Mikor Carrie látta, hogy húga nem éppen figyel rá, kicsit megszorította a kezét, hogy vágja el a szárnyait, és térjen vissza a földre és ne most álmodozzon.
- Meime! Ha nem fogsz rám figyelni, belőled csinálok ebédet! - szólt a lány a húgára. - Nagy a veszély, rám vadásznak, követ egy férfi minket és még csak senkit sem ismerünk Kyane-n kívül!
Mikor látta, hogy húga észhez tért, felfigyelt a harang jelzésére.
- Ott a torony - mutat Carrie dél felé - és ott lesz valahol a kocsma is. - Majd elkezdi húzni a lányt a kocsma felé, azonban a férfi még mindig követi őket.
Carrie dühös lesz, majd előveszi a kedvenc fegyverét és szembe fordul az idegennel.
- Miért követsz és mit akarsz tőlem? - kérdi indulatosan a lány a férfi felé nézve.
- A fejedet akarom! - röhögi el magát az idegen. Azon nyomban ott villan a kezében egy Mini Uzi.
- Bassza meg! - a lány erejében meghűl a vér egy pillanatra.
*- Na most mi a fenét csináljak?* - gondolkodik a lány, de mintha földbe gyökerezett volna a lába.

Üdv, közöttünk " A Tanú"
Remélem, majd jól fogod érezni magad Jó játékot

Amint sétálnak a torony felé, Carrie-t rossz érzés fogja el. Majd ránéz a húgára, és látja, hogy ő is nyugtalan.
Olyan nyugodt minden, csöndes. - Talán túlságosan is csöndes - gondolja magában Carrie. A kabátja alatt megfogja kedvenc fegyvere markolatát, ami megnyugtatja, nem lehet semmi baj.
- Mi a baj Meime? - kérdezi a lány a húgát.
De még felelni sem tudott, már Carrie súgta is, hogy baj van
- Ne nézz oda, de jobb oldalt egy fickó követ minket. Nem tudom mit akarhat. - Carrie bal kezével még mindig húgába karol, de a jobb keze szabadon van, ha szüksége lenne arra, hogy előrántsa a fegyvert.

Válasz Meimei (#2326) üzenetére

A lány örül, amikor megtudja, hogy húga is bejöhet. Megvárta míg felsegíti Kyane, majd leporolta magát. A kapun könnyedén túljutottak, de amint megpillantja a várost földbe gyökerezett lábbakkal tekint körül.
- Aztaaa - tátja el a száját.
Gyönyörű és elegáns ruhák mindenütt. Maga a tökély a lány számára.
Hirtelen marad abba az ámuldozás, ugyanis Kyane szerint baj van és el kell menniük egy kocsmába
- Rendben, már megyünk is - aggódik a lány, mert nem tudja mi lehet. De már megígérte neki, hogy amit mondd, azt csinálni fogja.
A végén még kap egy búcsú puszit, amitől elpirul.
- Na, azt várhatod, hogy melegítem neked az ágyat! - vigyorog gonoszul a lány a férfira, de a következő pillanatban eltűnik és ketten maradnak a városi forgatagban.
- Gyere Meime - karol húgába Carrie - baj van, és innen mennünk kell. Valamilyen óra toronyhoz.
Sűrűn lépkedve elindulnak, de Carrie félszemmel figyeli a a lakókat, akik szúrós szemmel figyelik, mint idegeneket.
- Szerinted feltűnőek vagyunk? - vigyorog a lány Meime-re.

Válasz Kyane (#2324) üzenetére

Carrie nagyon örül húgának és reménykedik benne, hogy még vele marad egy ideig.
- Akkor keressük meg együtt a kardodat és intézzük el, aki megfújta - vigyorog a lány Meime-re. De amint hallgatja a lányt, közben fél szemmel látja, hogy egy kapu őr megy Kyane-hez, és mondd neki valamit, de csak az utolsó mondatot hallotta tisztán.
*- Csak aztán vigyázz testvér, nem kéne elveszíteni még egy virágszálat.* - mondja az őr.
A lány egyből lereagálta, hogy valószínűleg egy hozzá kedves személyt veszített el Kyane. Sajnálta a lány a férfit.
Majd feléjük fordul és mondja, hogy menni kellene.
- Nem, nem szeretnék a szabad ég alatt dekkolni. - vágja rá egyből a lány.
- Szerinted Meime is velünk jöhet? - kérdi reménykedve a férfit.

- Ne haragudjatok, még be sem mutattalak egymásnak
titeket - néz zavartan a lány a férfire majd a húgára. Belekarol Meime-be és magával húzza.
- Ő Kyane! - mutat a férfire és elmosolyodik majd átáll a férfi oldalára - Ő pedig az én kicsi húgom, Meime! - vigyorog a lány örömében.
- Reggel futottunk csak össze, épp megakart valaki ölni. Kyane pedig segített nekem. És azóta együtt vagyunk, tud nekem segíteni - próbálja pár mondatba bele sulykolni a mai nap történteket több kevesebb sikerrel.
- Kire vadásztál Meime? - kérdezi a lányt

A lány hirtelen megijed, amikor valaki hátulról szinte felborítja. Épp hogy csak egy oldal pillantást vetett rá, hogy tudja ellenség e vagy sem, hogy elő kell e rántania a fegyvert vagy sem, amikor látja, hogy már nagyon régen kishúga vetette csak rá magát.
- Meime!! - kiállt föl a lány örömében. - Mit keresel itt???? És hogy? és miért? - árad belőle a sok szó és a kérdés és a meglepetés, hogy már nincs egyedül.

Válasz Meimei (#2312) üzenetére

Én nagyon szeretem Anita Blake-t, az összes könyve megvan, de néha nagyon sok a szex.
Bár a leírása egy - egy férfiról nagyon megindító
Richardot utálom a legjobban, talán mert olyan csökevényes.... érdekes egy történet, már csak megszokásból is jó olvasni, hogy mi lehet még, mi mindent tud kitalálni az írónő.

- Elég válasz! - várgja rá a lány kicsit durcásan. Ő csak viccelni próbált.
-*De ezek szerint komoly a baj, ha Kyane ennyire komolyan veszi * gondolja a lány magában.
- Mindent megértettem - mondja a lány csendesen.
Magában végiggondolja, hogy inkább örülnie kellene, mert van aki megvédi és vigyáz rá, ehelyett pedig itt durcáskodik és fent hordja az orrát.
Örül, hogy rákacsint a férfi, ettől talán megnyugszik, talán nincs veszve minden.
Amikor Kyane a kapu felé igyekszik, végignézi a férfit. Jól esik pihenni egy kicsit, két és fél órás út után. Leguggol a földre és egyből megkönnyebbül a fájdalomtól.
- Mi lehet az a jel a nyakán? - gondolkodik el a lány, míg várja vissza Kyane-t.

Válasz Kyane (#2307) üzenetére

A lány elmosolyodott ahogy Kyane elpirul, de jól esett neki.
A két és fél órás út után reménykedve néz a férfire, hátha megállnak pihenni, de tovább mennek.
Figyeli a férfi szavait, hogy mit szabad csinálnia és mit nem. Meglepődik, amikor arra kéri, hogy vegye fel a kabátját és elfordul. A lány gyorsan magára őlti a fekete bőrkabátot. Megnézi a fegyverit, hogy mind rendben van e, majd a férfi felé szól
- Rendben, jó kislány leszek - vigyorog rá. - ígérem! Különben is, mi bajom eshet? - majd a biztonság kedvéért megfogja fegyvereit, akik mindig bajtársai voltak a legnagyobb bajban is.

Válasz Kyane (#2305) üzenetére

Csóri Munszu szaladgáljon egy szál fegyverrel, tuti nem vennék komolyan



Olyan nehéz várni a következőre.....

Válasz miyu (#1703) üzenetére

Hát... Adzsite.... már rég felkötöttem volna Munszu helyében, de előtte a saját gyógyszerével ringattam volna álomba, hogy ő is átéljen valami szörnyű rémálmot

Szegény Sando-t egy kicsit sajnálom.... szegényt elég lengén öltöztették fel.... Megnéztem volna, ahogy Munszu is ott futkározik egy boxerban és egy köpönyegben

Karácsonyra én is megkaptam a 14. kötetet.

Cerrie megint csak végignézte, ahogy most a földbe üt, de most a testi fájdalom miatt, amit a jel okozott.
- Miért fáj? Mit jelent az a jel és miért van a nyakadon? - kérdezi a lány aggódva a férfitól.
- Én is sajnálom a szüleimet, hogy nem tudtam jobban megismerni őket. Alig emlékszem már rájuk - mondja halkana lány. - De tudom, hogy bosszút álltam, és jól esett - majd az említetteken elkomolyodik. Szerette a szüleit, de már a gyilkolás teljesen hideggé és komorrá tette, ritkán találkozott a szeretettel, de akkor is csak elmentek egymás mellett.
A lány megfogja Kyane kezét, hogy fölsegítse. Leporolta ő is a nadrágját, majd levette a kabátját és csak egy fekete blúz maradt rajta.
- De azért induljunk tovább! - szólt a lány a férfinak.

A lány majdnem hanyatt dobta magát a 2 és fél órás úttól. Most már tényleg nem szeret sétálni.
Csöndesen hallgatja végig a férfit, de látja, hogy a vége felé elszomorodik amikor a mesteréhez ér. Látja, ahogy a férfi a dühét egy fában veri le, majd térdre rogy, és elsírja magát. A lány odarohan hozzá.
- Ne...ne csináld ezt... ne kínozd magad.... sajnálom, hogy elvesztetted a mesteredet! - szól a lány csöndesen a háta mögül. Le térdel a férfihez és átöleli. Próbálja nyugtatni, nehéz ilyenkor bármit is mondani.
Carrie letöröl egy könnycseppet, majd két kezébe fogja a férfi arcát.
- Ha ennyire fáj, akkor ne mondd tovább. Nem szeretem, ha körülöttem szomorú valaki. - nagyon rosszul érzi magát a lány, hogy nem tud jobbat mondani, de isten igazából, mit lehet ilyenkor mondani?
- Az én szüleim gyerekkoromban meghaltak. Autóbalesetben. De azóta kiderült, hogy szándékos volt. És én bosszút álltam. Ezért lettem bérgyilkos - mosolyt próbál erőltetni a lány, de csak egy fancsali mosolyra futja.
- Nekem sajnos nem volt mesterem, aki megtanítson a jó dolgokra, de mindent megtanultam, mert meg kellett tanulnom. A túlélés volt a célom. - néz bele szomorúan a férfi szemeibe.

- Vérfarkasok mi? - neveti el magát a lány. - 5 km-es körzetben nincsenek vérfarkasok...úgy tudom - gondolkozik el a lány, de azért a férfi után indul.
Kinyújtja a karját az ég felé, kiroppantja hátul egyik fájó csigolyáját és igyekszik felvenni a férfivel a tempót.
- Mennyit gyalogolunk?- kérdezte félve a lány, soha nem szeretett gyalogolni. Ha teheti kocogni szokott, de azt is nagyon ritkán.
- Ja, és ha már sétálunk, akkor mesélj magadról, a jelről a nyakadon! Kíváncsi vagyok! - mosolyog pajkosan a lány, hogy ne csak egymás mellett kutyagoljanak a hosszú úton.