Értem. Én még nem igazán döntöttem el, hogy mit kéne csináltatnom, mi illene hozzám...

Persze, ezt átérzem. Én is akkor csináltattam meg, amikor még tavaly külön laktam - bár elmondtam a szüleimnek, meg is mutattam, anyum még be is kente.^^
Egy három soros haikum van, ami japánul így hangzik: neko no koi yamu toki heya no oborozuki, ez pedig magyarul annyit tesz: Macskavágy zaja csitul, a hálószobában bágyadt Hold köde.

Ja, ráérek vele, van idő még bőven. Egyenlőre úgyis a szüleimmel lakok még és nekik nem tetszene, ha tetkót csináltatnék.
Amúgy csak úgy kiváncsiságból neked milyen tetkód van?
A belső és külső fájdalomról: Tudom, hogy a külső fájdalom nem képes teljesen megoldani a dolgokat. Tapasztalat. Nem véletlenül neveznek emósnak, meg küldözgettek pszichológushoz.

Ahogy gondolod, de addig, amíg nem vagy biztos a dologban nem is szabad erőltetni. 15 éves korom óta érlelgettem, hogy varratok magamra valamit, de mégis csak tavaly sikerült eljutnom a megvalósításhoz. De elégedett vagyok: nem haltam bele, szép lett, és amíg élek nem fogom megbánni.
A belső-külső fájdalomról annyit: nyílván nem jelent állandó megoldást, de nekem sokat segített ez az úgymond apróság is abban, hogy talpra álljak. Sok minden volt tavaly ilyenkor az életemben, ami a padlóra küldött, és a gyógyuláshoz a tetkó is hozzájárult.

Pesten elég sűrün járok, de lehet hogy inkább késöbb térnék erre vissza. Elöbb szétnézek itt, Szombathelyen.
Ez a belső fájdalmat ellensúlyozó külső fájdalom-dolog végülis müködhet nálam is.