A lány kérdésére Kazuya a gonosz tekintetével szinte megdermesztí a lányt és felel:
-Mi van?már a saját lányod apját nem ismered meg???mondhatom szép...-A lány külseje más volt de Kazuya gondolataiból megtudta hogy ő Mya.
Jin meg csak nézz és csak annyit mond:
-Apa lettél???és nekem nem is szóltál.-
Kazuya Jinre nézz és őt is megakkarja dermesztení,de nem sikerül,Jinnek és Kazuyának szinte egy forma volt az erejük.
Vissza nézz a lányra könnyes szemekkel megszerete volna ölelni a lányt de a sajnos a démon ereje nem engedte.A lányt egy kis idő után elereszti hatalmából és várja a választ.

A lány meglepetten bambul a másikra aki secc perc alatt vágtatott el.
- De..... - majd felveszi a komor tekintetet, mert érzi, hogy a közelben van kér férfi. - soha többet ne hívj így! - gondolataiban üzeni Arishimának.
Majd komoly tekintetel fordul az idgenekhez.
- Kik vagytok, és mit kerestek itt? - majd szemügyre veszi a két idegent...

- Jaj, ugyan, hagyd már! Te úgyis mindig mindent észreveszel - veti oda a lányhoz, miközben leszáll a lováról, és körbenéz. Ő is érzi, hogy valami nincs rendben... Ám ekkor valami egészen más miatt szól Sophiehoz:
- Tudod, régen nem voltál ilyen bunkó, Mya - azzal visszaszáll a lóra és elvágtat.

Sry, de családi zűr van, így nem tok ide koncentrálni..

Ahogy beljebb mennek, Kazuya és Jin látnak egy lovast és még valakit akiről tudták hogy a Rend tagja,lassan mind ketten előre szegezet tekíntettel mind ketten démoni alakban oda mennek az idegenhez...

A lány felnéz, amikor egy ló vágtat el előtte, majd megáll a lovas is. Sophie látja, hogy az a lány ül a lovon, akivel egyik éjjel találkozott...
- Na, már megint te? - majd rávigyorog a lányra.
- Azt hitted nem veszlek észre egy ilyen lóval? - majd hangos kacajba kezd.
Amikor viszont elhalkul, megfagy az ereiben a vér. Egy idegen erőt érez.... - ki lehet ez? - gondolataiba merült - és... nem is... egyedül van.....

A vágta közben elhalad egy fekete-sötétkék ruhát viselő lány mellett. Megállítja a lovát, hátranéz, majd ereiben megfagy a vér: már megint itt az a lány. Lábával kissé megszorítja a ló oldalát, majd tovább galoppzik, bízva benne, hogy a másik nem szúrta ki őt.

Mikor Kazuya megküzdőtt a hatalmas démonnal meghalt...az emberi része,egy kicsi talán maradt belőle valamennyi de ő ezt nem tudta,a démonnal akivel küzdőt elszívta az erejét így lett Kazuyából legyőzhetetlen démon,mikor ment haza felé sétálva a teste koromfekete színű a homlokán meg egy kristály volt,tudta ha így meggy vissza Myához lehet nem fogg többé a lány úgy nézzni rá mint embere hanem mint egy démonra.
Így hát fejébe vette hogy nem most megy haza,Kazuya gonosz lelkével mégy így is segített az embereken nem tudni miért,csak a démonokat szerete gyilkolni hogy egy méltó ellenfélre találjon.
Kazuya külsőleg és mint belsőleg nagyon megváltozott,nem volt képes érezni ami maradt emberi énje belül azt onnan lehetet tudni hogy szemeiből könnyek hulltak,egy erdőbe tévedve hirtelen néhány csukjás ember fogja körbe,tudta hogy a Rend tagjai azok kérdezte is tőlük:
-Mit akkartok?-higadtan
-Csak meg szeretnénk menteni...-
-Ti???hahaha ez most valami rossz vicc igaz,nem látjátok hogy mivé lettem az erőm mindennél hatalmasabb,halhatatlan lettem ti szerencsétlen halandok.-
-Tudjuk...erőd senkihez sem fogható de veszélyben vagy...-
Kazuya érezte hogy igazat mondanak.
-És mi az a veszély???-
-Miuttán megölted azt a démont akinek neve Jinpachi Mishima,ő volt a fellszíni démonok vezére és most te lettél az...-
-Akkor miért vaok veszélyben???-
-A pokol 7 vezére megakkar tégedet őlni hogy ismét a fellszínt tudják uralni.-
-Értem,és most azt akkarjátok hogy megdermedjek és elkezdjek sírni???-gonosz kacaj a végén.
-Nem azt szeretnénk ha megölnéd őket így a földön örők béke lenne.-
-Miből gondoljátok hogy segítek???-
-Mert amiótta a Rend él, csak erre a pillanatra vár.-
-Értem,de nekem hogy lenne esélyem 7 ilyen nagy vezér ellen mikor ezt az egyet is alig birtam legyőzni???-
-Erre is gondoltunk,így hát mélyen alvó testvéredet fell ébresztetük.-
Kazuya megdöben.
-Mi???nekem nem volt testvérem.-
-De,csak a születéseteknél külőn választotunk mert akkor a vezérek megöltek volna benneteket.-
-Na jó segítek...-
Ekkor az égből egy démon száll le aki szinte úgy nézzet ki mint Kazuya,egy idelyig egymást nézzik komoly és gonosz pillantásokkal.
-Szevasz öcskős...-mondja az idegen démon.
-Hát te meg ki vagy???-
-Én Jin Kazama vaok a te bátyád...-
-Fuuuuuu és most kezdjek el sírni hogy van egy rokonom,ugyan már...-
-Nem csak azt kérem hogy segíts...-
-Rendben de utána ha végeztünk azzokal a démonokkal te következzel.-
Ekkor Jin elmosolyodik.
-Azt te csak szeretnéd...öcskős.-
Ekkor a Rend tagjai eltünek,Kazuya be az erdő mélyébe lassan el kezd ballagni,mellete a bátya ment.

A nap alig kel, mikor Sophie ébredezik. Szemeit lustán nyissa ki, arcából kisöpri éjfekete haját.
Felkel, majd a konyhába vánszorog. Kiveszi a hűtőből kedvenc narancslevének a dobozát, majd egy pohárba önt egy kicsit. Nemsokára a kanapén ülve a tévét bámulja, amiben a reggeli hírek mennek. Elmélkedéséből a telefonja ébreszti. felveszi, majd így szól:
- Sophie!
- Jó reggelt Sophie. Új munka.
- Már megint? - majd a fejét vakarássza.
- Gyere be, elmondok mindent.
- Rendben, egy óra és ott vagyok.
Majd eldobja a telefont a kezéből, ami a másik kanapén landol.
Úgy dönt, ma nem teleportál, inkább sétál egy kicsit...
Újta most egy erdőn keresztül vezet.
A fék lombjai kellemes hűvöst adva a fekete farmerban, egy magasszárú csizmában, és egy király kék pólóban sétáló lánynak, akin mellesleg egy fekete bőrkabát van, ami elrejti a fegyvereit a kíváncsi halandók elől.

Oh, Xoh... ilyenkor utálom, h 3an vagyunk... na mind1, kezdek magammal vmit...

Kora hajnali órák. Egy lezser egyberuhában sétál, amik jól elrejtik a testére erősített fegyvereket. Egy lovardához ér, ahol azonnal az egyik bokszhoz sétál, majd pár perc múlva egy éjfekete kancát vezet ki, felszerszámozva. Felül a nyeregbe, majd vágtatni kezd. Vörös haja csak úgy száll utánna, s nem sokkal később eltűnik a közeli erdő fái között.

Sorry, h ien gyenge lett

Utolsó előtti!

én utolsó leszek

Ok, ki kezd?

Én is itt vagyok!

Szint úgy én is.

Na, megjöttem.