6:10-20 körül felkeltem. Testvéreim elmentek suliba, aztán még tudtam tv-t nézni. Elindultam suliba, beérkeztem. Osztálytársam nem köszönt, többen is mondtuk. Csak bejön a terembe és:
- Feri hol van? (Feri=osztálytárs.)
Azt hiszem, Feri később jött. Itt ugrok. 3:00-kor, elmentünk Tűzzománcra. Szünet lett. Dani (egyik ismerős, de nem barát!) elkezdett kergetni. Elestem és majdnem azt hittem, kitört a lábam. Aj, de fájt. Aztán kiderült, csak meghúzódott. Hát mondom meghúzódott, úgy fájt, mintha Kenpachi és Nnoitora egyesítették volna erejüket. Nagyon fájt. Ám, még Dani nem is segített volna, igaz, hogy nem barát, de jószívűségéből (ami neki nincs), megtehette volna. Aztán ezt mondja:
- Gyere! -, de nem is segít, b@zdm*g. Igaz, hogy nem várom el, hogy minden helyzetben segítsen, mint egy barát, de szerintem jószívűségéből segítenie kellett volna. Jah, és azt hozzáteszem, hogy ki is nevetett. Hazajöttem, bekentük valami kenőccsel a lábam, még akkor is fájt. Jó, összeszedtem az erőmet, idejöttem a géphez, feljöttem hozzátok, hogy elmeséljem ezt, igaz, hogy még mindig fáj kicsit, meg alig tudok felállni , de ezzel a társasággal lenni jó. Alig vannak rossz emberek.