Ez egyre jobban tetszik a végén még lesz egy jó kis harc

- A tesóm? - neveti el magát - Az a csaj minden, csak nem halandó... jól beetetett benneteket. Vicces, Nemo démonvadásznak mondta magát, de nem vette észre, hogy Seera nem ember, hanem démon... ez igazán jó vicc - nevet tovább.
- Amúgy meg nem akarlak lelőni. Egyszerűbb lenne felgyújtanom téged - komorodik el egy kissé - Az pedig, ha az ember elvonul egy olyan ember közeléből, mint a mestered, nem ostobaság. Neked lövésed sincs arról, min mentem keresttül miatta az utóbbi öt évben. Szóval nekem ne mondd, hogy gyáva vagyok, mert esküszöm, lerúgom a fejed, te kis csitri.

Válasz Vadóc (#1274) üzenetére

Gúnyosan elneveti magát az efféle szavakat hallva.
- Te aztán nagyon tudod, hogy én mikor bízom bármiben is. Nagyon okos kis halhatatlannak képzeled magad, pedig valójában, látszik rajtad, hogy semmit sem tudsz. Mennyit foglakozhatott veled Nemo? Pár napot? - kérdi, miközben a derekán függő pisztolyt birizgálja.

Válasz Vadóc (#1272) üzenetére

- Igen, pár évig itt életem, de aztán el kellett mennem. Most viszont már felkészültem arra, hogy visszajöjjek, legalábbis azt hiszem - teszi ezt hozzá valamivel halkabban. Na igen, nem valami büszke rá, hogy sokáig nem merte betenni ide a lábát.

Válasz Vadóc (#1270) üzenetére

- El tudom képzelni, milyen mestered lehetett, azaz, hogy inkább ki lehetett az - majd hirtelen eszébe jut valami: ~Tényleg, Seera említette, hogy Nemonak van egy tanítványa, akit Sophienak hívnak!~. Ám inkább nem szól semmit, csak feláll, és nyújtózik egy keveset. Eleget dekkolt már a földön.

Válasz Vadóc (#1268) üzenetére

- Arishima Sagara - fog kezet a lánnyal, majd végignéz rajta - Nekem nem úgy tűnik, hogy régóta lennél halhatatlan. Akármilyen mestered is lehetett, a sérthetetlenségre nem tudott megtanítani. Lehet, hogy pillanatok forrnak össze sebeid, de ez nem egyenlő a sérthetetlenséggel. Az magától fejlődik ki az emberben, már ha megfelelő vért kap hozzá. Én egy elég erős halhatatlantól kaptam, így az ereje néha még most is meg tud lepni. Igaz, nekem nem volt mesterem, aki ezekre felkészítsen.

Válasz Vadóc (#1265) üzenetére

- Engem nehéz lett volna látnod, ha most tértem vissza ide. És eddig nem akarok neked rosszat. Csak egy embernek, de ahhoz előbb meg kell majd őt találnom. Arra pedig ne vegyél mérget, hogy nem tudnék neked ártani. Halhatatlan vagy, nem pedig sérthetetlen. A kettő nem ugyanaz - jegyzi meg szárazon. ~Túl sokat képzel magáról ez a kis fruska, csak azért, mert ő is halhatatlan. Hát, nem lehet régóta az, erre mérget veszek~

Válasz Vadóc (#1263) üzenetére

A kérdést hallva csak oldalra fordítja a fejét, és végignéz a másikon:
- Azt hiszem, ez nem a te dolgod. Nem szoktam senkivel sem megosztani az érzéseimet, vagy a gondolataimat. Remélem, ezt megérted - jegyzi meg szárazon, miközben leül a fal tövébe, és kissé elgondolkozik. Van valami ismerős a másikban, holott meg merne rá esküdni, hogy még sohasem találkoztak. Mégis, hogyan lehetséges ez?

Válasz Vadóc (#1261) üzenetére

Visszahozom Arishimát, de még nem váltok nevet, mert nem vszínű, h sokáig megtartom már. Úgysincs miért

Néma léptekkel sétál a városban. Vörös haja csak úgy száll utána, az éj leple alatt azonban ez is feketének tűnik. Szemei már elérték a méregzöld színt, és a fekete pupilla is vérvörös színbe ment át. Elérte halhatatlanságának legmagasabb fokát. Bőrének kreolsága valamennyire feloldódott, most valami olyasmi színt ölt, mint egy indiáné. Ahogyan sétál, néha-néha körbenéz: régen sokat járt ezeken utcákon... és minden egyes séta valamiféle emléket idézett fel benne. Most azonban megáll, hátát nekitámasztja az egyik rozoga ház falának, és az eget nézi. Valami hiányzik neki, de még ő maga sem tudja megmondani, mi is az. Bár lenne egy tippje, de arra jobb nem gondolnia. Ki tudja milyen bajt hozna a fejére.

Némi kis ízelítő Arishima mindennapjaiból otthon. Sajna most csak ehhez volt némi ötletem

Robbanás. Az egyik szobában felrobban valami. Mindenfelé üvegszilánkok repkednek, némelyik a testében fúródik, mások pedig a padlóba, kanapéba.
- Ez nem sült el valami jól - motyogja az orra alatt, miközben kiszedegeti magából a szilánkokat, így a sebei azonnal beforrnak, ő pedig a porszívóért szalad. Nem gondolta volna, hogy csak úgy, a puszta gondolatával képes lesz felrobbantani azt az átkozott vázát... De most már nem érdekes, Seera úgysem tudja meg. Legalábbis reméli... A nővérével való telefonbeszélgetés óta kicsit rosszul érzi magát, hiszen rossz érzései támadnak pár dologgal kapcsolatban. De végülis mindegy, ha a megérzése igaznak bizonyul, hamarosan felfejlődik olyan szintre, hogy a piromán képességet újra normálisan használhassa. És akkor visszamehet a városba. Addigra talán Seera is befejezi a munkáját.

Szerintem azért, mert alapból tényleg egy jól felépített történetről van szó, ami megfogja az embert. Sajnos, nekem elment tőle a kedvem, mert valahogy a grafika sem tetszik annyira, a szinkrontól meg egyenesen kiborulok. Szóval én leginkább ezért nem szeretem.

Válasz Gegew40k (#210) üzenetére

Erre részemől nem tudok mást mondani: a te dolgod, ennyi a történet.

Na, én aszem lépek. Jó játékot előre is (már ha megjön a mágus gyerek), szia, jóéjt

Nem tom... talán lesz...

Válasz Nimlodel (#1251) üzenetére

Én akartam utolsó lenni, h fel tudjam mérni, érdemes lesz-e maradnom... de mind1, akkor leszek második.

Már ha egyáltalán lesz 3. ember

Válasz Nimlodel (#1249) üzenetére

Én már megjöttem