Tonari no Kaibutsu-kun

Nem volt nagy szám ez a sorozat.

A shoujo rész (vagyis a románc) átlagon aluli volt, a komédia pedig csak az elején működött benne, később azonban egyre inkább kifulladt és önismétlővé vált az egész, különösen mikor a főszereplő páros állt a középpontban.
Megszoktam már, hogy főszereplők gyakran a leggyengébb karakterek egy animeben, ebben az esetben pedig ez hatványozottan teljesült. Shizuku az esetek többségében csont száraz volt (főleg érzelmileg), de a sorozat abszolút mélypontja Haru. Igen, igen, 'cuki' a mosolya, de azt leszámítva egy diliházba való, retardált és sokszor közveszélyes idióta, akinek először még viccesnek hatott ez a 6évesre jellemző értelmi színvonala (amihez GIGALOL módon a lány próbált meg 'felnőni'!), a sorozat közepére azonban már fárasztóvá vált, a végére pedig már egyenesen utáltam mikor megjelent a béna vicceivel. Még egy Kugimiya Rie-féle tsunderébe is több értelem szokott szorulni :o
Pedig nagy szó, ha egy vígjátékban túlvilágra kívánok egy szereplőt, mert rendszerint még a sablon gonoszok is elszórakoztatnak, de Haru maximálisan megérdemelte volna. Természetesen a románc is miatta nem működött egy árva pillanatig sem, inkább csak szenvedés volt nézni a kettejük lehetetlen kapcsolatát :/

Az anime mentségére legyen szólva, a mellékszereplők mind jó arcok voltak, érdekes személyiségekkel, és kellemes poénokkal, amiknél a szinkronhangjaik is remekeltek. Csak sajnos nagyon keveset tudtunk meg róluk. A rajzolás és az animáció, mindkettő minőségi lett, valamint a zenei aláfestéssel sem volt gondom.

A főszereplő páros (annak is a hím tagja) és az összecsapott, jobbára céltalan cselekmény azonban hamar unalomba fullasztotta a sorozatot. Végül úgy állam fel előle, hogy meg lehetett nézni, de semmi értelmét nem láttam annak, hogy megtettem. Ha egy szezonnál hosszabb lett volna, valószínűleg dobom is kb nyolc epizód után.

Erősen felejtős.
Max bishi-fangirlöknek ajánlott :P

5/10

Hosszas halogatás után most fejeztem be a Shaman King animét, régóta húztam az utolsó 24 rész megnézését. Az az igazság, hogy 5 éve még lehet bejött volna de így jó pár anime megnézése után már inkább volt egy közepes shounen sorozat.
Sajnos felirat híján kénytelen voltam a magyar szinkronos verziót megnézni ami nálam eléggé rontott az élményen....valahogy a Jetix szinkronok (Naruto, Sonic X) nem jönnek be. Maga a story nem volt rossz de eléggé éreztem, hogy hiányos a történet és azt hallottam csúnyán megvágták az európai verziót. Továbbá olvastam véleményeket a mangáról, hogy az sokkal jobb, nincs cenzúra és több a fordulat benne, így lehet belevágok abba. Az anime nálam csak közepes, voltak jó pillanatai és meg kell, hogy mondjam a magyar opening igen erősen berágta magát az agyamba néha rajtakapom magam, hogy ezt dúdolom Nem egy kiemelkedő alkotás de meg lehet nézni, ajánlom minden shounen-fight rajongónak.

Most néztem meg a Street Fighter Alpha-t. Nem estem hasra tőle, de voltak jó pillanatai. Mint például Chun li.

Muv-Luv Alternative: Total Eclipse

A sorozat nagyjából ugyanazokkal a hibákkal küszködött, mint a Sword Art Online.
Ezt a papírvékony történetet kár volt 24 részen át húzni, csak azt érték el vele hogy a stúdiónak nem maradt pénze a minőségi rajzolásra, és úgy elhúzták a szituációkat a hosszas, állóképes elbeszélésekkel, hogy mindegyik unalomba fulladt. Az összes arc belefért volna két, maximum három epizódba, és ha csak 13részes a sorozat, akkor szűkös időkeret egyúttal feszesebb tempót is diktált volna. Persze ehhez nem ártott volna egy tehetségesebb rendező és forgatókönyvíró, akik a jelenleginél érdekesebben és szórakoztatóbban tudták volna előadni a LNben írottakat. A szinkronhangok jól teljesítettek, de ők sem tudtak mit kezdeni a sablonos figurákkal, miközben a szerelmi szál az egész sorozat folyamán egy helyben állt, csak a háremhölgyek száma ugrott meg eggyel minden arc után. A CG elavult és bűnronda volt, ütközetre nagyon ritkán került sor és azok is unalmasak voltak, az idegenek pedig csak az első két részben jutottak tényleges szerephez, később már csak értelmetlen céltáblákként működtek, ha egyáltalán előkerültek. Éppen ezért nem is nevezném ezt háborús animének inkább 'slice-of-life (és ecchi-hárem) a katonai bázison', mint pl a Gunparade March.
Nem ismerem a Muv-Luv univerzumot, különben valószínű, hogy az év legnagyobb csalódásaként éltem volna meg ezt a sorozatot. Azt biztos, hogy nem ilyen gyengének kellett volna lennie az első, a franchise alapján készült animenek.

4,5/10

Suki-tte Ii na yo. - Say, "I Love You".

Egy jobbára átlagos kis shoujo románc volt ez. Az igényes rajzolása, a szinkronhangok és zenék (Openinget imádtam) mind kiválóak voltak, de a cselekmény lehetett volna egy kicsit...összeszedettebb. Bár kezdetben még céltudatosnak tűntek, valójában Mei és Yamato mindketten elég langyos karakterek voltak, ezért a közepétől olyan érzésem volt, hogy ezek már csak egy helyben toporognak mint a kisgyerekek, míg a sorozat elrendezi a mellékszereplők sorsát. Pozitívum, hogy szerelmi háromszögeket egymás után és gyorsan oldották fel, így viszonylag keveset szenvedtek. A drámai jelenetek viszont kellően hatásosak és/vagy édes voltak - ha már ilyen komolyan vették a dolgokat és emiatt keveset poénkodtak. Ami nem tetszett, hogy a főszereplő párossal ellentétben a mellékkarakterek nem a szemünk előtt, hanem a háttérben, gyakran ugrásszerűen fejlődtek, valószínűleg a szűkös epizódszám miatt. Így sok minden kimaradt, és olyan furcsaságok fordulhattak elő,
A sokadik ugyanilyen után már unalmas lehetnek ezek a lefutott körök, de olyanoknak nyugodtan tudom ajánlani, akik csak most ismerkednek a műfajjal, és nem szeretnék rögtön a legjobbakkal kezdeni.

6,5/10

Sword Art Online

A mai napon véget ért a 2012-es év legnagyobb hypejának örvendő anime-sorozat, amely a futása alatt többször is bebizonyította azt, amit a figyelmesek már az első pár rész alapján is leszűrhettek: ennek is csak a füstje lett nagy, a lángból azonban az előzetesen túl már szikra sem maradt.
Pedig az alapötlet a maga nemében nagyszerű volt, amely egyszerre vonzotta a játékos múlttal rendelkező valamint a fantasy környezet iránt érdeklődő nézőket is, így már a megjelenés előtt hatalmas érdeklődés övezte a sorozatot. A nagyszerűségét pedig tovább erősítették a LN olvasók, akik minden jóval áhították a közönséget.

A nagy lelkesedés és bizakodás kemény két részen át tartott, mikor még minden abszolút rendben volt. Jól sikerült az alapszituáció bemutatása és a (nem létező) történet felütése, megismerkedtünk néhány ígéretes karakterrel, a karakterrajzok jók voltak és az animációt is elfogadhatónak lehetett nevezni (pedig eszméletlen torzulásokon estek át a karakterek egy-egy harc során, dehát az A-1 nem egy KyoAni) amihez hangulatos zenék párosultak. Sokan már itt elkönyvelték az Év Animejének - persze csak vizuális és hype alapon.

Aztán a harmadik résztől kezdve nyugodtan állíthatom, hogy az égvilágon mindent elrontottak ebben az animeben, amit csak lehetett.

A főszereplő jellemfejlődése egyetlen egy rész alatt lezajlott. Volt a kezdeti anti-szoc állapota az első két részben, a harmadikban szinte látatlanban ugrott vagy 50szintet, és ugyanebben az 'igazság bajnoka' állapotban nyomta végig a fennmaradó 22részt. Tucatsablonnak sem merem nevezni, mert az sértés lenne azokra a karakterekre nézve. Mert valójában még annyit nem változott, mint egy huszadrangú shounen főszereplő. A női főszereplőről ne is beszéljünk, ő is csak az elején tűnt érdekesnek, ám a cselekmény előrehaladtával egyre inkább lebutították, míg végül lett belőle egy jobbára agyatlan, sírós rózsabimbó, akit kvázi poggyászként cipel magával a főszereplő - leginkább a Berserk hasonlóan zokni elmeállapotú női szereplőjére emlékeztetett. És azt is tegyük hozzá, hogy csak ők KETTEN (majd a második felében HÁRMAN) a sorozat állandó szereplői. Rajtuk kívül mindenki más mindössze egy-egy epizódot szerepel csak, és semmit nem tesznek hozzá a cselekmény alakulásához, inkább csak húzzák-vonják velük a szituációkat, a sorozat felére pedig már a nevüket is elfelejtjük.
De ha már összefüggő történet nincs...
Pontosabban ami van az egy velejéig bugyuta, amatőr módon megírt, féloldalas fércmű, aminél akármelyik (tényleges) fantasy író jobbat hoz össze. Az én szememben valami siralmasan fantáziátlan volt az egész. Egyedül az alapötlet volt kiváló, amiből végül nem hoztak ki semmit. Az első két részt követően máris egy nagy adag, idétlenül elhelyezett és előadott filler következett, amiket kettő után már nézni is fájdalmas volt (gondolok itt a teljesen ide nem illő detektívtörténetre). Utána volt ismét két epizódnyi reménysugár, mikor egy szituáció erejéig a sorozat ismét magára (és a fő cselekményszálra) talált, de ez is csak egy pillanatig tartott, mielőtt a cselekmény ismét visszasüllyedt volna az összecsapott amatőrségbe. Az első fejezet lezárása pedig derült égből villámcsapásként érhette a nézőt, hiszen egy pillanat alatt a játék végénél termettek, miközben egy perce még a közepénél jártak. De ez megintcsak nem az író kreativitását, hanem az egyértelmű hozzá nem értését tükrözte, ahogy még egy normális konfliktust sem volt képes tisztességen felépíteni. Az isteni közbeavatkozással elnnyert befejezés, valamint maga a főgonosz karaktere pedig mindkettő a szabályos közröhej tárgyát képezték, amin leginkább sírni lett volna kedvem.
Ennyi volt tehát a sorozat SAO része. Volt benne összesen NÉGY értékelhető epizód, a többi üres időkitöltésnek szánt filler, amit ha a készítőknek egy kis eszük lett volna, arra fordítanak hogy akár egy kicsit is bemutassák azt virtuális világot, amibe ezek az olcsó karakterek kerültek. 100x értékesebb és érdekesebb lett volna, mint a két állandó sablon karakter papás-mamás játéka

De ezen a ponton én még bizakodtam, és a siralmas SAO fejezetet betudtam annak, hogy ez volt az író első regénye, nem csoda hogy még teljesen kiforratlan az egész, amin az anime hasonlóan gyenge rendezése és forgatókönyve szintén nem sokat segített a monológok kivágásával. Talán a második történet már jobb lesz, ha már az LN olvasók szerint is egyre csak javul a színvonal

Talán a stáb hibája, ahogy továbbra is számos részletet kivágtak a cselekményből, vagy egyszerűen az író történetvezetése nem fejlődött semmit, de az ALO szakasz még üresebb és unalmasabb lett mint a korábbi SAO. Potenciálisan jobb játéknak nézett ki, de már megint alig tudtunk vagy tapasztaltunk meg belőle valamit. A három főszereplőn kívül a további karakterek itt még jelentéktelenebbek, és szigorúan csak a fő cselekményszálra összpontosítottak, ami viszont meglehetősen eseménytelen lett. Gyakorlatilag annyi történt a tíz részben, hogy elrepültek a fáig, és időnként csatáztak néhány random ellenféllel. Akár ki is hagyhatták volna az egész utat és rögtön a fánál lépnek be. Karakterfejlődésről biztosan nem maradtunk volna le, hiszen az továbbra sincs x) Randall összegzése a Gyűrűk Uráról ide tökéletesen passzol. Az egydimenziós leggonoszabb-főgonosz pedig ezúttal is csak nevetségesnek hatott, amihez egy az előzőhöz hasonló, ostoba és antiklimatikus befejezés társult.

Így lett az előzetesen Év Animejének kikiáltott címből végül az Év Legnagyobb Csalódása (szerencséjére akadt az idén számos, sokkal rosszabb anime is, így az a díj máshoz kerül).
Ez nem azt jelenti, hogy nézhetetlenül rossz lenne, egyszerűen csak minden téren gyenge. És ezt különösen azok fogják érzékelni, akik már sok, ténylegesen jó animet láttak.
Mindkét történet csak az unalomig ismert sablonokra és klisékre építkezik, miközben jobbára csak kezdetük és befejezésük van, ami pedig közben történik az szót sem érdemel. A karakterek többsége egydimenziós statiszta szerepet tölt be, de az a három főszereplő is ugyanúgy kidolgozatlan marad. A világokat nem mutatták be rendesen, a szerelmi rész hamar átment giccses enyelgésbe (karakterfejlődés nélkül nincs normális románc sem, max hentaiban) az összecsapott befejezések pedig arcpirítóan rosszak voltak.
De legalább vizuálisan egységes maradt a sorozat, az elvétve előforduló harcok pedig egész hangulatosak tudtak lenni (az említett torzulások és a spórolós állóképek ellenére), míg a szinkronhangok mind jól teljesítettek. Valamint egy teljes részt szántak a normális epilógusra, igaz még abban is rossz karakterre helyezték a hangsúlyt. Így egy fokkal jobb lett a sorozat, mint a nagyjából ugyanezen a közepes színvonalon mozgó Muv-Luv Alternative: Total Eclipse vagy korábbról a Guilty Crown.

Nem beszélek le senkit a megnézéséről, de azt javaslom, aki belekezd ne dőljön be a hypenak és állítsa az elvárásait minimálisra. Akkor talán nem fog akkorát csalódni.
Én mindenesetre biztosan nem leszek kíváncsi egy újabb évadra. A következő játéknak már az alapötlete sem érdekel, a karakterek és a történetvezetés pedig szemmel láthatóan semmit nem javulnak.

5.5/10
Egy fél pontot emelt rajta az epilógus, de annyira még az sem volt jól összerakva, hogy egy egész pontot érjen

Berserk Golden Age Arc II: The Capture of Doldrey

Nem mondanám, hogy jobb lett mint az előző. Hogy mégis jobban élveztem, az csak a történet mostani szakaszának tudható be, aminek kapcsán a filmnek a fele csatázással és párbajozással telt el.
De az események most is villámtempóban haladtak előre, miközben a CG szinte semmit nem fejlődött az első film óta. A csaták során nem volt vele különösebb gond, mert a tömegjeleneteket távolabbról mutatták, az eső és a homokvihar pedig eltakarta a hiányosságokat. A tánc és a király beszéde alatt viszont elég kiábrándítóan festettek a karakterek :/
Ami a sztorit illeti, a film azzal a csatával nyit, mikor

A film közben viszont számos kihagyást és betoldást alkalmaztak az eredeti sztorihoz képest:


A végére pedig most is jutott egy előzetes a következő filmről :cool:


Egy erős 7/10-et kap ez is, mint az első film.
Önálló alkotásként nem sokat ér, mert semmit nem ad hozzá az eredetihez, ugyanakkor túl sok mindent kihagy ahhoz hogy jó adaptáció lehessen. De gyors összefoglalásra jó, a Doldrey csata ezúttal is EPIC, Boscone pedig egy állat

Ma megint találtam egy jó kis Retro Animét. Ezúttal az 1985-os Odin: Photon Space Sailer Starlight-ot néztem meg. Nagyon izgalmas Anime. Lassan indult be az elején, de aztán belendült, és zápozozott az akció. Aki nem látta még, annak ajánlom, hogy nézze meg.

Ma néztem meg a Gall Force- Űramazonok 1, 2, 3-at. Igazi Retro Anime 1986-ból. Nagyon izgalmas. Engem nagyon emlékeztet az 1984-es Macross- Az űrcsatahajó-ra. Nagyon tudtak régen. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta.

Most olvastm a Blood parade-t!
Jó kis manga, vámpírok, vadászok - apostoloknak hívják magukat
Történet: egy fiú akinek megölték a családját, célja hogy megtalálja azt a tiszta vérűt aki ezt tette, és a szervezetnél kap egy segédet, egy lányt aki bonyolítja a dolgokat.

Épp most néztem meg a Samā Wōzu-t ( Summer Wars )
Nagy élmény volt megnézni ezt, az Animét. Csaodálatos családi, és egyben akciódús film. Aki szereti az Animéket annak ez közelező anyag. Rég nem láttam olyan Animét ami ennyire lebilincselt volna, mint ahogyan ez. Minden percét élveztem.

Én Fairy Tail-t olvasok folyamatosan, ahogy jelennek meg. Én beleszerettem, csak ajánlani tudom!!
A Darker than Black a másik, azt mondjuk animében néztem, de az is megér egy misét!;)

Én legutóbb a sword Art Online egyik részét néztem ^^ NAgyon jó anime ajánlom mindenkinek :)

A Fullmetal Alchemist-Testvériséget láttam legutóbb.Nagyon jó,bátran ajánlom mindenkinek.

Én még mindig Hell girlezem. Február vége óta az az egyetlen anime, amit hébe hóba nézek esténként. Eddig kemény 19 részt haladtam. XD