-Ilyen vagyok! Ez van. És már mondtam, hogy semmi bajom. Dolgoztam.-mondta, aztán dühötten belevágta a homokba a kardját, ami a markolatig belement.

A lány forrt a dühtől... már megint kezdi!!!!
- Mivel te nem voltál otthon, gondoltam én is kijövök egy kicsit! Nem zárhatsz be egész nap! Már megint mi a bajod???? Miért kell már megint érzéketlen tuskónak lenned???
A lány fogta magát, majd lehuppant duzzogva a férfi mellé.
- És különben is látom rajtad, hogy nem érzed magad túl jól...

-Semmi bajom.-mondta hűvösen.
-Te mit keresel itt? Nem emlékszem rá, hogy azt mondtam volna, hogy pancsikolj. Még nem tudod használni a pajzsmágiát. Gyakoroltál?

A lány vidáman cspkodott a hűsító vízben. Kacagva merült a víz alá, majd bukkant fel újra.
Egy piallanatra megállt... Érezte, hogy itt van Nemo, majd a part felé nézett, és látta, hogy ott ül.
A lány kifelé úszott. Mikor már elérte a szélét, lábra állt, majd kisétált.
Kicsavarta a hajából a vizet, majd mikor a férfi elé ért, látta, hogy a férfin szakadt ruhák vannak.
- Jól vagy? - kérdezte a lány komoly arcal.

Nemo tudta, hogy a lány elment a házból. Felkelt és elteleportált. Meglepődve tapasztalta, hogy egy tengerparton van. A teleport miatt most még jobban elfárdt. Szakadt ruhájában leült a földre, pallosát a térdére fektetve. A tanítványát figyelte. Azon gondolkodott, hogy hogyan lehet ilyen jó kedvű egy örökké élő ember.

Jó kérdés, hogy lesz ebből egy történet...

A lány elunta magát, felkellt az ágyból, majd átöltözött.
Úgy gondolta, ő is kimegy egy kicsit sétálni.
Felvette a bikinijét, majd rá egy fekete koptatott farmert, majd egy piros pólót, és egy kényelmes cipővel. Becsukta maga mögött az ajtót, majd az irányt a tengerpart felé vette. Már fél órája gyalogolhatott, amikor végre leért.
A szellő lágyan simogatta a lányt, talpát a habok nyaldosták.
Levette a cipőjét, majd a ruháját is és belegázolt a vízbe.
Érezte a talpa alatt a homokot. A nap is lágyan sütött.
Majd pár perc pihenés után úszni kezdett...

És ezeket hogy akarjuk összeszőni?

Amikor hazaér, éppen cseng a telefon. Felveszi é beleszól:
- Igen?
- Én vagyok - szó bele egy számára ismerős hang.
- Megmondtam, hogy ne hívj fel! Feleslegesen fárasztod magad.
- Tudom, csak...
- Ne kezdd már megint! Ezt már régen megbeszéltük. Ha már eleget fejlődtél, cserélünk. De addig otthon maradsz. Vita nincs. Szia - azzal lerakja a telefont, és leül kanapéra. Nem hitte volna, hogy egy húggal ilyen nehéz bánni...

Nemo közben elment hazuról. Egy sötét alagútban küzd egy démonmesterrel. Már pár helyen elszekadt a ruhája, de már nem voltak sérülései. Ez így nem fog menni. Miközben a démon a karját szorította, energia távozott a testéből és lefejelte a szörnyeteget. Olyan erős volt a fejelés, hogy beszakadt az ellenfele koponyája. Most.-gondolta és előrántotta a kardot és kettévágta a lényt. Csak hamu maradt utána. Fárdtan leült a földre, a kardját maga mellé szúrta. Pihennie kell.

A lány az ágyon heverészik, és várja, hogy Nemo megérkezzen, és elkezdjék a gyakorlást.
Sophie fejében csak úgy cikáztak az elmúlt napok eseményei...
Tudja, hogy mivel jár ha halhatatlan, de őt ez nem érdekli. Vidáman oldalra fordul, és kitekint. A nap melegen süt, és minden nyugodt és békés...

XD Ez már fájt