-Az első szabállyal sokat érsz, mit ne mondjak... Tudod mit gondolok? Te vagy túl önfejű.Azt hiszed, mert hogy te a sérthetetlenség képésségével együtt születtél, te vagy a LEGYŐZHETETLEN. Lehet, hogy tényleg így van, de semmi sem látszik meg belőle. Attól még, mert a szád jár, senki sem fog hinni neked - von vállat. Régen látott már ilyen idegesítő kiscsajt, aki azt gondolja, ő teremtette a spanyol viaszt. Amikor erre gondol elneveti magát, majd hátatfordít a lánynak, és elindul az utcán. Megunta Sophie üres hadoválását.

- Már kezd kicsit idegesíteni, hogy tapasztalatlannak tekintesz! Mikoron is látszik a viselkedéseden. - a lány teljesen nyugodt volt. - bár a tökmag agyaddal megérthetted volna, hogy nekem nem árt se tűz, se kard, se mágia, se efféle dolog... az én speciális képességem a sebezhetetlenség... Az meg, hogy a lány átvert minket, nem meglepő, mert Nemo csak könnyen a falnak megy gondolkodás nélkül! Ez nem lep meg.... mindig is fafejű volt, néha engem is kiborított. Ja és ha már ennyire akarod sajnáltatni magad, hogy min mentél keresztűl, és a többi, azt se felejtsd el, hogy én sem úgy születtem, hogy a kezemben egy pisztoly volt... nekem sem volt jobb az életem!
Már mondtam, túl nagynak képzeled magad! Szállj le a földre kislány! Tudtommal egyidősek vagyunk, és mindketten még tanulásra szorulunk... hiába nyerted el a halhatatlanág legfőbb fokát, bizony még sehol se tartunk!
Ha meg ennyire idegesítelek, az a te bajod.... Meggondolatlan vagy ennyi az egész....ja és persze ahogy látom szerelmes is... - majd nevet egyett a lány... - a legelső szabály a halhatatlanoknál, hogy soha nem mutasd ki az érzéseidet! És soha ne tanulj meg szeretni!

Ez egyre jobban tetszik a végén még lesz egy jó kis harc

- A tesóm? - neveti el magát - Az a csaj minden, csak nem halandó... jól beetetett benneteket. Vicces, Nemo démonvadásznak mondta magát, de nem vette észre, hogy Seera nem ember, hanem démon... ez igazán jó vicc - nevet tovább.
- Amúgy meg nem akarlak lelőni. Egyszerűbb lenne felgyújtanom téged - komorodik el egy kissé - Az pedig, ha az ember elvonul egy olyan ember közeléből, mint a mestered, nem ostobaság. Neked lövésed sincs arról, min mentem keresttül miatta az utóbbi öt évben. Szóval nekem ne mondd, hogy gyáva vagyok, mert esküszöm, lerúgom a fejed, te kis csitri.

- Elég okosnak képzelem magam, mintahogy te gondolod....
Nemo nagyon jó mester volt, de volt nála ezerszer jobb is... nehogy azt hidd, hogy egy hülye, semmit nemtudo, tapasztalatlan lány áll előtted.... Elég sok mindent megéltem már... tudom, milyen az élet...
És nemhiszem, hogy egy olyannak kéne beszélnie, mint te, aki megfutamodott mindentől halhatatlan létére.... és ahogy mondtam, hiába lősz belém két golyót, a bőröm előtt megáll, majd a földre fog esni... hiába játszadozol a megmentőddel.... Túl nagynak képzeled magad kislány... Holott te sem tudsz többet mint én! Ha pedig Nemot keresed, hát keresd nyugodtan, nem hiszem, hogy megtalálod.... - majd vállatvonva megfordul, és a sötétség felé veszi az irányát....
- Ja és még valami! - fordul vissza a lányhoz.. - én nem tudom, hogy te mikor bízol is meg bárkiben, de azt igen, hogy elég béna lehetsz, ha megfutamodsz halhatatlan létedre! Talán még a tesód is többet tud mint te! Tanulhatnál tőle! Pedig ő csak egy egyszerű halandó....

Gúnyosan elneveti magát az efféle szavakat hallva.
- Te aztán nagyon tudod, hogy én mikor bízom bármiben is. Nagyon okos kis halhatatlannak képzeled magad, pedig valójában, látszik rajtad, hogy semmit sem tudsz. Mennyit foglakozhatott veled Nemo? Pár napot? - kérdi, miközben a derekán függő pisztolyt birizgálja.

- Ha ilyen bizonytalan vagy nem sokat fogsz elérni... főleg, hogy halhatatlan vagy, soha ne kételkedj semmibe! - majd vállatvonva megfordul. Gondolataiban újra felidézi az elmúlt napokat. Ő is menekült... menekült az erejétől...menekült az érzéseitől...menekült az emberektől... megfutamodva mindentől...

- Igen, pár évig itt életem, de aztán el kellett mennem. Most viszont már felkészültem arra, hogy visszajöjjek, legalábbis azt hiszem - teszi ezt hozzá valamivel halkabban. Na igen, nem valami büszke rá, hogy sokáig nem merte betenni ide a lábát.

- És, most vagy itt először vagy... éltél már itt? - majd a tekintetét az égre emeli, miközben a holdat figyeli.
A szél egyre erősebb lesz...

- El tudom képzelni, milyen mestered lehetett, azaz, hogy inkább ki lehetett az - majd hirtelen eszébe jut valami: ~Tényleg, Seera említette, hogy Nemonak van egy tanítványa, akit Sophienak hívnak!~. Ám inkább nem szól semmit, csak feláll, és nyújtózik egy keveset. Eleget dekkolt már a földön.

- Nem vagyok régóta halhatatlan, de a mesteremtől kitűnő kiképzést kaptam. A sérthetetlenség számomra egy képeség. A bőrőmön nem látszik, az érintés által se, de egy kard nehezen karcol meg. Csak ezért mondtam...
Ha halhatatlan keresel, esetleg tudok segíteni benne, merre lehet. Ha csak halandóról van szó...- majd vállat von. - az már nem az én asztalom.

- Arishima Sagara - fog kezet a lánnyal, majd végignéz rajta - Nekem nem úgy tűnik, hogy régóta lennél halhatatlan. Akármilyen mestered is lehetett, a sérthetetlenségre nem tudott megtanítani. Lehet, hogy pillanatok forrnak össze sebeid, de ez nem egyenlő a sérthetetlenséggel. Az magától fejlődik ki az emberben, már ha megfelelő vért kap hozzá. Én egy elég erős halhatatlantól kaptam, így az ereje néha még most is meg tud lepni. Igaz, nekem nem volt mesterem, aki ezekre felkészítsen.

Egyébként bocs, hogy most nem tudok msn-en lenni, csak most minden újra lett telepítve a gépen, de az msn-en még bajlódok!

- Nálam a halhatatlan és a sérthetetlen egy és ugyanaz. - majd vállatvon, és a lány felé fordul. - Kitűnő mesterem volt...- hm...nem is rossz a kislány... elég nagy szája van neki is... tetszik.... gondolja magában, majd a lány felé kezd sétálni. Megáll előtte és a szemébe néz, majd pár perc gondolkodás után kezet nyújt.
- Sophie vagyok.

- Engem nehéz lett volna látnod, ha most tértem vissza ide. És eddig nem akarok neked rosszat. Csak egy embernek, de ahhoz előbb meg kell majd őt találnom. Arra pedig ne vegyél mérget, hogy nem tudnék neked ártani. Halhatatlan vagy, nem pedig sérthetetlen. A kettő nem ugyanaz - jegyzi meg szárazon. ~Túl sokat képzel magáról ez a kis fruska, csak azért, mert ő is halhatatlan. Hát, nem lehet régóta az, erre mérget veszek~