- Mivel hallhatatlan vagyok, ebből kifolyólag van pár különleges képességem, mint neked. Eddig nem éreztem az erőd, ebből kifolyólag gondoltam arra, hogy most költöztél ide...
Majd egy pillanatra megállt. Érezte Kazuya jelenlétét, nem is messze.
- Jin! - pillantott a férfira - Itt van! Sajnálom Damien, majd folytatjuk a beszélgetést! - majd egy pillanat alatt futásnak eredt, otthagyva a két férfit se szó se beszéd.
Majd pillanatok alatt Kazuya előtt termett.
- Mi a fenét keresel még itt? - a sok dühe kiváltotta a rosszat belőle. Ereje ismét emelkedni kezdett, kezei közt egy fénygömb jelent meg, arra várva, hogy eldobja...

Válasz Kazuma-kun (#1844) üzenetére

A lány figyelte a férfit... Érezte az erejét, tudta, hogy erős...
- Most költöztél a városba Damien? - néz fürkésző tekintettel, közben próbál másra koncentrálni, és örökre elfelejteni a nemrég történteket. - Csak mert eddig nem éreztem az erődet...

A lány felnéz a másik férfira.
Egy mély levegőt vesz, feláll a földről, majd leporolja magát. Végig vizslatja a férfit, majd kezet fog vele ő is.
- Sophie vagyok.

Júliám, drágám, egyértelmű a válasz, ti bénáztok sorra!

- K*rva gyorsan csinálj valamit! Engem nem érdekel, hogy a kedvesem volt, és a lányom apja, megölöm, ha mégegy ujjal is hozzám nyúl, vagy a lányomhoz! - majd a férfi szemeit nézi végig, és várja a reakciót...

A lány zihállva kapkodott levegő után... Nem akarta elhinni, ami történt vele.
- Mit műveltél vele te szerencsétlen!?
Újra lepergett előtte ez a pár másodperc.... nem tudta felfogni a történteket...

A lány olyan dühös lesz, hogy pofon vágja a férfit, kicsit se érdekelve a következményeket!
- Dögölj meg! Neked csak az volt a fontos, hogy megmentsd a világot mi? - mondja gúnyosan - a családoddal meg nem is kell törődni, igaz??? Takarodj a szemem elől, és a kicsit meg engem felejts el örökre, és nézz magadba, mi lettél!
Undorító vagy! - a lány arcán potyögtak az égető könnyek, de az undor miatt, nem pedig a régen érzett szerelem miatt...

Válasz Kazuya (#1823) üzenetére

A lány döbbenten hallgatja a férfi szavait.
- Hát akkor ennyit ér a lányunk? - majd lehajtja a fejét... a düh, ami benne áramlik, lassan a felszínre kerül... - Hogy tudtál ennyire megváltozni, egy hülye harc miatt!!

Válasz Kazuya (#1819) üzenetére

A lány némán elteleportálja magát a házába, majd lefekteti az alvó kislányt a szobájába.
Majd rögtön utána megérzi Kazuyát a parton és vissza teleportálja magát a férfi háta mögé.
- Most szerinted jól van így? - üvölti a lány fenn hangon.


(huh.... ha nem írok, az azt jelenti, hogy elment nálunk az áram, mert baromi nagy vihar van készülőben! de remélem nem lesz az.... )

A lány némán néz kazuyára. Kislányát felemeli a karjába, majd a gyerek elfészkeli magát anyja ölében, majd csendben leülnek a sziklára.
Nem szól a férfihoz, ő is csak nézi a tengert... várja, hogy mondjon valami a másik...

Válasz Kazuya (#1810) üzenetére

A lány érezte, hogy a közelben van Kazuya és Ivy is. Lassan odasétált hozzájuk, majd mosolyt erőltetve lehajolt a kislányához, majd megölelte.
- Szia kicsim. - majd egy puszit nyomott a lánya homlokára.
- Szia Kazuya...

Most akkor csak ketten játszunk????
Még Valaki???
Júlia, miért nem jössz játszani???
Ismét Üdv, itt Kazuya!


Akkor én is írok:

Egy lány sétált kinn a vihar kellős közepén... Fekete bőrkabátját csak úgy dobálta a szél, haját lófarokba fogta, és felcsatolta, legalább az nem zavarta....
Kiment a tengert bármulni.... Zuhogott az eső, fújt a szél, de őt nem érdekelte....
Egy sziklára ült, s figyelte a háborgó tengert... hullámok hadai ostorozták a sziklákat...
Haja csurom vizes volt, de nem érdekelte, hogy esetleg megfázhat... csak ült és bámult...

ok, harmadik vagyok....

Válasz Nemes1s_2.0 (#1796) üzenetére

Kössz, a segítséget bratyó...

Válasz Kazuma-kun (#1795) üzenetére

Pontosan!! Állandóan terrorban tartanak!!!! segíts!!!!!!!!!!!!