Miután leszálltak a rend főhadiszállásán, Mya odament a kis Ivy-hez.
- Gyere Ivy, most apáék megoldják ezt az ügyet, és akkor majd együtt eszünk valamit! - majd felkapta az ölébe a kislányt.
- Kazuya! Intézz el mindent, utána pedig minnél előbb csináljunk valamit... nem szeretnék sokáig itt maradni... - majd kicsit idgesen csókot nyomott Kazuya szájára, majd sarkon fordulva elmentek...
A lány fejében csak egy hang szólt hozzá... "Menekülj"...

Ahogy haza felé indultak,Jin azt mondja.
-Ne!!!!!-
-Mi???-kérdezzi Kazuya
-Otthon nem biztonságos,rád vadásznak azok a démonok...-
-Akkor mit javasolsz hova menyünk???-
-A Rend főhadiszállására ott egy idelyig meghuzhatjuk magunkat...és fellkészülhetünk.-
Kazuya hosszas gondolkodás után.
-Rendben van...-
Egy kis elhagyatott utcában Kazuya és Jin átalakul,a kétt testvér valamilyen erőt éreztek egyenesen a kislányból,a kis Ivy mosolyog egyet és szárnyai nőnek de nem fekete toll borította mint az apja szárnyait hanem fehérek...a kétt testvér meglepődve nézzte ahogy a kislány a magasba repül.
Jin csak annyit mond.
-A te lányod nem démon hanem egy angyal...-
Érezték a kis Ivyben a hatalmas erőt,Kazuya csak mosolygot hirtelen fellkapta Myát és a magasba repültek,nem sokkal ezután Jin is.A kislány meg csak élvezte a repülést és követve szüleit és Jint elrepültek a Rend főhadiszállására...

Olyan jó érzés, mikor ölel egy szerető apa, és egy szerető gyerek.
Olyan jó, mikor hallod, hogy a páncél, ami a szívedet védte, a lakatja kipattan a helyéről, és a vízbe csobban...
Ezek az érzések, amiket nem lehet leírni.... - Mya gondolataiban újra látja, hogy boldogok és vidámak...
Majd egy csókot nyomva Kazuya szájára, hazafelé indulnak...

Ahogy oda értek látja a kis Ivyt hangosan felkiáltja a kislánya nevét és már-már könnyes szemekel felé futt,mikor már oda értek Mya fellkapja a kis lányt és fellveszi Kazuya kis lányra nézz könyes szemmel átöleli őket Ivyt és Myát, ekkor a kislány valamit mond.
-Apa...-
Kazuya elérzékenyülve szorosabban átöleli őket.
Jin meg csak oda megy hozzájuk és nézzte a boldog családott,nem akkarta meg zavarni őket...

Az árvaházban egy kislány ül az egyik ágyon. Nem is eszik, nem is mosolyog, csak az ágyon fekszik, és a plafont nézi.
Mikor hallja, hogy az ajtó nyílik a paplan alá bújik.
- Ivy! - majd egy kellemes női hangot hall a kislány. - feltekint a kislány a paplan alól, és szüleit pillantva meg, újra nevetésbe kezd, majd szülei felé fut.
Mya amint meglátta a lányát, elsírta magát, és letérdelt, hogy elé futhasson Ivy, és végre újra a karjaiba tarthassa...

Ahogy oda bújt Mya a fickóhoz és hallván amitt mond
-Te is nagyon hiányoztál nekem.-
Jin nagyot sóhajt és csak annyit mond.
-Na jó,Kazuya emlékezz van egy kis dolgunk,igaz nem most mert ugyan is fell kell készülni erre,de akkor is...ja és a kislány hol van???-
Kazuya meg csak annyit mond.
-Igen kis Ivy menyünk el érte szerintem.-
Fell kell megfogja a lány kezét lassan fellsegíti és elindulnak az árvaház felé veszik az irányt...

A lány mosolygott a kéttestvéren.
- Az én nevem So... úgyértem Mya. - majd kezetrázott Kazuya testvérével. Majd tekintetét Kazuyara emelte...
- Annyira hiányoztál! - majd szorosan odabújt a férfihez.

Kazuya a kérdést hallván felel.
-Hát öööhm... ő az én bátyám.-
Jin meghalotta ezt lassan feltápászkodik és bemutatkozik.
-Az én nevem Jin Kazama.És a tiéd???-
Jin elsütt egy poént.
-Kazuya változz vissza kérlek,komolyan mondom a démoni formád szebb látvány volt mint ez-El kezd nevetni.
Mikor Kazuya meghalota igaz nem volt semmi emléke róla de csak annyit mond.
-Jin te meg olyan ronda vagy...hogy kis korodban szagyorban vittek óvodába-Kazuya hatalmasat nevett.
Jin elfordul és csak annyit mond.
-Kis hülye...-
Kazuya meg.
-Idióta barom...-.

- Én is szeretlek Kazuya! - majd oldalra fordítja a fejét, és észreveszi a másikat is.
- Tényleg, és ő kicsoda? - súgja oda Kazuya fülében, miközben egy puszit nyom az arcára.

Ahogy a lány mellkasához teszi a fejét a fickó azonal elkezdi gyengéden simogatni a lány haját,egy puszit nyom rá és csak annyit mond:
-Annyira sajnálom...nagyon szeretlek Mya.-
Jin is vissza változik emberi formájába leüll a földre egy fának támaszkodva és csak azon gondolkodik hogy lehet ennyi ereje az őcsének...

- Kazuya! - majd viszanéz a férfira.- én sajnálom.... -majd felemeli a kezét, és a férfi arcáról letörli a könnyeket. - nem tudtam mi történik velem... - majd a férfi mellkasára hajtja a fejét. Milyen rég érezte már ezt a kedves illatot....

Kazuya a lányt nagyon megsajnálta,mégszorosaban átöleli a lányt és ő is elkezd sírni majd egy csókot add a lánynak,mélyen a szemébe nézz és csak annyit mond:
-Úgy sajnálom...miattam történt meg mindezz,úgy sajnálom.-
Jin láttva Kazuyát.
-Tényleg nagyon erős...látszik hogy még ennyi démoni erő sem tudta elnyomni az emberi szívét...elképesztő.-gondolt a magában Jin.
Jin azért mondta ezt magában mert neki kiképzés kellet ahozz hogy az emberi szíve megmaradjon.

A lány a földön ül, miközben Kazuya öleli. Könnycseppei gurulni kezdenek.
Némán ül, és zokog. Emlékei újra visszatértek.... látta, hogy Kazuya elment, hogy Ivy-t árvaházba rakta, és ahogy öngyilkos lett Kazuya miatt.
Érezte a tűt, amikor újra ébresztették... látta, amikor a földön hever, és egy halandó segített neki.
Eszébe jutott, amikor Nemo felkészítette a lányt.
És az is az eszébe volt, hogy hogy megbántotta Arishimát is.
- Istenem.... mennyi rossz.... - majd ölelve a férfit hangos zokogásba kezd...
"A szívemet is teljesen bezártam... a lányomat is árvaházba vittem... mit tettem.....-" - gondolataiba az összes rossz emlék van.
- Neeeeee!!!! - majd hangosan elüvölti magát...

A lányt hallván Kazuya már sírni akkart.
-A nevem Kazuya Kazama...-
Hirtelen Kazuya ordítani kezd,amittől a föld elkezd remegni az emberi énje kezd ujból vissza térni.Hirtelen a lányra nézz dühőten és elkezdi folytogatni amitől a lány nem volt képes szabadulni,Jin ekkor közbe avatkozik az erejével fell emeli Kazuyát és egy fáhozz szegezi,ekkor Kazuya nem bírja ki az emberi énje ismét vissza tér,ránézz a lányra behunya a szemét és a lány emlékeit vissza hozza,a lány nem tudta mi történik vele hirtelen az összes emlékét vissza kapja.Kazuya a szemét kinyisa a szemei könnyben és azt kérdezi.
-Hol van a lányom???-
Jin elereszti Kazuyát,Kazuya ahogy a lábai a földet érik gyorsan a lány felé rohann és hirtelen megöleli,Kazuya vissza változik emberi formájába és még egyszer megkérdezi:
-Hol van a lányom???-

- HE???????? Még, hogy én anya? - majd nevetésbe tör ki. - Sajnálom, de nem ismerlek, lehet előző életemben ismertelek, de az már nem én vagyok. - majd felemeli a fejét, büszkén mutatva magát. - Az én nevem Sophie. Pár hónapja ismerem csak magam, a múltamról nem tudok sokat.... - majd egy pillanatra megáll, és a férfira néz.
- Nem feleltél az előző kérdésemre! - hm... olyan furcsa.... mintha...már éreztem volna ezt az érzést valahol - gondolataiban turkált, de ahogy oly sokszor, most sem emlékezett semmire...