A megjelenésen nem is lepődik meg, a diplomát is szó nélkül átveszi. Végignéz a férfin, majd csak ennyit mond:
- Látom, megint léptél egy szintet a Rendnél. Csodálom, hogy van még rajtad hely a sok tetoválás mellett - mosolyodik el, majd elindul befelé, a diplomát pedig leteszi az asztalra. Ezután visszafordul, és kinéz az ajtón:
- Gyere a konyhába. Valamit el kell neked mondanom.
Azzal már el is tűnik a szobából. Pár perc múlva már a friss kávé illata lengi be az egész házat.

Válasz Nemes1s_2.0 (#845) üzenetére

Nekem megfelel.

Válasz Vadóc (#842) üzenetére

Na, akkor most hogy legyen? Folytassuk a kettő különt, v csináljunk egy közöset?

Megjöttem

A mellékszál másik vége. Azt hiszem, este ezt majd lehetne folytatni, vagy majd akkor írsz rá, ha lesz időd

Éjszaka álmot látott: álmában Nemo egy hegy tetején állt, és a diplomáját szorongatta a kezében. Erre felült az ágyban, két térdére könyölt, tenyerének támasztotta a homlokát, így meredt maga elé. Olyan erősen éltek benne a pillanatképek, hogy szinte azonnal tudta: ~ Ez nem álom volt... hanem egy látomás... Nemo újra itt van valahol. Ha megtudja, mit idézett elő a távozása két éve, megöl. Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy ő volt a kulcs? Most már lényegtelen... Fél démon leszek~ sóhajt, miközben kikászálódik az ágyból, majd kilép az erkélyre. A hűs szellő megnyugtatja, és így végre végiggondolhatja, mi lesz, ha tényleg újra találkozik majd Nemoval. Az egy dolog, hogy a férfi mindennél jobban hiányzott neki az utóbbi két évben, maga döntött úgy, hogy nem akarja többé látni. Tehát, veszett fejsze nyele. De most az egyszer mindenféleképpen találkozniuk kell. Nemonál van a diplomája, igaz azt lehet, hogy sohasem kapja vissza... Lehúnyja a szemét, és felidézi magában, milyennek látta a másikat, két évvel korábban. Miután az emlékkép megvan, hagyja, hogy átjárja az egészlényét, majd így szól:
- Nemo, gyere ide. Beszélnünk kell.
Tudja, hogy a férfi, bárhol is legyen, megkapja ezt az üzenetet.

Válasz Nemes1s_2.0 (#830) üzenetére

Azaz, h mégsem, megyek aludni, jóéjt, majd hnap jövök

A kérdésre már ideje sincs felelni, így csak elbűcsűzik a lányttól, majd elindul valamerre az utcán. ~Úgy látszik, mindenki csak azt látta, hogy jóban vagyunk... Arról senki sem tud, mi történt két éve... Hála az égnek~ gondolja, miközben sóhajt egyet.

Én most csak megfigyelő leszek, ha tok, bekapcsolódom majd.

Válasz Nimlodel (#810) üzenetére

- Akkor nem fogom megtudni, nyugi... Úgyse jöhet már a közelembe, a lelkére van kötve - von vállat - A fegyverforgatás? Megy, bár az átalkulás miatt nem forgattam őket már egy ideje. Miért kellenének megint? - vonja fel a zsemöldökét, majd bólint - Oké, menjünk.

Sztem megint nem kell egy darabig sorrend

Válasz Nimlodel (#808) üzenetére

Megáll, majd Kószára néz:
- Szia, meg se ismertelek, Kósza... Tudod, a diplomám Nemonál van... Tegnap, amikor kiszaladtam a kocsmánól, elejtettem... és nála kötött ki... Ez van - sóhajt halkan, és nekidől a falnak.
- És te mi járatban vagy erre?

Válasz Nimlodel (#804) üzenetére

Ajjaj Már írtam, nyugi

Válasz Vadóc (#799) üzenetére

Belép a kocsmába. Az ürességet látva csak elmosolyodik, majd a csaposhoz lép:
- Elnézést, tegnap itthagytam egy kis kék könyvet...
- Áh, igen - bólint a férfi - De sajnos nem tudom Önnek vissaadni...
- Ugyan miért? - lepődik meg.
- Mert egy férfi "elvraázsolta".
- Elvarázsolta? Milyen férfi?
- Valami agyontetovált, vöröses szemű, köpenyes...
- Rendben, köszönöm - azzal kilép az ivóból. A templom előtt elsétálva ennyit mond magának, nem túl halkan:
- Nemo, hozd vissza a diplomámat, ha már olyan szépen lenyúltad, kérlek - azzal megy tovább, észre sem véve a templomfalat támasztó Kószát.

Válasz Nimlodel (#798) üzenetére

Ok, vki kezdjen Én vállalom a 3. helyet v a 2at, ha nem lesz ötödik ember

Majd meglátjuk... A többiek is jönnek majd lassan, remélem... annál is inkább, mert tegnap elég hamar el kellett húznom, és nem meglepő módon, érdekes helyen kötött ki a karim diplomája

Válasz Nimlodel (#790) üzenetére

Remélhetőleg sokági

Válasz Nimlodel (#788) üzenetére

Megjöttem, és ma már valszeg maradok végig