ment. Közben a bárd meghosszabbodott és feketévé vált a pengéje. Belépett a szobába és ott találta az alakot.
-Szenvedj.-mondta és neki rontott. A fickót apró darabokra vágta. Később egy sikátor sötét sarkában húzta meg magát vértől mocskosan. Megint a régi volt. Nem tudta elhinni, amit tett...

Az este során nem egy férfit kellett kikosaraznia, akik egytől-egyig a Dance Macabre "császárának" képzelték magukat. Mivel hamar elunta őket, hajnali kettő környékén, egyszerűen lelépett. Kinnt már éppen kinyitotta az Alfa ajtaját, amikor megcsörrent a farmerzsebében lapuló mobil. Vetett egy pillantást a kijelzőre, majd halkan felsóhajtott. ~Mit akarhat már megint?~ kérdezte magától, de végül inkább felvette a készüléket, és beleszólt:
- Belizár, minek köszönhetem a hívásod?
- Seera, találkoznunk kell - hallotta mestere kissé ideges hangját - Szükségem van rád, és a Fehér Tőrre.
- Udinra? Akkor vidd el, tudod hol találod meg. De rám ne számíts!
- Pedig rád is ugyanolyan nagy szükségem van. Szelien megüzente, hogy valami nincs rendben a testvériségében. Te pedig részben az ő huga is vagy, emlékszel?
- Tudom, nem kell emlékeztetned Giorgo kis ajándékára... Rendben, mikor és hol?
- Holnap reggel 8-kor a reptéren. Udint se felejtsd otthon. - Nem fogom, tudod milyen nehezen viseli el, ha nem vagyok vele...
- Akkor holnap - azzal a vonal megszakadt, benne pedig elkezdett fortyogni a düh. A Vér megérezve ezt, azonnal a telefont tartó kezébe ármlott, s annak ujjai porrá örölték a készüléket, amit azonnal messze hordott a szél.

Egy fekete taláros alak ül a tetőn. Nem sok dolgot kellett ma csinálnia. Nem igazán tudta, hogy összefut-e a boszorkánymesterrel vagy sem. Kíváncsi volt, hogy ki vagy mi is ő valójában. Az épület aljában valami klub volt. Nem ment be.

Holnap innen folyt.