- Nem sok halhatatlan él a városba, és téged még nem láttalak. Nem tudom, hogy rosszat akarsz e, vagy csak szimplán jót... - majd megvonja a vállát. - Ezért kérdeztem. De ahogy látom, rosszat biztos nem, vagyis velem nem tudnál... - majd egy gúnyos mosolyt engedett meg magának, majd megfordult és elindul a sötét utcán.

A kérdést hallva csak oldalra fordítja a fejét, és végignéz a másikon:
- Azt hiszem, ez nem a te dolgod. Nem szoktam senkivel sem megosztani az érzéseimet, vagy a gondolataimat. Remélem, ezt megérted - jegyzi meg szárazon, miközben leül a fal tövébe, és kissé elgondolkozik. Van valami ismerős a másikban, holott meg merne rá esküdni, hogy még sohasem találkoztak. Mégis, hogyan lehetséges ez?

A lány felkapja a fejét.
- Hm... mi ez? talán egy másik hallhatatlan? - majd becsukja a szemét, és egy kellemes illatot érez. A lány tudja, hogy a következő utcában van az idegen.
Az ismeretlen közelébe teleportálja magát, majd a fehér házfaltól próbál kukucskálni.
- Egy lány? - majd fogja magát, felveszi rideg tekinteté, majd kijön a házfal mögül.
Büszke tekintettel lépked, fejét fölemelve. Kecses mozdulatai, akár egy modellé.
Halk cipőkopogása tudatja a lánnyal, hogy felé közeledik.
Fekete bőrkabátját a szél dobálja, akárcsak éjfekete haját.
- Mi szél hozott erre halhatatlan? - majd a lány előtt áll meg pár méterre, kezét pedig a csípőjére teszi. - furcsa... mintha éreztem volna már ezt az illatot....- gondolja magában, miközben tekintetét le nem veszi a lányról.

Visszahozom Arishimát, de még nem váltok nevet, mert nem vszínű, h sokáig megtartom már. Úgysincs miért

Néma léptekkel sétál a városban. Vörös haja csak úgy száll utána, az éj leple alatt azonban ez is feketének tűnik. Szemei már elérték a méregzöld színt, és a fekete pupilla is vérvörös színbe ment át. Elérte halhatatlanságának legmagasabb fokát. Bőrének kreolsága valamennyire feloldódott, most valami olyasmi színt ölt, mint egy indiáné. Ahogyan sétál, néha-néha körbenéz: régen sokat járt ezeken utcákon... és minden egyes séta valamiféle emléket idézett fel benne. Most azonban megáll, hátát nekitámasztja az egyik rozoga ház falának, és az eget nézi. Valami hiányzik neki, de még ő maga sem tudja megmondani, mi is az. Bár lenne egy tippje, de arra jobb nem gondolnia. Ki tudja milyen bajt hozna a fejére.

Sziasztok!

Most komolyan ilyen kihaló félben vagyunk??????!!!! Na ne mááár......
Azért én írok! Hátha valaki reagál rá.....


Éjfélt üthetett az óra, mikoron is halk városban egy cipő kopogása rázta fel a csöndet. A hold ragyogta be a város kihaltabb részeit, a szél söpörte a szemetet. Eyg fekete, göndör hajú lány sétálgatott az éj leple alatt. Farmer csizmája a macskaköves utat koptatta. Némán, egyedül sétált, gondolataiba merülve. Farmernadrágja súrolta a köveket, társulva a cipő kopogásával.
Fekete bokáig érő bőrkabátja elrejtette társait a nem kívánt személyek elől.
A lányt néhol csak az utca halovány fényei világították meg az arcát, néhol pedig az éj sötétje burkolta magába.
Gondolataiban lézengett, mikoron is egy hangos sziréna verte fel a csöndet. A lány felkapta a fejét, majd látta, hogy elsuhan mellette a világító autó...
Senki nem volt az utcán.
Magányosnak érezte magát. Ugyan már vagy 1 órája gyalogolhatott, mégis valami mintha rossz érzés fogta volna el.
- Valami hiányzik... - mondta hangosan, majd tekintetét az égre emelte...

Némi kis ízelítő Arishima mindennapjaiból otthon. Sajna most csak ehhez volt némi ötletem

Robbanás. Az egyik szobában felrobban valami. Mindenfelé üvegszilánkok repkednek, némelyik a testében fúródik, mások pedig a padlóba, kanapéba.
- Ez nem sült el valami jól - motyogja az orra alatt, miközben kiszedegeti magából a szilánkokat, így a sebei azonnal beforrnak, ő pedig a porszívóért szalad. Nem gondolta volna, hogy csak úgy, a puszta gondolatával képes lesz felrobbantani azt az átkozott vázát... De most már nem érdekes, Seera úgysem tudja meg. Legalábbis reméli... A nővérével való telefonbeszélgetés óta kicsit rosszul érzi magát, hiszen rossz érzései támadnak pár dologgal kapcsolatban. De végülis mindegy, ha a megérzése igaznak bizonyul, hamarosan felfejlődik olyan szintre, hogy a piromán képességet újra normálisan használhassa. És akkor visszamehet a városba. Addigra talán Seera is befejezi a munkáját.

Sziasztok!

Na, most már én is itt vagyok, de nem tudom, pontosan, mikor leszek, mert a gépem lassan felmondja a szolgálatot. .. vagy én hajítom ki az ablakon....
Na, egyébként Nemes! miért nem akarsz játszani???
Szerintem tök jó kis játékok voltak....
Azért remélem néha leszel....
Hm.. hogy most már mindenkinek új karija van, szerintem, több lehetőséget is kínál, mivel azért néha néha elő lehet hozni a régit.... vagyis az én régimet biztos, hogy néha elő fogom hozni....
Ja, és egyébként úgy is lehetne, hogy ha valaki reggel elindít egy történetet, a másik csak délután szól bele, és nem kell mindig az estére várni.... (remélem értitek)
Na sziasztok! További szép napot mindekinek!

Erre részemől nem tudok mást mondani: a te dolgod, ennyi a történet.

Asszem kilépek a szerepjátszók csoportjából. Meguntam a dolgot.

Szia,jóéjt!
Én is megyek,valószínűleg ma nem lesz játék,amit igencsak sajnálok,mert holnap már nem tudok jönni.
Jóccakát!

Na, én aszem lépek. Jó játékot előre is (már ha megjön a mágus gyerek), szia, jóéjt

Nem tom... talán lesz...

Hát,csak lesz.Remélem.

Én akartam utolsó lenni, h fel tudjam mérni, érdemes lesz-e maradnom... de mind1, akkor leszek második.

Már ha egyáltalán lesz 3. ember

Szia!
Én is itt vagyok már.
Egyet viszont már kijelentek:ma nem szeretnék kezdeni,inkább lennék utolsó.