A rossz az rossz. Egyébként pedig lehet, hogy zárni kéne a témát, mert nem szertném összeszemetelni a topicot.

Nem igaz!! Mert van kis rossz dolog, és van nagy rossz dolog!!!! De én általában kissebbik rosszra szoktam gondolni....

Nem. Nem vagyok én olyan gonosz. Ha rosszra gondolsz, akkor már tökmindegy, hogy mennyire sötét az a gondolat.

Magadra érted azt, hogy van olyan aki folyton a rosszra gondol?
Na jó... talán igazad van, néha én is gondolok egy egy rossz dologra....(de az nem mindegy, hogy milyen rossz is a dolog... )

Néha erdekes gondolatai vannak az aranyos jó kislánynak. És mindenki gondol néha rosszra. Csak van olyan, aki egyfolytában rosszra gondol.

Te félsz tőlem??? És ugyan miért?????
(egyébként már mondtam, hogy én soha nem gondolok rosszra )

A lány szomorúan vélte felfedezni, hogy Nemo elteleportálta magát.
- Jó éjt Nemo - suttogta a végtelenbe, majd egy ujjab könny gördült végig az arcán.
Bement a szobájába, lefeküdt az ágyba és zokogott...
Mikor már kissé megnyugodott, letörölte a könnycseppeket, majd felállt az ágyról, és odament az ablakhoz. Kinyitotta, és kiment a teraszra.
A hold ezüstösen ragyogta be a várost.
Sophie tekintete a holdat kémlelte. Leült egy székre és csendben a tájat bámulta, gondolataiba merülve...

Néha félek tőled és egyébként is rossz az, aki rosszra gondol.

-Nekem ez nem fog menni.-mondta csendben, aztán a szobájába teleportált. A lányból talán egy nap majd sokkal jobb halhatatlan válik mint saját maga. Ez örömmel töltötte el.

Vajon, miért nem mertél rosszra gondolni????

Mikor a férfi megfordult előtte, hirtelen a lány megfogta a kezét, és visszarántotta.
- Én mégis megköszönném most, hogy segítettél nekem...végül is befogadtál egy idegent a lakásodba, ennit is adtál neki, és még tanítod is... ezt nem lehet elégszer megköszönni... - majd elengedte a férfi kezét és rámosolygott. - És tényleg őszintén mondom, néha levehetnéd a páncélodat! - majd újra megfogta a férfi kezét és annak a szívére tette. - hallgasd, hogyan dobog... és szívből mosolyogj néha...

Én sem gondoltam semmi rosszra. Nem mertem.

-Talán igazad van. Nem tudom. Igazából nem gondolok semmire. Egyébként meg nekem nem kell megköszönnöd semmit. A tanítványom vagy. Maximum, majd, ha már nem leszek a mestered, akkor köszönj meg dolgokat.
-Most menjél és pihenj le.-mondta a lánynak, majd maga is elindult a szobája felé.

ÉN??????? Semmi rosszat....

Érezte ahogy a férfi gyengéden átöleli. Sophie-nak eleredtek a könnyei. Pár percig csak némán zokogott a férfi vállán. Mikor kissé megnyugodott, kibontakozott a férfi öleléséből, majd letörölte a könnyeit, és felnézett a férfira.
- Köszönöm! - majd pár pillanat erejéig csak nézte az előtte álló személyt.
- Most mire gondolsz?