-Már nem vagyok bérgyilkos. Démonokra vadászom. Te nem vagy az, de benned van a magjuk. Most meg kellene ölnöm, ahogy mondtad, de nem akarom megtenni.-mondja és elfordul a lánytól és a csillagokat figyeli.

Válasz Arishima (#610) üzenetére

-Az erőd...-mondja neki halkan.
-Démoni eredetű igaz?-kérdezi, aztán ott ahol volt leült a földre.

Válasz Arishima (#607) üzenetére

Azóta már nem kell annyira koncentrálnia.

Egy sziklán terem a lány mögött. Kék köpenye körüllengi. Nem szól semmit.Csak áll ott és figyel. Megvárja, amíg a lány észreveszi.

Válasz Arishima (#603) üzenetére

Attól még el kellett volna tűnnie a sebhelynek. Egyébként magától működnek a képességei.

Nem tudta, hogy mióta fekszik ott. Ekkor eszébe jutott egy gondolat. Mi van, ha Arishima ereje démoni eredetű. Kiterjesztette mentális érzékeit, hogy megkeresse vele a lányt. Meg is találta...

Válasz Arishima (#601) üzenetére

Én inkább azt furcsállottam, hogy Peternek mitől van sebhelye, mikor úgy is regenerálódik.

Válasz Arishima (#597) üzenetére

Már egy órája megy és kaszabol, mikor eljutott egy ajtóig. Az ajtó egy terembe nyílt. A terem jóval magasabb volt, azért, hogy elférjen benne egy elképesztően randa démon. Körülötte pedig ott tolongtak a "gyermekei". Elindult közöttük, mire azok félreálltak. Szembe nézett a démonúrral, aki jóval magasabb volt nála. Volt néagy karja, amiből kettő kardszerű végződményben ért véget. A másik kettőn három-három ujj volt.A fején száj helyett vagy gyanánt tapadókorongos tüskés csápok voltak. Egyetlen szeme őt figyelte.Aztán egyszerre támadtak egymásra. Senki nem avatkozott bele a harcba. Eltalálta a vállát, egy karmos kéz, de nem volt sújos. Egy pillanattal később nyoma sem volt. Egy kard alakú végtag csapott felé. A saját fémkarmos kezével leszorította azt, majd felfutott a karon, megvilantva mindkét obszidián szablyát. A kardok pengéin felizzottak a rúnák. Mindkét pengét az ocsmány fejbe bökte, aztán leugrott róla és várta az eredményt. A lényen remegés futott végig, utána szétrobbant. Mindenki meghalt körülötte. Kivéve egy embert. Egy karmos kéz emelkedett ki a terem leszakadt plafonjának romjai közül, aztán feltűnt a hozzá tartozó alak is. A rövidkardokat visszacsúsztatta a dereka mögötti tokokba. Felnézett és fényt látott beszűrődni a mennyezeten tátongó lyukon. Felugrott és kiért a szabadba. Csodálkozva konstallálta, hogy az alagút nagyobb volt, mint gondolta. Az erdő mellett elhaladó országút túloldalán kötött ki. Ott megkönnyebbülve lefeküdt a földre és az eget figyelte. A régi szokásaiból talán csak ez maradt meg...

Leugrott a ház elé. Kék köpenye úgy lobog körülötte, mintha élne. Semmi furcsát nem lát a házon. Odamegy az ajtóhoz. Zárva van. Öt karmos ujját a kilincs köré teszi, aztán kitépi a fával együtt. A zajtót belibbenti a szél. Odabent rothadás szaga érződik. Mindenfelé elemésztett emberi maradványok. Hallagt az agyára és követi a fejében lévő érzést. Megvan az ajtó. Beugrott rajta. A pince jóval nagyobb mint gondolta. Egy egész labirintus. Elővette egyik szablyáját és elindult az egyre erősödő bűz irányába, aztán megállt egy sarkon. Furcsa, eltorzult embereket látott. Egy lány arca idéződött fel a gondolataiban... Aztán nekik rontott. Az egyik emberfélének szarv volt a fején és három keze volt. Megfogta a fejét, kitámasztotta magát a lábával a fickó mellkasán, majd leszabta a torz koponyát, míg másik kezével, amiben a kard volt, ketté vágta a rátámadó két fejű alakot:
-De ocsmányak vagytok.-vetette oda a hulláknak, aztán tovább siklott.

Kettőnél is több.

Válasz Arishima (#586) üzenetére

Akkor rám maradt a kezdés.

(éjjel egy erdőben)

Egy fán állt és a terepet szemlélte vörös szemével. Nem kellett sok és megtalálta a házat, amit keresett. A rend szerint a pincéjében érdekes dolgok vannak. Démonoktól fertőzött emberek bújtak el itt. Érzi őket a fejében. Elindult a fákon ugrálva a ház felé...

Most ennyi jutott az eszembe.

Akkor mindenképp meg kell nézned a mai részt. Nekem ez a rész a kedvencem az első évadból.

Válasz Arishima (#584) üzenetére

Csak nem Heroes-t nézel?

Válasz Arishima (#576) üzenetére

Hi mindenki. Megjöttem.

-Lehet, hogy igazad van, azt illetően, hogy mi húzódik meg a háttérben. Nem kell agódnod, a rend nem fog felbérelni.-mondja a lánynak, majd felkel, odahajol hozzá és egy csókot lehel a homlokára.
-Most az egyszer próbálj meg távol maradni a veszélytől.-mondja neki halkan, aztán megfordul és kilép az éjszakába. Kilép, hogy békét hozzon az embereknek. Kilép, hogy egy kis időre megszabaduljon a fájdalmától. Kilép, hogy elvégezzen valamit. Zavart érez egy távolabbi sikátor felől. Arra veszi az irányt, mikor odaér, a hold megcsillan a szablyáin, nem sokkal később egy nem evilági lény halálsikolya tölti meg a sötétséget...

Nah, akkor jóccakát mindenkinek.

Válasz Arishima (#573) üzenetére

Miközben Mya és Kazuya elmennek mellettük, érzi, hogy a fickóval valami nincs rendben, de nem szólt nekik, hagyta hadd menjenek tovább. Mostanában megérzi az ilyesmit.
-A szérum már nem hat. Halhatatlan vagyok, nem sebezhetetlen. A rend különleges kiképzést adott. Akármilyen sérülésből másodpercek alatt felgyógyulok. Még akkor is, ha valaki letépné a fejemet.
-Jobb, ha inkább tanulsz.-mondta a lánynak. Nem szeretném, ha újból életveszélybe kerülnél miattam. Nem akarok még egy embert a saját hibámból elveszíteni.

Válasz Arishima (#569) üzenetére

-Sajnálom.-mondta a lánynak. Kicsit vidámabb témára terelte a szót:
-A 3 év nem múlt el nyomtalanul. Valószínűleg már meg sem érezném.Szóval lehet próbálkozni. Csak ne itt. -mondta vidoran.
-Most mivel foglalkozol?-kérdezte tőle és közben eszébe jutott, hogy most először érzi jól magát, mióta elveszítette a társát 2 évvel ezelőtt. Egy lányt aki közel állt hozzá.

Válasz Arishima (#565) üzenetére