De az nem azt jelenti, hogy káromkodni is kell! Álltalában a veszekedést meglehet oldani higgadt fejjel is! (ami neked ahogy látom nem megy)

Válasz Naruto (#98) üzenetére

Örülök neki! Utálom, ha valaki ennyire elveszti az önuralmát!

Válasz Kazuma-kun (#97) üzenetére

- Én is szeretlek Kazuya! - majd oldalra fordítja a fejét, és észreveszi a másikat is.
- Tényleg, és ő kicsoda? - súgja oda Kazuya fülében, miközben egy puszit nyom az arcára.

Azért ennyire káromkodni nem kell!

Válasz Kazuma-kun (#91) üzenetére

- Kazuya! - majd viszanéz a férfira.- én sajnálom.... -majd felemeli a kezét, és a férfi arcáról letörli a könnyeket. - nem tudtam mi történik velem... - majd a férfi mellkasára hajtja a fejét. Milyen rég érezte már ezt a kedves illatot....

Válasz Kazuya (#1312) üzenetére

Hát csak hogy mert éjfél tájban még mindig pötyögök, és a másik forumos szobában pedig történeteket írógatunk.....
bár... legalább örülök, hogy van aki más is ilyen, hogy fenn van, mikor rég aludni kellene.....

Válasz Kazuma-kun (#87) üzenetére

Lehet csak én vagyok ilyen elvont, hogy a gép előtt ülök, és vidáman gépelek???

Válasz Kazuma-kun (#83) üzenetére

A lány a földön ül, miközben Kazuya öleli. Könnycseppei gurulni kezdenek.
Némán ül, és zokog. Emlékei újra visszatértek.... látta, hogy Kazuya elment, hogy Ivy-t árvaházba rakta, és ahogy öngyilkos lett Kazuya miatt.
Érezte a tűt, amikor újra ébresztették... látta, amikor a földön hever, és egy halandó segített neki.
Eszébe jutott, amikor Nemo felkészítette a lányt.
És az is az eszébe volt, hogy hogy megbántotta Arishimát is.
- Istenem.... mennyi rossz.... - majd ölelve a férfit hangos zokogásba kezd...
"A szívemet is teljesen bezártam... a lányomat is árvaházba vittem... mit tettem.....-" - gondolataiba az összes rossz emlék van.
- Neeeeee!!!! - majd hangosan elüvölti magát...

Válasz Kazuya (#1310) üzenetére

Az igen.... ott van a toppon..... hogy lehet valaki ekkora ökör, hogy ilyet készít??????? Anyám borogass.......

Válasz Hanon (#9) üzenetére

hm.. legalább van aki egyet ért velem!
Köszi!

Válasz Kazuma-kun (#81) üzenetére

Lököttek....

- HE???????? Még, hogy én anya? - majd nevetésbe tör ki. - Sajnálom, de nem ismerlek, lehet előző életemben ismertelek, de az már nem én vagyok. - majd felemeli a fejét, büszkén mutatva magát. - Az én nevem Sophie. Pár hónapja ismerem csak magam, a múltamról nem tudok sokat.... - majd egy pillanatra megáll, és a férfira néz.
- Nem feleltél az előző kérdésemre! - hm... olyan furcsa.... mintha...már éreztem volna ezt az érzést valahol - gondolataiban turkált, de ahogy oly sokszor, most sem emlékezett semmire...

Válasz Kazuya (#1308) üzenetére

A lány meglepetten bambul a másikra aki secc perc alatt vágtatott el.
- De..... - majd felveszi a komor tekintetet, mert érzi, hogy a közelben van kér férfi. - soha többet ne hívj így! - gondolataiban üzeni Arishimának.
Majd komoly tekintetel fordul az idgenekhez.
- Kik vagytok, és mit kerestek itt? - majd szemügyre veszi a két idegent...

A lány felnéz, amikor egy ló vágtat el előtte, majd megáll a lovas is. Sophie látja, hogy az a lány ül a lovon, akivel egyik éjjel találkozott...
- Na, már megint te? - majd rávigyorog a lányra.
- Azt hitted nem veszlek észre egy ilyen lóval? - majd hangos kacajba kezd.
Amikor viszont elhalkul, megfagy az ereiben a vér. Egy idegen erőt érez.... - ki lehet ez? - gondolataiba merült - és... nem is... egyedül van.....