Persze, hogy nem gond!

Válasz Arishima (#932) üzenetére

Most én nem vagyok benne ebben, én nem tudok rá mit írni...
De asszem, lehet, én is lecserélem a halandó kis életemet...

Hát.. az nem kifejezés...

Válasz Nemes1s_2.0 (#925) üzenetére

Jó kis történet!

Vicces??? hát... akkor sok sikert...
én addig olvasok..

Kár, de sztem ma az én karim úgyis halott lesz, legalább lesz mit nézned

Most ez komoly???????
Ha meghal a csajszi, gondolom azért másik személyként még továbbra is írni fogsz.. nem?????

Válasz Arishima (#877) üzenetére

Sziasztok!
Én is itt vagyok... De ma nem lesz már Kazuya, szóval nem tudom, hogy fogok bekapcsolódni... lehet, ma csak néző leszek...

A lány látta, amikor elmegy a szerelme.
A földre esett, és hangos zokogásba tört ki.
- neeee.... miért? miért? - majd halkan a tenyerével a padlót kaparja.
- Vigyázz magadra.... - pár percig így feküdt.
Majd a lány felállt, összeszedte magát, letörölte a könnyeket, és bement a szobájába. Ledőlt az ágyba, magára húzta a takaróját, és újból, halkan sírni kezdett...

Na akkor jó éjszakát. Sziasztok!

A lány szemeiből potyogtak a könnyek.
- Neee! Ne tedd ezt velünk... akkor se... - majd két kezét az arcára teszi és hangosan felzokog.
- Kazuya... én...- de nem folytatja.
Felnéz a férfi szemeibe, látja, hogy könnyel van teli.
- Annyira szeretlek...
Majd megcsókolja. Nem érdekl, hogy a kedvese egy félig démon félig ember, ő csak az érdekli, hogy mindig mellette legyen, vigyázzon rá, segítsen neki...
- Nem teheted ezt velünk! - suttog a lány, majd a férfi mellkasának dől.
- Én csak azt kértem, hogy szeressen valaki, nem kértem semmi mást...
Majd újra feltekint a férfira és újból megcsókolja. A csók hosszú volt és édes...

- Kazuya! - a lány meglepve nézte kedvesét. - Mi... történt veled? - majd feláll és odamegy hozzá. De megáll előtte és a szemébe néz hosszasan. A lány tudta, hogy most mi következik...

Mya körbenézett a lakásban, de nem találta sehol a férfit.
- Kazuya... - halkan suttogott.
Majd leült a kanapéra. Gondolatai a két évvel ezelőtti eseményekre összpontosultak.
- Ezt nem hiszem el... Kazuya... - majd ledőlt a kanapéra, felhúzta a térdét a hasához, majd gondolataiba merülve várta haza Kazuyát.

Mya álmosan fordul jobb oldalra, és keresi a férfit, aki mellette feküdt még egy perce. Kezével keresi a testet, de nem találja. Felemeli a fejét, arcából kisöpri a rakoncátlan tincseket, majd álmosan pislog párat.
- Kazuya! - suttogja halkan. - Hol vagy?
Majd felkel, és átmegy Ivy szobályába, hátha ott van a férfi.
De hiába.
A kislány halkan szuszog az ágyában. Odamegy az anyja, majd egy puha mozdulattal megsimogatja az arcát.
Majd óvatosan kimegy a szobából.

Nem tudom... szerintem lehet, hogy majd azért találkozik a két szál, de szerintem addig menjünk külön....

Sziasztok!
Én már itt is vagyok!

A lány nagy szemekkel nézte végig a történteket, s miután bement a féri, ő is utána ment. Becsukta az ajtót maga mögött, majd nekidőlt. A férfi háttal áll neki. Mya pár percig így állt rezzenéstelenül, majd odasétált a férfihoz, és hátulról átöleli. Fejét a férfi hátra hajtja. Kezével pedig a férfi szívére teszik, és halkan hallgatja a dobogását. Elengedi, majd a férfi elé megy, hogy szemtől szembe lássák egymást. Még mindig nem szóltak egymáshoz. A lány felemelkedik lábujhegyre, majd megcsókolja a férfit. Kezét átkulcsolja a férfi nyakán, majd magához húzza. Újjab könnycsepp gördül végig. Mya pár perc elteltével megszakítja a csókot.
- Ne tedd ezt velünk! Ne akarj hősködni! Két évvel ezelőtt, majdnem itthagytál...
A lány szemeiből patakokban folyik a könny... Nem érdekelte. Csak két dolog érdekelte igazán. Az egyik a másik szobában alszik, a másik pedig itt áll előtte.
- Ne tedd ezt velünk... - hangját suttogóra vette, majd nekidőlt a férfi mellkasának...