Reggel 5:30-kor felkelek, olyan fáradt vagyok, hogy az lehetetlen. Egyből elkezdek készülődni, elpakolni mindent, stb. Jól van, felszállunk a vonatra és elmegy a világvégére. Hát jó, hogy nem már. Városban leszállunk, van hat percünk. Meg kerestük a másik vonatot felmentünk. Olyan bunkó volt szinte mindenki. Mi vagyunk hárman, azt egy ember beleül a négyesbe. Minek? Ott van egy csomó két ülés, átmegy, maga mellé rakja a csomagot, "aztjóvan". Nem? Akkor leszállunk Nyíregyházán, most meg a világ végére elvisz. Megint: minek? Leszállunk, nézelődtünk össze-vissza, mert volt egy egész óránk. Szép lassan letelik az idő, közben találkoztunk egy macsekkal, kutyával és kajával is a büfében. A többi dolognál meg fáradtunk, ezerrel. Úgy örültem mikor végre hazajöttem.