- Hát, nem a legjobb munka, de most ez van...egyenlőre.
Látja, hogy a férfi gondolkodik valamin.
- Nézd, Kauya! Én nagyon szívesen segítenék, de ha csak ilyen keveset mondasz... akkor nem tudok...Mesélj valamit magadról...ha nem simerlek, akkor nem tudok neked segíteni... mondtad, azt is, hogy le akarsz itt telepedni, ez meg van. Azt is mondtad, hogy munkát akarsz... Mégis mire gondoltál?
- hm.. lehet kicsit sok a kérdés... gondolja magában majd nevet egyet.
- Szóval, összességében azt szeretném, ha egy kicsit jobban megismernénk egymást!

- Mióta vagyok nyomozó.. hát... amikor utoljára találkoztunk, 3 évvel ezelőtt, akkor úgy gondoltam letelepszem itt, és akkor belefogtam a nagybetűs életbe... aztán munkát válaltam, amibe egy barátom segített.... és így lettem nyomozó. - majd rámosolyog a férfira.
- És, ha szabad kérdeznem, mi történt veled tegnap este? Tudod, nagyon aggódtam, mert nem tudtam segíteni sem... aztán hirtelen eltűntél...
Majd séta közben érezte a lány a szellő kellemes, lágy érintését.
Élvezi, hogy végre kicsit megszabadulhatott mindentől, és végre sétálhat is. Az utolsó hónapokban kicsit túl hajszolta magát...

Amiután megették a reggelit, addig Mya elmosogatott, majd bement átöltözni a szobályába.
Felkapott egy farmert, egy piros pólóval.
- Akár mehetünk is! - mondta Kazuyának.
A lány most valahogy vidám volt. Jól érezte magát a férfi társaságában.

A lány majdnem hanyatt dobta magát, amikor Kazuya kihúzta előtte a széket...
- Köszönöm - majd rámosolyog.
Majd megvárja amíg Kazuya is leül.
- Akkor jó étvágyat!
Majd körbenéz az asztalon, és jóízűen nekifognak.
- Ha már te megcsináltad a reggelit, utána elmosogatok, és akár sétálhatnánk is egy kicsit a városban... Mit gondolsz?

A nap sugarai ébresztik a lányt. Elnyújtózik az ágyon, majd mosolyogva kikel. Kintről nem hall hangokat, ezért csendben kiszáll az ágyból, majd kilép a szobából. Nagy meglepetésére Kazuya már fenn van, és meglepetten látja, hogy reggelit is csinált!
- Jó reggelt! - majd egy könnyebb mosolyt ereszt meg magának.
- hm... micsoda finom reggeli lehet... - hű... na.. milyen jó ha pasi van a háznál... gondolja magában a lány.

én is itt vagyok!

Aham, asszem én is lépek!

Jó éjszakát mindenkinek!
Sziasztok!

Mya a konyhából látta, miként alakul át Kazuya, és hogyan tűnik el a szeme elől.
- És ezután jobb lesz így? - mondja hangosan a lány, majd sóhajt egyet, miközben gondolatai a férfi körül forognak.
Visszamegy a nappaliba, leül a kanapéra, majd gondolatai közé merül.

A lány kissé megijedt Kazuya új hangjától...
Csak némán, nagyokat pislogva lesi a férfit.
- Én csak segíteni akartam. - majd ránéz a férfira, föláll a kanapéról, bár kissé megnyugodott, hogy nem kell azokba a hideg tekintetbe néznie, majd a konyha felé veszi az irányt, hogy elmossa a poharat, amiből megitta a narancslevét.

Arishima! Szerintem is jó ötlet, így nem kell annyit várni...




Mikor látta, hogy a férfi megnyugodott egy kicsit, akkor ő is visszafogta magát.
Megfogta a férfi karját, jelezve neki, hogy áljon fel, és odasegítette a nappaliban lévő kanapéhoz, majd leültette. Látta, hogy a férfi még mindig nincs önmagánál, ezért visszament a konyhába, kivett a hűtőből egy doboz narancslevet, majd két pohárba töltött. Bevitte a két poharat a nappaliba, letette az asztalra, majd leült a férfi mellé
- Kazuya! - szólította meg halkan. - Itt egy kis narancslé, egy kicsit felfrissít... vagyis nekem bevált eddig - majd egy halvány mosolyt kísérel meg. Látta a férfi szemeiben, hogy nagy a baj.
- Kazuya! jól vagy? - majd a férfi vállára tette a lány a kezét.

-A temető. - mondja a férfi Myának, majd hosszasan egymás szemét fürkésszék. Majd miutána férfi elengedte a lány kezét, a földre esik. A lány nagyon megijed, majd letérdel mellé.
- Kazuya! Kazuya! - üvölti a férfinak.
De a férfi mindig csak azt hajtogatja, hogy elég.
- Kazuya! Mi a baj? - üvölti, majd rázza a férfit, mint akit rémálom gyötör. - Mi az, hogy temető? Kazuya!!!!!!!!!! Ébredj!!
Nem tudja, hogy mit csináljon.

A lány hirtelen felkapta a fejét a kiálltásra, majd eldobta a könyvet, kipattant az ágyból, majd szélsebesen kivágta az ajtót, és a hang irányába futott.
Amikor kiért a konyhába, látta ahogy Kazuya háttal áll neki és a fejét fogja.
Alány odasiet, majd mindkét kezét a férfi vállára teszi, majd szembe fordítja magával.
- Mi a baj? - kérdezi aggódó szemekkel. - Rosszul vagy? hozzak egy pohár vizet? vagy kérsz valamit?
A lány tényleg aggódott a férfiért. Nem tudta mi történt vele, de szemeiben látta, hogy valami nincs rendben, és eltökélt szándéka, hogy segítsen a férfin, hiszen 3 évvel ezelőtt, neki is segített.

Ma éjjel a lány nem aludt semmit. Ágyában forgolódott, jobban mondva a vendégágyban, mivel egy férfi aludt a saját szobájában. Fura érzések lepték el a lányt, nem tudta mik ezek.
A hold fénye bevilágította a lány szobáját.
Hatalmas franciágyán feküdt. Takarója épp csak a lábát takarta, nem volt hűvös.
Fogta magát, felkellt, felkapcsolta a villanyt, kezébe vett egy könyvet, és olvasni kezdett...

hú... hát, ma én se vagyok a legjobb formában.... váááá.... semmi nem jut eszembe.....

Második leszek!

Sziasztok!

Én is vagyok....