- És attól, mert ennyire megviselt az élet, ettől még velem is ilyen ridegen kell bánnod? Én is halhatatlan vagyok, tudom mi fog nekem is jutni! De attól velem még beszélgethetnél néha, vagy megengedhetnél magadnak valami kissebb örömet... nem kell mindig csak a rosszra gondolni!
Egyébként az a baj, hogy szeretteim nincsenek is! Senki sincs, aki szeretne engem... - a lány hangja elcsuklott, szemeiben egy egy könnycsepp ült. - A szeretteim tényleg nem maradandóak...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1122) üzenetére

Hát épp ez az.. ha látnák a gondolataimat, kitudja mit csinálnának velem inkább...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1118) üzenetére

- Hidd el, nagyon is tudom, milyen halhatatlannak lenni! Nem lehet egy normális barátom, mert ha öszekötném vele az életemet, látnám, hogy öregszik, és hogy hal meg, akár csak a gyerekeink.. és a többi... És rengeteget szenvednék...
De nem hiszem, hogy csak ez miatt ne kéne nevetni néha, és ne kellene levenni a pácélt néha....és ne kellene örülni egy egy vidám szónak, vagy egy ölelésnek... - majd a férfi szemeit fürkészte. - igenis néha örülni kell... nem mindig csak a démonokat ölni, és számolni hány év telt el... ennek nem kell így lennie!
Néha igenis megérthetnéd, milyen is az igazi mosoly!

Válasz Nemes1s_2.0 (#1117) üzenetére

Hú.. előre félnék, ha mások is látnák a gondolataimat.... Te jó isten.. mi lenne velem....

Válasz Nemes1s_2.0 (#1112) üzenetére

- Én csak annyit mondok, hogy ne legyél olyan rideg! - majd a férfi tekintetében látja, hogy valami bántja. - Szívesen segítek bármiben, ha kéred! - Majd mégközelebb merészkedett a férfihoz, és a lány rámosolygot a férfira, majd egy gyenge mozdulattal megérintette a férfi jobb karját.
- Néha nevess, és légy vidám. Ne pedig egy jégszekrénybe zárt szív legyél csak...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1111) üzenetére

Én nem tudom, hogy te mire gondolsz, de azt igen, hogy amit én gondolok, az csak az én gondolatom és mindent komolyan is gondolok!

Válasz Nemes1s_2.0 (#1107) üzenetére

Válasz Arishima (#1106) üzenetére

- Én ezt tudom is, meg is tanultam, de nem ezt kérdeztem... - majd felállt és a férfi felé indult. - Miért vagy ilyen jégcsap? Olyan rideg vagy néha... edzésen kívül is alig beszélünk! - majd a férfi előtt állt meg, s hosszasan a szemébe nézett...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1105) üzenetére

................................ .....

Válasz Nemes1s_2.0 (#1102) üzenetére

Mikor a hasában érzett egy szúrós fájdalmat a földre esett.
- Áu!!!!!! Ez fájt, te bolond. - majd a férfira tekintett. - Most meg mi a baj? Miért vagy olyan komoly? - a lány még mindig a földön feküdt, de már nem fájt neki annyira...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1101) üzenetére

Hol marad a virág, meg a bombon?

Válasz Nemes1s_2.0 (#1098) üzenetére

- Pajzsot? oké... - mondtam, majd a lehető legjobban megpróbáltam koncentrálni. Valami mégis, néha nem hagyott...
Becsuktam a szemem. Nem éreztem semmit. Minden elsötétült előttem. Éreztem, ahogy építgetem fel a pajzsomat... egyre feljebb... és feljebb. Azt hittem már készen vagyok...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1097) üzenetére

Köszönöm a megtisztelő szavakat.
Virágot a szobámba, bobonokat az ágyam mellé....
Elég, kérem.. a tapsból... még elpirulok....

Válasz Nemes1s_2.0 (#1095) üzenetére

Válasz Nemes1s_2.0 (#1092) üzenetére

Sophinak nagyon jók voltak a reflexei. Érezte, hogy a férfi el akarja gáncsolni, ezért ő gyorsabban felugrott, kitérve ezzel a férfi elől, majd egy hátra szaltó kíséretében a földre érekezett két lábbal.
- Mire jó, ha az ember egykor artista akart lenni... - majd rámosolygott a férfira. Bár tudta, hogy ez nem az ő emléke, hanem, még a naplójából olvasta, amikor felébredt a kómából.
- Most még támadjon.... mindig csak a védekezés a fontos... - mondta magában, majd egyre jobban a férfira koncentrállt.

Válasz Nemes1s_2.0 (#1091) üzenetére