Éledj!Éledj!Éledj!
De unom már az életet! Istenkém, majdnem megéltem 18 évet, és már most unom!!! Mi lesz még???

Nem halt meg!!!! Csak itthon csöndesen haldoklom a náthában....és ilyenkor nem nagyon tudok írni..

Meimei alig hisz a fülének... hátrál a fiútól-Mi történt veled Calintz? H félhetsz két ilyen alaktól? Te az egyetlen élő tiszta vérű vámpír? És hova lett a hideg vérű éned? aki sose veszíti el a fejét mindig nyugodt, és gondolatai messze másoké felett szárnyalnak? Kivé lettél? Nem így ismertelek...

Calintz elmosolyodik Mei által hallotatkra és kicsit zavarba jön.
- Hát..... =^^= azé nem minden lény erejét ismerem és Kyane jól mondta ezt nem lehet másképp orvosolni ....Amit pedig Mr. Quint mondott kimondottan bók az ő szájából.... -mondja Meit átölelve, megcsókolja gyengéden majd a szemébe néz- én se tudok még sok mindent.... és nem indokolatlanul mondanak dolgokat Kyane és Quint ... ők nem... a hallottak alapjaán amit assassoriai éveik alatt itt töltöttek igen is magasan csinálták ... két kiváló Ex-Assassin.... nem ismeritek még őket ... bár nem vitatom h Kyane-t legyőzném..... sok mindent hallottam rólad de kevest mutatsz azt tom... mint ha rejtegetnél vmit...de kitudja h csak a szája jár-e vagy sem.... HALLOD..?? SOSEM GYŐZHETSZ LE.... - kiállt oda Kyane-nek.
Calintz sóhajt egyet majd jobban magához öleli Mei-t.
- Ostoba .... nem tud semmit... nem lehet látni nyomát... mondják h híres Qunit-tel együtt.... de csak papírok élő ember vagy lény még nem látta őket úgy harcolni mint mikor gyilkoltak ... soha.... de ki tudja...?? -töpreng Calintz- vmi még is zavar a fiúban, mintha nem mondana el mindent, mintha titkol vmit....de egyszer harcra kerül a sor nem hagyom nyerni... - mondja Calintz határozottan.

Mei csöndbe figyeli az eseményeket, meg se moccan, megmerevedik. Nem szól bele többet. Látja h nagyon okosnak érzi magát Kyane, és inkább elhúz és itt hagyja Carriet minthogy végighallgassa Calintzt aki hatalmas tudásával és varázserejével, s az összes erő és lény ismeretével könnyedén segíthene a problémáján, hisz a lány látta már a gyakorlatban a férfit, tudja h ez a specialitása(többek között Memei is általa lett különleges lény, és az erejéhez is ő jutatta)...-Chh, felfuvalkodottak!!! Mei nem lepődik meg Quint-ten hisz már egy ideje gyanús ez a sok mézes-mázas jelenet neki amit a srác alakított...-Hát istenem, ez van. És?XD
Miért érdekelne mit gondolsz rólam? Hisz nem vagy te senkim és soha nem is voltál... Calintz-senpait meg ne becsméreld, különben letörlöm azt az öntelt mosolyt az arcodról!-.-Véleményem szerint mindkettőtöknek túl nagy a mellénye, indokolatlanul...

Quint végignézi a jelenetett.
*Na menjünk már... Ne Dramatizáljatok, áá, meghalok wááá, na csók az asszonynak és menünk máááááár...*
Quint körülnéz mégegyszer az arcokon.
Majd behunnya a szemét. És a kezével egy ajtót formál.
-Uram, csak ön után.- engedi elölre Kyanet.
-Ja és Meimei, nem érdekelsz, gondoltam tud.És te se, te meg föképp nem. - mutat Calnitzra. Majd felnevet. És szétszakad a köpeny rajta, kinyilnak hatalmas fekete angyalszárnyai.A szeme elkezd narancssárgán izzani, az arcán egy fekete maszk anyagiasul.
-Az egész színjáték volt, csupán.-énekeli. Majd kacsint és eltünik a kapuba.

A lány végig hallgatja a férfit, semmi érzelmet nem mutat, de belül már szenved.
Mikor Kyane egy gyűrűt húz a lány ujjára, csak csöndesen nézi.
Ugyan megcsókolja a lány kézfejét és rá is kacsint a férfi Carrie-re, de a lány továbbra is némán áll és figyeli őt.
Nem szól semmit, majd mikor elfordul a lánytól és elindul Kyane a kapu felé, arcán egy könnycsepp gurul végig. Csak egy.
- Hazudsz! Nem kell a segítséged! - csak ennyit mond a lány maga elé, hogy épp még hallja a férfi és ő is elindul az ellenkező irányba.
- Nélküled is boldogulok! - szinte már csak magának mondja, de tudja, hogy ő is hallja.

Kyane érezte a hangsúlyt amit Carrie mondott, tudta h vagy elmegy és visszatér vagy az örök halálba taszítja mindjájukat. Egy gyűrűt vesz elő, azt a gyűrűt amibe Kyane titokben az erejét beletette, felemeli Carrie jobb kézfejét és gyűrűs ujjára helyezi a gyűrűt.
- Ez legyen a tiéd.... - mondja szomorú hangon - és nem szegem az igéretem, mert nem azért megyek el h megszegjem sosem szegem meg amit megigértem , és mert nem vagyok közveltenül veled vagy a közeledben ugyanúgy védve vagy mindentől .... egy egész életem munkáját fektettem h elintézzem h itt ne legyen addig bajod míg nem oldódnak meg a dolgok... -mutat a gyűrűre Kyane- és életed végéig kisérlek utadon...
Kyane megcsókolja Carrie kézfejét, biccent Calintz-nak, majd Mei-nek, Carrie felé fordul kezét a szívére teszi, hosszan a szemébe néz éreztetve h sosincs egyedül bármien messze is legyen Kyane majd rákacsintt mint mikor előszőr találkoztak, mosoly ül az arcára, majd odafordul Quint-hez.
- Menjünk..... itt az idő.... és .... ne hidd h ez csak puszta sárkány energia és már bocsi nem vok fiatal ... -teszi megjegyzésnek majd vállon veregeti barátját és elindul ki a kapun.

Carrie meghallgatja Kyane-t és végig a szemébe néz, és hagyja, hogy megcsókolja a férfi, és viszonozza a számára különleges csókot, de nem ölelt vissza.
- Mártír vagy! - ellép az ölelésből, nem szeretné, ha még mindig hozzá érne a férfi. - Miért nem engeded, hogy segítsenek? - kérdi a lány.
A lány út közben már letisztázta az érzéseit, nyugalmat erőltetett magára, nem hagyja, hogy megint valaki megsebesítse.
- Ha menni akarsz, hát menj, ne én tartsalak vissza! - Természetes, hogy rosszul esett a nőnek, hogy most elmegy, de a büszkesége gátolja, hogy valaha is könyörögjön valakinek, hogy maradjon.
- De akkor soha többet nem kérek a védelmedből, se az ígéreteidből! - gúnyosan mondta, hogy neki is fájjon, ne csak neki. Ha ő érez fájdalmat, akarta, hogy mások is érezzék! Elege volt, és menekülni akart. Megint.

Kyane kéken izzó tekintetét Carrie-re helyezte. A szavak amik elhagyták Carrie ajkait mélyre hatol, és rádöbbenti Kyane-t h Carrie-nek most egy kicsit igaza van, hisz a teljes körülményt nem ismeri még igazából. Kyane odalép Carrie-hez egész közel ameddig érzi h a lány enged. Megáll lassan karját átfűzi Carrie karja alatt majd átöleli szorosan magához. Kyane-ben a csalódás önmagában és a hitt h nem tartja be szavát érzés tölti meg és a féltés h elveszítheti Carrie-t és barátiat.
- Sajnálom.... igazad van... de nem kockáztathatom h elveszítselek téged .. -suttogja Carrie fülébe- baj van velem, baj van az erőmmel .... nem tudok uralkodni rajta és oan lettem mint egy időzített mini atombomba.... ha túl töltődök .... meghalnak a körülöttem lévők ha ez bekövetkezik ... szeretlek Carrie és nem akarlak elveszíteni téged és a töbieket de föleg téged ... - néz mélyen a lány szemébe - szeretlek mindennél jobban. Majd Kyane gyengéden megcsókolja Carrie-t.

Carrie pihent még egy kis ideig, élvezte azt a maradok nyugalmat ami még maradt. De tudta, hogy ideje mennie. Felállt, belebújt a csizmájába, felvett a dzsekijét, leporolta magát és elindult a többiek felé.
Nem sietett, tudta, hogy a többiek úgyis vagy ordítanak vele vagy szépen kérik, hogy maradjon.
Már messziről hallotta és látta is őket. Messzebbről észre vette, hogy még egy új taggal bővült a csapat, de az idegen személyében hamar felismerte Calintz-t. Csak messziről biccentett neki, majd később üdvözli.
Csöndesen battyogott oda a többiekhez.
- Azt ígérted, vigyázol rám! - mondta a lány, mikor vele szembe megállt, levette napszemüvegét és éjfekete szemével belenézett a férfiéba.
- Megszeged az ígéreted? - nem beszélt csúnyán, nem beszélt hangosan, csak az igazságot akarta tudni. - Nem muszáj betartanod, de akkor legközelebb ne tegyél ilyen megjegyzéseket!

Quint dühösen fújt egyet.
-Személyes sértésnek veszem. Én öregebb és erösebb vagyok mint a Vénnek. Azt hiszed kisfiam, hogy a magad fajta mihaszna sárkányfi energiái megkottyannak Nekem? A TANÚNAK?!?- Mennydörögte. Quint meg sem hallotta Meit.
-Na Ha mész menjél ha nem ne, de én veled megyek, és ne érzelmeskedj itt nekem mert olyat kapsz hogy megbánom!
Quint oldalra pillantott és észrevette Calintz-ot.
-Calintz. Fél mérföldröl ide érzem a büződet.- és biccent etegy aprót a fejével, majd visszanézzet Kyanere.
-NA? MI LESZ??

-Ok ok akkor nem tom mi XD nem értek az ilyesmihez, de Calintz igen...