A lány gyorsan letörölte a kigördült könnycseppett. Amikor megkérdezte a férfi, hogy mi a baja, már épp válaszolni akart, amikor valamilyen csörömpölést hallott.
Kipattant az ágyból, és felvette a köntösét.
- Mi volt ez? - majd kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a nappaliban a lámpát. A kanapé előtt egy kard hevert. Eldőlt. Valószínűleg ez zavarta meg a csöndet.

A lány nem szól semmit. Némán engedi, hogy a férfi átölelje.
Pár levegőt nehezen vesz...
Érzi, hogy a szemét már megint a könnyek égetik.
Eszébe jut, a két évvel ezelőtti harc, eszébe jut, hogy majdnem elvesztette őt. Elfordul a férfitól, és egy könnycsepp kigördül a szeméből. Kezét a szája elé teszi, és némán magában mormol valamit...

- Mi is szeretünk téged, de látom, hogy valami bánt. Látom a szemeidben, hogy valami nincs rendben... nem mondod el? - majd hosszasan a férfi szemeibe néz. - Megígértem, hogy segíteni fogok mindenben! És én szeretnék is...

Mikor a lány visszament a szobába, furcsának találta, hogy a férfi már alszik.
- Na neee. - majd odabújt a férfihez, és átkarolta, és a nyakát kezdte csókolgatni, amíg fel nem ébredt.
Majd a lány a férfi főlé hajolt.
- Mi a baj? Látom, hogy egész nap olyan fura voltál... és most is nélkülem aludtál el. - majd nyugtatás képpen egy csókot lehelt a férfi ajkaira.

Mya bevitte a kislányt, lefürdette, átöltöztette, majd betette a kiságyába. Közben énekelt a kislánynak, ahogy neki is ezt tették a szülei még anno.
- Jó éjszakát Ivy, - majd Mya egy puszit nyomott a kislány arcára, és megsimogatta a fejét.
A kislány nem volt sírós könnyen elaludt, nem volt vele gond.
Mya lekapcsolta a villanyt, és becsukta az ajtót. Átment a szobájukba, ahol már a férfi várta tárt karokkal.
- Hm... te aztán jól el vagy itt. De még várhatsz rám egy darabig... - majd egy kacér mosollyal felvette az egyik fotelból a köntösét, és átment a fürdőszobába tusolni.

Majd a lány egy kis vidámságot beletéve a mai napba, a lánya után ered, és kacagva emeli a magasba. A kislány vissza mosolyog anyjára, majd nyugtázza, hogy ideje haza menni. Majd egy ásítás közepette ismét elfészkeli magát anyja karjaiban.
- Akkor menjünk! - majd rámosolyog Kazuyára.
A tenger kellemes hűvöst ad, a hold pedig beragyogja a tengerpartot.
- Akár holnap is eljöhetünk! Ivy nagyon élvezte... - majd rátekint Kazuyára.

- Én is nagyon szeretlek! - majd újból rámosolyodik a férfira.
- Most menjünk haza! Rendben?

Mya folyamatosan kacagott a kislányon, és az apján!
- Na, most legalább tudjuk, hogy kire ütött! - majd feláll, a kislány mosolyogva szaladgál tovább.
Finom léptekkel odamegy Kazuyahoz, majd megcsókolja a férfit. Bevackolja magát a férfi ölelésében, és együtt nézik a kislányuk hancúrozását.
- Köszönöm, hogy velem vagy! - majd belenéz a férfi szemeibe, és egy ujabb csókkal ajándékozza meg őt.

Mikor a kislány befészkelte magát anyja ölébe, a nő felnéz a kedvesére.
- Most mire gondolsz?
Majd ő is feltekint a holdra.
Lenéz a kislányra, majd rámosolyog.
- Ivy! - a kislány nagy barna szemeit anyjára emeli - mond, hogy anya! Hagy haljam... - majd felkacag a saját mondatain, amire mindig is vágyott. Jó érzés egy anyának, ha hallja hogy szólítják.
- A-nya! - majd Mya próbálja úgy mondani, hogy a lány is megpróbálhassa kiejteni normálisan.
- A-nya - Ivy is megpróbálta kiejteni, majd mosolyogva anyjához bújt.
Mya örömmel vette az ölelést, majd Kazuyára is mosolyog.

Mya megetette Ivy-t aztán átadta apja ölébe, miután már ő befejezte. Majd ő is hozzáfogott a vacsorájának. Közben néha néha felpillantott rájuk, és boldogan mosolyodott el. Végre ő is szívből szeret. Megtalálta egy férfi mellett a boldogságot, és egy kislányuk is született. Végre újból van családja...
Majd befejezte ő is a vacsorát, és miután kifizették a számlát, immáron jólakottan indultak a tengerpartra.
A lány végig csendben volt, és nézte a számára két legfontosabb embert. Gondolataiba merülve ballagtak tovább...

A napsütésben kényelmesen sétálgattak.
- Menjünk valahova kajálni, mert Ivy is szerintem éhes már! - néz fürkésző tekintettel a férfira.
- Szerintem ez itt a sarkon megfelel. - majd egy kellemes étteremre mutat.
A lány felveszi Ivyt az ölébe, és kényelmesen elhelyezi a karjai közt. Belépnek az étterembe és helyet foglalnak. Míg a pincér felveszi a rendelést, addig a két fiatal beszélget.
- Egyébként, mi lenne, ha ezután elmennénk a tengerpartra sétálni egy kicsit. Úgyis olyan jó meleg van! És Ivy is élvezné - majd rámosolyog a férfira, és letekint az ölében ülő kislányra, aki mosolyogva figyeli a két szülőt.

Köszi Arishima!

A városban 3 ember sétálgat. Két felnőtt, kéz a kézben, előttük pedig egy kislány hancúrozik. Alig másfél éves, de már nevetve bosszantja az apját.
A lány csak mosolyog, és vidáman sétál kedvese mellett.
A kislány egy óvatlan pillanatban elesik, térdét beverte a járdában. Szája már már görbül, mikor anyja lehajol, és mosolyogva mondja.
- Nincs semmi baj, Ivy. Apa, mindjárt felvidít. Igaz, kedvesem? - majd Kazuyára néz, és egy mosollyal segítséget kér.

Arishima! Megkérhetlek arra, hogy lennél Te a második, mert én és Kazuya fontos dolgot jelentünk majd be!

Én utolsó előtti leszek!

Sziasztok!

Én is itt vagyok!