Itt nem is fénylő vámpírokról van szó, hanem egy olyan fajról, amely a történelmének kezdeti szakaszát éli, tehát nagyban az ösztönei irányítják, de bizonyos döntéseit már a társadalmi elvárások szerint kell alkalmaznia. A VK- ban a fő hangsúly a fajbéli különbségek leküzdésén van, annak ellenére, hogy a mangaka azt sugallja, hogy ez lehetetlen részben a személyiségbeli különbségek miatt, részben mert a vámpírok bestiák, tehát nem emberien gondolkodnak. Mondjuk az is igaz, hogy az egész sokkal romantikusabban van szemléltetve, de mit vár az ember egy shojo mangától? Nyilván ocsmány vámpírfiúkkal egyik lány sem venné a kezébe a művet. Attól még, hogy valami tetszetős külsejű, nem jelenti azt, hogy nem hordozhat mély gondolati tartalmakat, vagy csúfabb témákat. A külső ez esetben (az esztétikai igény mellett) az eladhatóságot szolgálja. Am. sztem az is unalmas, hogy a gonosz szereplők mindig csúnyák. Ez vmi hollywoodi felfogás lehet, hogy ami szép az jó is, pedig igenis a leggonoszabbak is felvehetnek gyönyörű alakot. (És példának hozhatnék a tudás fáján lévő gyümölcstől kezdve a Narnia boszorkányáig nagyon sok irodalmi példát.)
Am. értem én, hogy mi a bajod -és valamilyen szinten el is tudom fogadni az érvelésedet-, de a vámpírok karakterének változtatása szerintem nem feltétlenül rossz dolog. Így olyan történeteket is el tudnak velük mesélni az írók, amelyek az eddigi vámpírokkal lehetetlenek voltak. (Vagy csak az a baj, hogy én a Buffy-n és Angel-en nőttem fel^^)

Ha már így belefolytunk: a vámpírok alapvetően az emberiség sötétségtől és haláltól való félelmeinek és a vérrel kapcsolatos hiedelmek és tabuk metszetében született. Meglátásom szerint a lényegi esszenciájuk abban ragadható meg. hogy valaki, aki ember volt, átváltozott valamivé, ami, bár hasonlít az emberre, de mégis idegen attól: nem öregszik, természetfölötti erővel bír, ragadozó/parazita, éjjel aktív, nem él, stb.
Véleményem szerint mindazon modern irodalmi törekvések, amely leépítik a vámpír és az ember közötti alapvető különbségeket, azt a célt szolgálják, hogy az olvasó kényelmesebben beleélhesse magát a cselekménybe (ez elég abszurd, tekintve, hogy horrorról van szó...).
Viszont ezzel a vámpír pont egyéni karakterét veszíti el. Egy vámpír, aki nem lopja, rabolja vagy kicsalja, hanem kapja a vért, él a szó klasszikus értelmében (vannak testi funkciói, példának okáért), vagy akár sétálhat a napon, nem más, mint egy különleges képességekkel rendelkező ember. Az, hogy a szerző vámpírnak nevezi, csupán egy (elég alantas és olcsó) fogás, az olvasó megtévesztése, a vámpír sötét nimbuszának felhasználása egy amúgy talán nem is olyan érdekes személyiség feltupírozására. Úgy vélem az ilyen eszközök joggal keltenek gyanakvást - bár azt nem tartom kizártnak, hogy ennek ellenére a végeredmény rácáfol a várakozásokra.