Ahogy hallván Mya szavait,elszomorodik és csak annyit mond:
-Jól van...-
Tekíntette még mindig szomorú.

Kazuya hallván Mya szavait,elmosolyodik és csak annyit mond.
- De jól tudod hogy a Rend már nem létezik szóval ha halhatatlan vagy, én is elmondom neked hogy én is az lettem szóval ha az vagy akkor segítened kell a fellkészülésben és nem tudom hogy helyes-e de most kell minden segítség ehhez a csatához,így hát segítened kell,ha sikerül fogg...béke lesz.-
Kazuya áttöleli Myát és várja a reakciót...

Kazuya a keresgélve Myát nem találta kimegy a szobából és hallkan a lány nevét mondogatja,mikor látja Ivy szobájának ajtaja nincs becsukva tudta bemegy és a lányt láttja ahogy a kis Ivyt nézzi.Hallkan oda oson a lány mögé lehajol és egy puszit nyom az arcára.
-Jó reggelt...-
Mondja hallkan Kazuya.

Én is vaok.

Láttva hogy elmennek érezte az idegeségett Myán,Kazuya utána ment volna de Jin vissza fogta.
-Ne...nekünk most fontosabb a dolgunk.-
-Akkor gyerünk...indulás.-
-Nem most nem,fell kell készülni erre a harcra nem szabad önfejű hőst játszani.-
Kazuya belle nézz a testvére szemébe és a kezét nyujtja felé.
-Akkor lásunk neki.-
Jin a mondatott halván elmosolyodik és be mennek az épületbe.Mikor beléptek az ajtón mindenhol csak hallot fekszik...a kétt testvér megdöbent ábrázatal körül nézznek.
-Hát itt mi történt???-kérdezzi Kazuya
-Mindjárt kiderítjük...-
Jin lassan lehajol a szemét behunya a kezét a padlóra helyezi és láttja hogy 7 démon mindenkit lemészárolt,Kazuya sétál egyet fell pillant a fallra.
-Jin...-mondja hallkan.
Jin oda megy és láttva hogy vérrel oda lett valami írva.
-Megfogtok hallni...-leolvasva a fallra írt szöveget.
Hirtelen megfordultak és a kijárat fellé vették az irányt szárnyaik a magasban,Kazuya ahogy kiért már indult is a nem messze lévő Myának és Ivynek hirtelen fellkapja őket a magasba és gyorsan elrepültek,egyenesen a házuk felé vették az irányt,mikor a lakásba értek mindent bezártak és a kétt testvér közös erővel láthatalan védő burkott tettek magukra Myára és Ivyre is, ezzel nem tudják a démonok hogy hol vannak,így egy idelyig biztonságban lehetnek.
-Ezzel meg volnánk,egy jó darabig nem lesz velük gondunk szerintem...-mondja Kazuya
-Igen addig felkészülhetünk-mondja Jin
Kazuya rá nézz Myára és Ivyre egy csókotnyom a lány ajkaira és csak annyit mond.
-Nem kell félni mostantól együtt leszünk örőkre,nyugodtan járkálhatok a városban a démonok nem fognak meg találni benneteket a burok végett.-
Fell kapta a kis Ivyt aki már nagyon fáradt volt és bevitte a gyerekszobába aholl lefektete és mikor már elaludt egy puszit add a kislánynak.Ki lépve az ajtón mondja Jinek.
-Arra felé megtalálod a vendégszobát...-
Jin nem is habozott tovább gyorsan be ment a vendégszobába aholl gyorsan elaludt.Kazuya megfogja a lány kezét bevezetti a hálóba aholl egymás mellé feküdve, áttölelve egymást elalszanak.

Ahogy haza felé indultak,Jin azt mondja.
-Ne!!!!!-
-Mi???-kérdezzi Kazuya
-Otthon nem biztonságos,rád vadásznak azok a démonok...-
-Akkor mit javasolsz hova menyünk???-
-A Rend főhadiszállására ott egy idelyig meghuzhatjuk magunkat...és fellkészülhetünk.-
Kazuya hosszas gondolkodás után.
-Rendben van...-
Egy kis elhagyatott utcában Kazuya és Jin átalakul,a kétt testvér valamilyen erőt éreztek egyenesen a kislányból,a kis Ivy mosolyog egyet és szárnyai nőnek de nem fekete toll borította mint az apja szárnyait hanem fehérek...a kétt testvér meglepődve nézzte ahogy a kislány a magasba repül.
Jin csak annyit mond.
-A te lányod nem démon hanem egy angyal...-
Érezték a kis Ivyben a hatalmas erőt,Kazuya csak mosolygot hirtelen fellkapta Myát és a magasba repültek,nem sokkal ezután Jin is.A kislány meg csak élvezte a repülést és követve szüleit és Jint elrepültek a Rend főhadiszállására...

Ahogy oda értek látja a kis Ivyt hangosan felkiáltja a kislánya nevét és már-már könnyes szemekel felé futt,mikor már oda értek Mya fellkapja a kis lányt és fellveszi Kazuya kis lányra nézz könyes szemmel átöleli őket Ivyt és Myát, ekkor a kislány valamit mond.
-Apa...-
Kazuya elérzékenyülve szorosabban átöleli őket.
Jin meg csak oda megy hozzájuk és nézzte a boldog családott,nem akkarta meg zavarni őket...

Ahogy oda bújt Mya a fickóhoz és hallván amitt mond
-Te is nagyon hiányoztál nekem.-
Jin nagyot sóhajt és csak annyit mond.
-Na jó,Kazuya emlékezz van egy kis dolgunk,igaz nem most mert ugyan is fell kell készülni erre,de akkor is...ja és a kislány hol van???-
Kazuya meg csak annyit mond.
-Igen kis Ivy menyünk el érte szerintem.-
Fell kell megfogja a lány kezét lassan fellsegíti és elindulnak az árvaház felé veszik az irányt...

Kazuya a kérdést hallván felel.
-Hát öööhm... ő az én bátyám.-
Jin meghalotta ezt lassan feltápászkodik és bemutatkozik.
-Az én nevem Jin Kazama.És a tiéd???-
Jin elsütt egy poént.
-Kazuya változz vissza kérlek,komolyan mondom a démoni formád szebb látvány volt mint ez-El kezd nevetni.
Mikor Kazuya meghalota igaz nem volt semmi emléke róla de csak annyit mond.
-Jin te meg olyan ronda vagy...hogy kis korodban szagyorban vittek óvodába-Kazuya hatalmasat nevett.
Jin elfordul és csak annyit mond.
-Kis hülye...-
Kazuya meg.
-Idióta barom...-.

Ahogy a lány mellkasához teszi a fejét a fickó azonal elkezdi gyengéden simogatni a lány haját,egy puszit nyom rá és csak annyit mond:
-Annyira sajnálom...nagyon szeretlek Mya.-
Jin is vissza változik emberi formájába leüll a földre egy fának támaszkodva és csak azon gondolkodik hogy lehet ennyi ereje az őcsének...

Kazuya a lányt nagyon megsajnálta,mégszorosaban átöleli a lányt és ő is elkezd sírni majd egy csókot add a lánynak,mélyen a szemébe nézz és csak annyit mond:
-Úgy sajnálom...miattam történt meg mindezz,úgy sajnálom.-
Jin láttva Kazuyát.
-Tényleg nagyon erős...látszik hogy még ennyi démoni erő sem tudta elnyomni az emberi szívét...elképesztő.-gondolt a magában Jin.
Jin azért mondta ezt magában mert neki kiképzés kellet ahozz hogy az emberi szíve megmaradjon.

A lányt hallván Kazuya már sírni akkart.
-A nevem Kazuya Kazama...-
Hirtelen Kazuya ordítani kezd,amittől a föld elkezd remegni az emberi énje kezd ujból vissza térni.Hirtelen a lányra nézz dühőten és elkezdi folytogatni amitől a lány nem volt képes szabadulni,Jin ekkor közbe avatkozik az erejével fell emeli Kazuyát és egy fáhozz szegezi,ekkor Kazuya nem bírja ki az emberi énje ismét vissza tér,ránézz a lányra behunya a szemét és a lány emlékeit vissza hozza,a lány nem tudta mi történik vele hirtelen az összes emlékét vissza kapja.Kazuya a szemét kinyisa a szemei könnyben és azt kérdezi.
-Hol van a lányom???-
Jin elereszti Kazuyát,Kazuya ahogy a lábai a földet érik gyorsan a lány felé rohann és hirtelen megöleli,Kazuya vissza változik emberi formájába és még egyszer megkérdezi:
-Hol van a lányom???-

A lány kérdésére Kazuya a gonosz tekintetével szinte megdermesztí a lányt és felel:
-Mi van?már a saját lányod apját nem ismered meg???mondhatom szép...-A lány külseje más volt de Kazuya gondolataiból megtudta hogy ő Mya.
Jin meg csak nézz és csak annyit mond:
-Apa lettél???és nekem nem is szóltál.-
Kazuya Jinre nézz és őt is megakkarja dermesztení,de nem sikerül,Jinnek és Kazuyának szinte egy forma volt az erejük.
Vissza nézz a lányra könnyes szemekkel megszerete volna ölelni a lányt de a sajnos a démon ereje nem engedte.A lányt egy kis idő után elereszti hatalmából és várja a választ.

Ahogy beljebb mennek, Kazuya és Jin látnak egy lovast és még valakit akiről tudták hogy a Rend tagja,lassan mind ketten előre szegezet tekíntettel mind ketten démoni alakban oda mennek az idegenhez...

Mikor Kazuya megküzdőtt a hatalmas démonnal meghalt...az emberi része,egy kicsi talán maradt belőle valamennyi de ő ezt nem tudta,a démonnal akivel küzdőt elszívta az erejét így lett Kazuyából legyőzhetetlen démon,mikor ment haza felé sétálva a teste koromfekete színű a homlokán meg egy kristály volt,tudta ha így meggy vissza Myához lehet nem fogg többé a lány úgy nézzni rá mint embere hanem mint egy démonra.
Így hát fejébe vette hogy nem most megy haza,Kazuya gonosz lelkével mégy így is segített az embereken nem tudni miért,csak a démonokat szerete gyilkolni hogy egy méltó ellenfélre találjon.
Kazuya külsőleg és mint belsőleg nagyon megváltozott,nem volt képes érezni ami maradt emberi énje belül azt onnan lehetet tudni hogy szemeiből könnyek hulltak,egy erdőbe tévedve hirtelen néhány csukjás ember fogja körbe,tudta hogy a Rend tagjai azok kérdezte is tőlük:
-Mit akkartok?-higadtan
-Csak meg szeretnénk menteni...-
-Ti???hahaha ez most valami rossz vicc igaz,nem látjátok hogy mivé lettem az erőm mindennél hatalmasabb,halhatatlan lettem ti szerencsétlen halandok.-
-Tudjuk...erőd senkihez sem fogható de veszélyben vagy...-
Kazuya érezte hogy igazat mondanak.
-És mi az a veszély???-
-Miuttán megölted azt a démont akinek neve Jinpachi Mishima,ő volt a fellszíni démonok vezére és most te lettél az...-
-Akkor miért vaok veszélyben???-
-A pokol 7 vezére megakkar tégedet őlni hogy ismét a fellszínt tudják uralni.-
-Értem,és most azt akkarjátok hogy megdermedjek és elkezdjek sírni???-gonosz kacaj a végén.
-Nem azt szeretnénk ha megölnéd őket így a földön örők béke lenne.-
-Miből gondoljátok hogy segítek???-
-Mert amiótta a Rend él, csak erre a pillanatra vár.-
-Értem,de nekem hogy lenne esélyem 7 ilyen nagy vezér ellen mikor ezt az egyet is alig birtam legyőzni???-
-Erre is gondoltunk,így hát mélyen alvó testvéredet fell ébresztetük.-
Kazuya megdöben.
-Mi???nekem nem volt testvérem.-
-De,csak a születéseteknél külőn választotunk mert akkor a vezérek megöltek volna benneteket.-
-Na jó segítek...-
Ekkor az égből egy démon száll le aki szinte úgy nézzet ki mint Kazuya,egy idelyig egymást nézzik komoly és gonosz pillantásokkal.
-Szevasz öcskős...-mondja az idegen démon.
-Hát te meg ki vagy???-
-Én Jin Kazama vaok a te bátyád...-
-Fuuuuuu és most kezdjek el sírni hogy van egy rokonom,ugyan már...-
-Nem csak azt kérem hogy segíts...-
-Rendben de utána ha végeztünk azzokal a démonokkal te következzel.-
Ekkor Jin elmosolyodik.
-Azt te csak szeretnéd...öcskős.-
Ekkor a Rend tagjai eltünek,Kazuya be az erdő mélyébe lassan el kezd ballagni,mellete a bátya ment.