- De emlékszem Meimei... de nem akarom, hogy bármelyikőtöknek is baja essen! - majd belenéz Meimei szemébe, majd Kyane felé fordul és nagyot sóhajt.
- Ne legyen túl komoly! Ha bárkinek is baja esik, lefújjuk az egészet! - mondja komolyan Carrie

- Ja, csak én meg mind a kettőt seggbe fogom rúgni! Mi az, hogy egymás ellen fognak harcolni? - a lány hiába kotorászik az agyában valami megoldás után, semmi nem jut az eszébe és csak pillantásokat vet hol az egyikre hol a másikra, miközben csak Quint mellett áll tétlenül.

- Mi van? Ne hogy már itt most elkezdjetek küzdeni! - tétlenül áll a lány, hisz nem tud semmit sem csinálni.

Carrie kicsit megijedt, hogy Kyane leesett az asztalról, de hamar megnyugszik, amikor látja, hogy épen feltápászkodik.
- Mi van? Milyen menetet nyomtok le Meime-vel? - kérdezi aggódva a lány, előre tudja, hogy ebből nem lesz jó vége.

- Déja Vu? Dehogynem, elég sokszor is... miért? Most neked is Déja Vu-d van? - majd még egy gyors pillantást vet Quint szép dobozkájára és elmosolyodik és közbe befelé megy - * Apának is ilyen volt - gondol vissza a régi szép időkre - Ejnye, de sok emlék jut most az eszembe.... Rossz hatással van rám mindenki * - mosolyodik el magában.
Beérve csalódottan hallja, hogy nincs kaja
- Nincs kaja?????! - kiállt fel Carrie - De én éhes vagyok! - majd durcásan keresztbe teszi a karjait a melle alatt.
Carrie észre veszi, ahogy Kyane hosszasan nézi őt, de állja a tekintetét és végig a szemébe néz és érzi, hogy a makacssága lassan elillan és valami más veszi át a helyét.
- Akkor...öm... menjünk máshova! - próbál az éhségre koncentrálni, a másmilyen érzés helyett.

- Hmm.. unalmas élet egy kúriában... Milyen jó is lenne, ha egyszer én is így élhetnék, hogy nem vadásznak rám többet... - majd lassan elhallgat a lány és magában teszi hozzá: - Hogy nincs semmi rémálom esténként....és nincs félelem és egyedüllét...
Még egy utolsót beleszív a cigibe és elpöcköli.
Amikor meghallja, hogy mit mondott Quint Kyane-ről, hirtelen reakcióból fordult el a táj felé, hogy még véletlenül se lássa, hogy elpirult.
- Kyane?.... Ugyan már! - mondja zavartan Carrie. - Tényleg elég furcsán viselkedik Meime! - tereli a témát más irányba a lány, hogy még véletlenül se kelljen erről beszélnie és az érzelmeiről. - Azt mondta, mintha járt már volna itt, de szerintem csak egy hasonló helyen járt... vagy nem tudom... Nagyon rég találkoztunk már...és rég is halottam róla.. szinte alig ismerem már...- Megigazítja a blúzát és a szeméből is kisöpri hosszú fekete haját, majd nagyot sóhajtva az ajtó felé indul.
- De most menjünk vissza, éhen halok már! - próbál mosolyogni a lány és vissza néz Quint-re.

Mikor kiértek a kocsmából, Carrie nekitámaszkodott a falnak és beleszívott a cigijébe.
- Én is sajnálom a szüleimet, kevés volt az idő amit együtt töltöttünk. - csendesedik el a lány. - De legalább megbosszultam őket, és emiatt is lettem bérgyilkos. Csupa harc, csupa vér - s a lány fejében újra lepörögnek a képkockák, ahogy csak a szívébe döfi az ezüst kést, megforgatja benne, kihúzza és előtte esik el egy férfi. A fejét levágja majd egymástól messzire eltemeti őket egy gödörbe.
Carrie hirtelen hagyja abba az elmélkedést, majd ránéz Quint-re.
- Na és miből gondolod, hogy ezek után megbízom bennetek? Eddig is egyedül voltam, eddig is megoldottam valahogy, ezután is megleszek! - makacsolja meg magát a lány, majd elfordul - De azért köszi a mentéseket! - mosolyog a lány maga elé és hátra pillant a férfira.
- És te? Mesélj magadról! Szüleid még élnek?

akkor passz XD akkor folytassuk tovább, csak figyeljünk

Hmmm Quint micsoda bő hozzászólás az utolsó!
Igen, tényleg kicsit szétcsúsztunk, figyeljünk egymásra és az időre is!
Ötletként felvetném, hogy alakítsunk ki egy sorrendet, így nem történhet kavarodás és nem ír két ember egyszerre! Na?

Amikor Quint elmegy leadni a rendelést, csendben végig néz Kyane-on.
*Nem hiszem el, hogy nem figyeltem arra, hogy ő is megtámadhat! *- Círrie még mindig az előbbi pár mondaton morfondírozik magában.
Mikor visszatért Quint és a cigire kérdez rá, Carrie egyből fellendül az elmélkedésből.
- Ez a nap legjobb ötlete! - Majd feláll és már kotor is a zsebében egy cigi után - Mehetünk, a többiek úgysem dohányoznak - Majd egy szál cigit beletol a szájába és rágyújt.
Gondolkodik egy pillanatig, hogy megkínálja e a férfit a cigijével, de elveti az ötletet, neki sincs sok, a pénze meg fogyóban. Majd vigyorogva az ajtó felé indul, de még egy pillanatra vissza fordul, hogy jól a fejébe vésse Kyane fegyvereit.
* Hmm... nocsak, nocsak. Micsoda szép fegyver arzenál! Kard, shuriken, kunai....* - és még ki tudja micsoda becses darabok.
Majd beleszív egy mélyet a cigarettájába és a férfi felé fújja. Egy vállrándítással megfordul és elindul.

Amikor Kyane elment az italokért, csöndben odahajolva suttogni kezd Quint a lány fülébe.
Végig száguld az ő agyán is, hogy eléggé ellágyult a mai nap, és könnyedén baja eshetett volna, még csak eszébe se jutott, hogy akár Kyane is kihasználhatja.
* Fenébe, hogy erre nem gondoltam * - morfondírozik magában a lány.
- Honnan veszed, hogy benned bízom? - sziszegi a lány, és érzi ahogy Quint a mutató ujját végig húzza a hátán és épp egy leheletnyit megnyomja, épp, hogy egy kicsit fáj neki.
Abban a pillanatban a kakas jól ismert hangja kattan Quint oldalbordái között.
- Ha hozzám mersz érni egy ujjal is, apró darabokra téplek és a szívedet patkányokkal etetem meg! - vicsorog a lány a férfira. - Ne nézzetek kajának!
Épp hogy éj fekete szemével belepillantott Quint szemébe, már a fejét rögtön Kyane felé vetette, hangos perpatvara miatt.
- Már megint kezdődik! - morog a lány maga elé. De még el se tette a fegyverét, Kyane már lassan sétál is feléjük az italokkal. A lány döbbenten nézi, jobb lesz ha tényleg vigyáz mindenkivel, elvégre minek bízna bárkiben is?
Hátradől a székben, a hasán összekulcsolja a kezeit és karjával érzi, hogy két pisztollyal és egy tiszti tőrrel nincs igazán biztonságban.
*Minél hamarabb be kell szereznem nekem is egy Mini Uzit, olyat amilyet a csókánál láttam! - gondolkodik magában a lány - És mostantól nem szabad ellágyulnom, figyelnem kell mindenre! *
Amikor látja, hogy mind a két férfi meghúzza az italát, kezébe veszi a martinijét, majd bólint egyet és belekóstol újra az édes nedűbe.
- És most hogyan tovább? - kérdezi a többieket Carrie.

Amikor Meime is vissza tért a földre és ő is kért italt, vissza fordult Carrie a pincérhez.
- És még lesz egy pohár édes, vörös bor is! - majd rámosolyog szépen a pincérre.
Carrie leül az asztalhoz, és belekortyol a matrinijébe és élvezi, ahogy az ismerős finom íz lecsúszik a torkán és kényelembe dől a széken. Mikor mindenki már az asztalnál ül és az italok is megérkeztek, Carrie belefogott mondandójába.
- Az élet történetem érdekel? Semmi különös. Egy panel lakásban élek, bérgyilkos vagyok, sok kedvenc fegyverem van, ja és van egy macskám - a lány szinte úgy beszél mintha minden a normális kerékvágásban történne és csak egy megszokott unalmas életet mesél el. - Ja, és most vadásznak rám, de ezeket már mind elmondtam, szinte semmi újat nem mondtam ezzel. Megvagyok, élem az életemet, nincsenek rokonaim, csak Meime - néz rá húgára mosolyogva.
- De engem jobban érdekel, hogy mit néztetek oda fent és mi volt ez az idézet? És mit akar jelenteni?

- Ágy!!!!!! - ugrik bele a a lány első kézből a frissen megvetett ágyba - De elfáradtam! - sóhajt egy nagyot a lány. - Jó, hogy pihenünk egy kicsit.
Carrie körülnéz a szobában, majd konstatálja magában, hogy ízlésének éppen megfelelő, kellemes hangulatú, tiszta szobát kaptak két ággyal.
- Leélném itt az életem! - mondja a lány elgondolkozva - Talán váltanom is kellene! Csak csendesedjen el a háborgó tenger...- halkul el a lány hangja.
- De, most akkor mentsük meg az életemet! - vigyorog a lány a húgára majd felpattan az ágyról. - Gyerünk a fiúkhoz, vár rám egy ital!
Majd belekarol a húgába és lefelé veszik az irányt.
A kocsmába érve már messziről két férfit látnak, ahogy az asztalon állnak és nagyon nézik a lámpát.
- Hé srácok! Repülni próbáltok? - röhögi el magát a lány, amint nézi a két szerencsétlen férfit, akik az asztalon állva egyensúlyoznak és fölfelé bámulnak valamit.
- Hol marad a Martinim? - kérdi pimaszul a srácoktól, majd a csapos felé int és egy martinit rendel magának.
- De egyébként mit néztek?

- Aki gyors, jól jár -zárja le a témát egy mondattal, hogy hogyan is kerültek ők is ide.
Carrie is majdnem hanyatt dobta magát, amikor a csuklyás férfi kezet csókolt mind a kettőjüknek.
-Hmmm... - vigyorog a lány a férfira, majd Kyane-ra néz, és szemmel próbálja mondani, hogy igen, ő egy igazi férfi, aki kedvesen bókol a lányoknak és még kezet is csókol.
- Engem üldöznek, valaki megakar ölni. Kyane pedig... öm.. - gondolkodik el a lány - megmentett másodszor. De segít nekem, ja és mellesleg eltörte a kedvenc tiszti tőrömet! - vigyorog a lány.
- Meime-vel meg épp a város kapui előtt találkoztunk. És te mi járatban erre felé? - kérdezi Quint a lány. - Ja és persze elfogadjuk a meghívást a bizonyos sörre! - majd bályosan mosolyogva figyeli őket és elindul a kocsma felé - Vagy nem jöttök? - fodul vissza a srácokhoz.

Carrie jót kuncog húgán, amint feldönti a számára még ismeretlen csuklyás férfit.
- Ejnyei Meime, hogyan üdvözöljük a kedves próbálkozó megmentőnket? - nevet a lány messzebbről és lassan feléjük sétál.
- Az én nevem meg Carrie, ő pedig a húgom. - mutat az említett lányra, miközben Meime próbálja felsegíteni a csukjás férfit.
Carrie megfordul és Kyane felé néz, majd rámosolyog.
- Na és te? Ki volt ez az idegen? - érdeklődik a férfitől.