Egyébként bocs, hogy most nem tudok msn-en lenni, csak most minden újra lett telepítve a gépen, de az msn-en még bajlódok!

- Nálam a halhatatlan és a sérthetetlen egy és ugyanaz. - majd vállatvon, és a lány felé fordul. - Kitűnő mesterem volt...- hm...nem is rossz a kislány... elég nagy szája van neki is... tetszik.... gondolja magában, majd a lány felé kezd sétálni. Megáll előtte és a szemébe néz, majd pár perc gondolkodás után kezet nyújt.
- Sophie vagyok.

Válasz Arishima (#1264) üzenetére

- Nem sok halhatatlan él a városba, és téged még nem láttalak. Nem tudom, hogy rosszat akarsz e, vagy csak szimplán jót... - majd megvonja a vállát. - Ezért kérdeztem. De ahogy látom, rosszat biztos nem, vagyis velem nem tudnál... - majd egy gúnyos mosolyt engedett meg magának, majd megfordult és elindul a sötét utcán.

A lány felkapja a fejét.
- Hm... mi ez? talán egy másik hallhatatlan? - majd becsukja a szemét, és egy kellemes illatot érez. A lány tudja, hogy a következő utcában van az idegen.
Az ismeretlen közelébe teleportálja magát, majd a fehér házfaltól próbál kukucskálni.
- Egy lány? - majd fogja magát, felveszi rideg tekinteté, majd kijön a házfal mögül.
Büszke tekintettel lépked, fejét fölemelve. Kecses mozdulatai, akár egy modellé.
Halk cipőkopogása tudatja a lánnyal, hogy felé közeledik.
Fekete bőrkabátját a szél dobálja, akárcsak éjfekete haját.
- Mi szél hozott erre halhatatlan? - majd a lány előtt áll meg pár méterre, kezét pedig a csípőjére teszi. - furcsa... mintha éreztem volna már ezt az illatot....- gondolja magában, miközben tekintetét le nem veszi a lányról.

Sziasztok!

Hm.. bár akkor én is kicsit kicsúsztam a korból, de azt modom, hogy nagyon jó történet, és érdemes legalább egyszer megnézni!
Igazából, nekem is sokat segített ez az anime, mert tényleg Sora se adta fel, és én sem adtam fel. Én is úgy döntöttem, hogy az álmaim után megyek....
És most legalább itt vagyok, hogy sulit váltottam, és az álmaim felé repülök! (az már más kérdés, hogy közben lezuhanok e...... )

Sziasztok!

Most komolyan ilyen kihaló félben vagyunk??????!!!! Na ne mááár......
Azért én írok! Hátha valaki reagál rá.....


Éjfélt üthetett az óra, mikoron is halk városban egy cipő kopogása rázta fel a csöndet. A hold ragyogta be a város kihaltabb részeit, a szél söpörte a szemetet. Eyg fekete, göndör hajú lány sétálgatott az éj leple alatt. Farmer csizmája a macskaköves utat koptatta. Némán, egyedül sétált, gondolataiba merülve. Farmernadrágja súrolta a köveket, társulva a cipő kopogásával.
Fekete bokáig érő bőrkabátja elrejtette társait a nem kívánt személyek elől.
A lányt néhol csak az utca halovány fényei világították meg az arcát, néhol pedig az éj sötétje burkolta magába.
Gondolataiban lézengett, mikoron is egy hangos sziréna verte fel a csöndet. A lány felkapta a fejét, majd látta, hogy elsuhan mellette a világító autó...
Senki nem volt az utcán.
Magányosnak érezte magát. Ugyan már vagy 1 órája gyalogolhatott, mégis valami mintha rossz érzés fogta volna el.
- Valami hiányzik... - mondta hangosan, majd tekintetét az égre emelte...

Sziasztok!

Na, most már én is itt vagyok, de nem tudom, pontosan, mikor leszek, mert a gépem lassan felmondja a szolgálatot. .. vagy én hajítom ki az ablakon....
Na, egyébként Nemes! miért nem akarsz játszani???
Szerintem tök jó kis játékok voltak....
Azért remélem néha leszel....
Hm.. hogy most már mindenkinek új karija van, szerintem, több lehetőséget is kínál, mivel azért néha néha elő lehet hozni a régit.... vagyis az én régimet biztos, hogy néha elő fogom hozni....
Ja, és egyébként úgy is lehetne, hogy ha valaki reggel elindít egy történetet, a másik csak délután szól bele, és nem kell mindig az estére várni.... (remélem értitek)
Na sziasztok! További szép napot mindekinek!

Köcce!
Ciao

Válasz Arishima (#1182) üzenetére

Hello Nemo!!
Na gyerekek, én is búcsúzom, megyek Balcsira!

A lány durcásan vágta be az ajtót, mert megérezte, hogy a férfi nincs itthon. Bement a szobájába, fogott egy levelet, és egy tolllat, majd írni kezdett!

Kedves Nemo!

Amikor olvasod a levelemet, én már nem leszek itt.
Sajnálom, hogy megbántottalak, nem akartam. De néha olyan makacs vagy!
Azt szeretném, ha továbbra is tanítanál, sokat fejlődtem, amíg melletted voltam. Ezt mind nagyon köszönöm!
De most el kellett, hogy menjek... nem tudom mi van velem... egyszerűen csak félek...
Sajnálom. Pár nap múlva jövök, kérlek ne keress! Gondolkodnom kell egy kicsit! Kérlek!
Zárom soraimat és legyél jó!


Ui: Addig tanulj meg kicsit mosolyogni... (bár úgy is tudom, hogy nem fog menni)

Szeretettel:
Sophie

Majd a levelet összehajtotta, és betette egy borítékba, majd ráírta a férfi nevét. Letette az ágyra, majd összecsomagolt pár napra ruhákat. Felvette az ágyról a levelet, kiment a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót.
A levelet letette az asztalra.
- Viszlát Nemo. - majd egy kedves mosoly kíséretében kisétált az ajtón.

- vááááááá megölöm!!!!!!! - a lány szinte ordított.... - hogy lehet ennyire fafejű...... - Kirohant a vízből, majd felkapta magára a ruhákat, és futásnak eredt. Az utat viszonylag hamar megtette, majd berontott a házba!
- Nemo! Gyere ide!!!!!!!! - üvöltött a lány a dühtől... - hogy neki mindig ilyen makacsnak kell lennnie....

Válasz Nemes1s_2.0 (#1177) üzenetére

- Akkor maradj továbbra is ilyen, és taposs el mindenkit, amíg én élvezem az életet! - majd a lány felpattant és visszament a vízbe...Hátra se nézett a férfira, csak előre...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1173) üzenetére

A lány forrt a dühtől... már megint kezdi!!!!
- Mivel te nem voltál otthon, gondoltam én is kijövök egy kicsit! Nem zárhatsz be egész nap! Már megint mi a bajod???? Miért kell már megint érzéketlen tuskónak lenned???
A lány fogta magát, majd lehuppant duzzogva a férfi mellé.
- És különben is látom rajtad, hogy nem érzed magad túl jól...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1169) üzenetére

A lány vidáman cspkodott a hűsító vízben. Kacagva merült a víz alá, majd bukkant fel újra.
Egy piallanatra megállt... Érezte, hogy itt van Nemo, majd a part felé nézett, és látta, hogy ott ül.
A lány kifelé úszott. Mikor már elérte a szélét, lábra állt, majd kisétált.
Kicsavarta a hajából a vizet, majd mikor a férfi elé ért, látta, hogy a férfin szakadt ruhák vannak.
- Jól vagy? - kérdezte a lány komoly arcal.

Jó kérdés, hogy lesz ebből egy történet...

A lány elunta magát, felkellt az ágyból, majd átöltözött.
Úgy gondolta, ő is kimegy egy kicsit sétálni.
Felvette a bikinijét, majd rá egy fekete koptatott farmert, majd egy piros pólót, és egy kényelmes cipővel. Becsukta maga mögött az ajtót, majd az irányt a tengerpart felé vette. Már fél órája gyalogolhatott, amikor végre leért.
A szellő lágyan simogatta a lányt, talpát a habok nyaldosták.
Levette a cipőjét, majd a ruháját is és belegázolt a vízbe.
Érezte a talpa alatt a homokot. A nap is lágyan sütött.
Majd pár perc pihenés után úszni kezdett...

A lány az ágyon heverészik, és várja, hogy Nemo megérkezzen, és elkezdjék a gyakorlást.
Sophie fejében csak úgy cikáztak az elmúlt napok eseményei...
Tudja, hogy mivel jár ha halhatatlan, de őt ez nem érdekli. Vidáman oldalra fordul, és kitekint. A nap melegen süt, és minden nyugodt és békés...