A lány kedvesen mosolygott, majd felvéve a férfi tempóját ballagott mellette.
- Öszintén szólva, csak arra emlékszem, hogy a barátaimnak hitt idegenek mellett ültem egy autóban, és épp mentünk a legközelebbi városba kajálni valamit. Aztán megállt a sofőr és mindenki kiszált. Felém közeledtek, majd elkezdtek velem erőszakoskodni... - a lány újra felidézte a rémes perceket, ami neki hosszú óráknak tűnt. Eszébe jutott a pofonok, amit kapott, a síkítások... - elvették a pénzemet, majd röhögve a szemembe mondták, hogy csak kihasználtak, és az egyik meg is pofozott.
Megállt egy pillanatra és a férfi szemébe nézett, és egy könny gördült le az arcáról.
- Mond, miért van mindez? - a lánynak már záporoztak a könnyei. Az összes rossz dolog ami történt vele, ismét eszébe jutott. - Miért utálatosak az emberek? Miért kell mindenkinek kihasználnia a másikat?

Kettőt és könnyebbet, mert erről lövésem sincs...

Igen,én jövök???Jó tudni. Kihagyjuk majd a tanítást vagy még az is benne legyen?

ööö... ált.ban fél 10 körül szokott... asszem. bár most úgyis te jössz majd

Csak az a kérdés,hogy ő mikor jön...

Szia, én is vok, még sztem várjuk meg a másik bérgyilkost, utánna meg játszunk, ameddig maradsz, utánna meg majd meglátjuk.

*~Az én nevem Kazuya...örülők a szerencsének Mya.~
~Én csak az adóságott szedem be.~
~Szóval három embert láttál hmmmm... lehet hogy ők talán tudnak segíteni...~
Út közben Kazuya cél tudatosan kérdezgete a lányt:~Szóval egy erdőben ébredtél, és az előtt mire emlékszel????*

-A nevem Mya. Mit keresek itt? - a lány megállt kissé ingatag lábain, majd eszébe jutott a keserves emlékei.
- Nem tudom mit keresek itt.... Nemrég ébredtem fel itt egy erdő szélén, nemrég még a barátaimnak hitt vadállatok ketrecében voltam, nemrég még boldog is voltam... - majd lehajtotta fejét, ezzel megintcsak eltakarva arcát a göndör tincsekkel. Majd egy pillanat alatt felemelte tekintetét a férfira, és mintha pillanatok alatt eltüntette volna gyötrő rémálmait.
- És neked mi a neved? És te mit keresel errefelé? - majd egy halvány mosolyt kísérelt meg kevés sikerrel.
- Ja, egyébként 3 embert láttam erre jövet, de kikerültem őket, mert nem akartam bonyodalmat.

Sziasztok!
Megérkeztem,itt vagyok.Az viszont más kérdés meddig.Ma tuti nem leszek addig,mint tegnap,vagyis ma hajnalban,sajnos.

*A lány fell kell kissé szipogva és mondja hogy nincs semmi baja csak kicsit fáradt,ekkor Kazuya fell teszi neki a kérdést ~Hogy hívnak?~ megkérdezi még ~És mit keress itt???mert ez a város rész igen kihalt és veszélyes...ja és néhány fickót keressek akik tartoznak nekem,erre fele szoktak csavarogni,nem látot kb. 4 vagy 5 embert igen magasak és szélesek, és mindegyik vísitozik szóval ilyen hülyéket nem tetszet láttni???~*

Felkapja a fejét a kedves szavakra, majd nagyokat pislogva egy mély lélegzet közepette elfogadja az idegen kezét, és feláll.
- Köszönöm - szipogva, kissé rekedtes hangon szólal meg a lány - jól...vagyok....
Lehajtja a fejét, a haja előrehull, ezzel eltakarva a lány arcát.
Könnyeit letörli az egyik kezével, majd kisöpri a rakoncátlan tincseket az arcából.
- Semmi bajom... csak fáradt vagyok... - állt zavartan a férfivel szemben, kissé pirulva. /Most mit mondjak neki? Sosem tudtam senkinek sem hazudni/ - gondolja magában a lány, miközben végig néz a kedves idegenen.

*Kazuya láttja hogy a hölgy megbotlik és térdre esik...ekkor Kazuya oda siett aztán a lány felé nyujtja a kezét,~Jól vagy???~kérdezi Kazuya a lánytól.Közben látja hogy már szinte sír a lány,meg is kérdezi tőle ~Mi történt???~...*

A lány némán bóklászott, nem figyelt semmire, agya teljesen leblokkolva. Lábai nem bírták tovább, egy apró figyelmetlenség közben megbotlott, és térdre esett...
Kezét arcához emelte és a könnyei már már kicsordultak gesztenyebarna szemeiből.
Csak ott ült, s nem figyelte a felé sétáló alakot...

*Kazuya sétálgatott,ismét csak gondolkodot,csak egy magában az utcák üresek voltak, mikor meg látt egy lányt éppen előtte,láta hogy a szemei könnyekben vannak.Ekkor Kazuya a lány felé vette az irányt megkérdezni mi történt,mert megfordult a fejében hogy lehet bántoták...*

A lány lassú léptekkel sétált egyedül. A szellő néha néha kellemes lágysággal megérintette a lány göndör, barna haját, ami már már a derekáig ért. Már régóta sétált, lábai már el is fáradtak, még a kényelmes tornacipőben is. /Farmerban nem a legkényelmesebb sétálni/ mondta hangosan magának. Majd egy nagyot sóhajtott.
Nem messze tőle két idegent látott, majd egy motoros állt meg mellettük. Valamivel vissza is vette az iramot, nehogy valami rossz kölkök csínytevéseit akarja megszakítani. Nem akart bonyodalmat.
Könnyei is alig száradtak fel a hófehér arcán. Csak egyedül sétált. Rajta már senki nem tud segíteni...