Kazuya csak mosolyog.
-Satnya mágus, tudatlanság az van neked.-
Majd Kazuya körül vörös láng jelenik meg az ég a föld és tengerek háborogni kezdenek, szemei vörösen izodtak majd démoni alakot öltőt...

Kazuya a 2 lány mögöt egy mágust vélt felfedezni.A mágus szavain majd elröhögte magát.
-Chööö én mint a holtak seregében?jó vicc...-

Kazuya a lány kérdését hallván felel.
-Annyival lesz jobb hogy soha nem fogok neked fájdalmat okozni...-

Kazuya csak a Sophiet nézzi már-már könnyek csordultak ki a szeméből.
-My... akkarom mondani Sophie, sajnálom hogy mindig elhaggytalak, és hogy meg akkartalak ölni. Tudom nincs mentség teteimre és nem várom el hogy megbocsáss, de annyit szeretnék mondani hogy szeretlek...- az utolsó szava már szipogásban haggyta el a száját.E-közben egy személy tünik elő aki halál isten, Jin hirtelen erejével magához rántja és megdermeszti, a hölgy semmit nem tudd tenni.
-Várjon pár percet- mondja Jin az idegenek, majd elereszti.

Kazuya meglepetén nézzte a semmiből feltünt kis Ivyt, letérdel hozzá és szomoruan rá nézz.
-Muszály lesz kicsim...-mondta Kazuya
-Apa, ne meny el.-a kislány ekkor átöleli apját.
-Ivy meny szépen Jin bácsihoz...-majd egy puszit nyom a kislány homlokára, Ivy sírni kezdet és lassan Jin felé vette az irányt.
-Láttod, nem mehetsz el...-mondta Jin.
-Sajnálom tesó de ennyi szenvedést nem birok, sajnálom.-

Jin csak testvérét nézi, akinek arcán nagy volt a fájdalom.
-Kazuya tudom hogy most nem valami jó időket élsz...-
-Miből jöttél rá?A gondolataimból talán?-
-Nem, az arcodról...-
Kazuya arca még szomorubb lett.
-Nagyon fájtak azok a szavak amiket mondot...-
-Azt elhiszem.-
-Én voltam a bolond...-
-Az lehet...de te jó vagy, emlékez vissza milyen sok jótt tetél eddig, nem szabad ezt tened.-
-De ezt kell tenem meg akkartalak ölni, a saját lányomat is és Sophiet is.-
-De te nem tehetél arról, látam az arcodat mikor meg akkartál szabadulni a kardtól, és akkor látam meg igazán azt hogy te mindennél erősebb vagy...-

Jin egy lépést tesz a testvére felé.
-Maradj veszteg, ha még egy lépést teszel, én még egy lépést teszek hátra...-
Jin, testvére gondolataiba nézz és tudta hogy nem viccel.
-Kérlek Kazuya, ez nem megoldás...-
-Igen tudom de kezdetnek megteszi.-

-Szálj le rólam tesó, menny el...-mondta Kazuya
-Nem, nem megyek sehova...ezt nem teheted meg.-
-Azt teszek amit akkarok nem te fogod meg mondani hogy mit tegyek.-Ekkor Kazuya még 1 lépést tesz a szakadék felé és már csak 1 lépés válsztota el őt a zuhanástól.
-Kérlek ne tedd...-
-ooooo de megteszem...-
-Ezt nem teheted...még megtalálhatod a boldogságot.-
-Nem, már nem...-

Meredten nézzi magát a 2 testvér.
-Ugyan már halhatatlan vagy...-mondja Jin
-Az nem számít semmit, szerinted nem tudom kontrolálni a halhatatlanságot, bolond vagy, ha akkarom a halhatatlanságomat nem is sok, de kis időre ki tudom iktatni, szóval ezt buktad tesó...-
-Ne tedd, kérlek...-
Kazuya egy lépést hátrál.
-Várj!- kiáltja Jin
-Beszéljük meg, figyelj ne tedd ezt...nem éri meg.-
-De megéri, ha neked is olyan szavakat mondana neked az-az illető akit mindenél jobban szeretsz akkor te is ezt tennéd. Szenvedek...érted?-
-De akkor sem szabad ilyet tenned...-

utolsó leszek.

én is..

Kazuya csak áll és letekínt.E-közben otthon hirtelen fellébred Jin aki bajt érezz,látja hogy Kazuya nincs a kanapén és telepatikus uton megkereste és azonnal oda teleportált. Kazuya megfordul, Jin meg egy helyben nézzi őt.
-Mit csinálsz?-kérdezi Jin
-Nem látod Jin??? Készülök a halálomra...-
-Ne tedd...nyugodj meg...-
-Hogy a francba lehetnék nyugodt???!!!!!!! Nincs semmim...-
-Ez nem igaz...ott van a lányod...-
-ooooo igen a kis Ivy lehet fájni fogg neki h én el megyek, de vegyük azt is figyelembe hogy ha nem halok meg akkor nem leszünk soha egy család...és így is szenvedni fogg.-

Kazuya egy magas szakadék peremén áll, és lenézz nem bírta tovább elviselni ezt a terhet és fájdalmat.Fellnéz a holdra és csak annyit mond:
-Sajnálom Mya...-
E-mondat után tesz még 1 lépést a perem felé...

Kazuya a lány szavai hallatán teljesen össze dőlt, csak nézzet majd lassan fell állt és az ajtó felé vette az írányt. Akkor a férfi azt kívánta bárcsak megölték volna abban a pillanatban. A férfi nem bírta tovább térdre esett és csak sírt. A kislánya oda megy és megkérdezi tőle.
-Mi a baj apa?-
-Semmi kicsim...meny aludj szépen.-
-Úgye velünk maradsz apa?-
Kazuya a száját össze húzta és erőt gyüjtőt.
-Nem...-felelte rekedt hangon.
A kis Ivy zokogni kezdet és a szobájába rohant. Kazuya a kijárat felé vette az irányt. Lassan becsukja az ajtót maga után és fellnézz a holdra, a könnyei hamarosan véré váltak és csak sírt...

Jin bemegy a vendégszobába és lefekszik. Lassan ajtó nyikorgás hallatszik, és a kis Ivy egyenesen oda siett apjához és oda bujik mellé, a férfi lassan kinyitota a szemét lenézz és látja a lányát akit átölel szorosan, mikor elaludt a kislány lassan bemegy a hálószobába és leüll az ágyra Sophie hátal feküdt így nem láthata hogy ébren van-e a lány.
-Sajnálom, nem én akkartam, próbáltam harcolni de az a valami nagyon erős volt, remélem egyszer megfogsz tudni bocsáltani...Mya.-ezután a kétt kezét az árca helyezi és halk zokogásba kezd....