Akkor lehet rossz választás volt az újabb kötetekbe beleolvasni, de csak Wardnál szerettem meg a vámpír sztorikat, így utána olvastam bele másokba.


alister

Nora Robertsel egyet értek. Nagyon sok romantikus író könyvét olvastam, de Nora volt az egyedüli ami nem jött be. Egyik könyve sem tetszett. Nem jöttem rá mitől népszerű. Romantikus könyvek közül az a jó ami izgalmas és nem csöpögős.



Ilyenre azért nem tér ki a könyv. Idős nénik nem járnak éjszakai szórakozóhelyekre, ami tele van gyilkosokkal, drogdílerekkel, prostikkal stb.



Ward nem tiniknek készült és nem is nekik való.18 éven aluliak kezébe pl nem nagyon adnám. Persze azok is olvassák, de a legtöbb fan 20 év feletti . Lényeg nincs a könyvben semmi rózsaszín.
Aki arra számít az nagyot fog csalódni. De aki szimplán egy izgalmas sztorira vágyik, ami karakterközpontú, több szálon fut , fordulatos, az nem fog csalódni.

Első kötetet pl így reklámozták és igaz is.

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
Mélyebb mondanivaló is található benne életről, halálról, a tetteinkért való felelősség válalásáról.

Egyébként én tini koromban sem tini könyveket olvastam.

Egyik szenvedő pl még csak 25 évet élt, szóval még gyerek. De akik több évet éltek azok azért bekattantak. Pl hidegvérű gyilkos vagy drog függő lett stb.



6. kötetben pont van olyan szereplő aki ezt akarja tenni.

Szerintem is életszagúbbá tette a könyvet a káromkodás, illik a szereplőkhöz.



Igen, de ellenkező nemből. Fiúk lányokból isznak, lányok fiúkból.



Ez végülis igaz. Pl ezt fiúknak nem is ajánlanám. Bár nem csöpögős, de akkor is csak romantika kedvelőknek fog bejönni.

De pl ott van Kleypas . Neki még romantikus-könyv-klisékből is sikerül (különösen az emlékezet-kiesést tartom nevetségesnek, hihetetlen fordulatnak) szuper könyveket írnia!

Cole könyv pl alapból úgy indul, hogy a férfi megakarja erőszakolni a lányt. Nem egy romantikus kezdet.



Klisés lenne ha mindig így lenne. Vérívás alap, de hullának nem kell lennie. Vámpírnők azért vannak, hogy utódok szülessenek.

Hulláknak ott vannak az élőhalottak. :)

Amint kiolvastam a 6. kötetet majd arról is írok bővebb véleményt.

Pontosítok: az újabb könyvei szinte csak a szexről szólnak (azért az első öt-hat egész értékelhető történettel bírt).


Oké, kövezzetek meg, de én íróként nem szeretnék egy olyan toplistában szerepelni, ahol Nora Roberts második helyen szerepel...

(és igen, sznob állat vagyok [/irónia])

Akkor mégis isznak vért. Haladunk.


Ó, és gondolom nem is szemetelnek, udvariasak a háziúrral, és az idős néniket is átkísérik az úttesten...
Meg vagyok győződve róla, hogy igen kevesen ölnek meg olyanokat, akiket ártatlannak gondolnak. Az emberek (és felteszem, a vámpírok is) nagyon jók abban, hogy megindokolják és alátámasszák a cselekedeteiket.


Ez a "ha embert öl, akkor gonosz" dolog kissé sarkított... ha egy tigris öl embert, hogy ehessen, akkor gonosz? És ha egy vámpír, (aki/ami) már nem ember?

de abból is vannak bőven. Lash pl nagyon kegyetlen. 6. kötetben eléggé nagy vérengzést csinál.


Annyira utálom összezúzni a romantikus, rózsaszín cukorhabból felépített tinilányálmokat, de ahogy a vámpírok per definitionem vért isznak, úgy a démonok is a Gonoszt szolgálják.

Nem mintha a magam részéről hinnék abban, hogy létezik a nagybetűs Gonosz, de a kifejezés egy dualista, fekete-fehér világképből származik, ahol erkölcsi abszolútumok vannak, nem színek és árnyalatok.

Felesleges is volt, amúgy


Azért mittudomén, aki már lehúzott olyan százhúsz évet (három-négy emberöltő!) magányosan, az szerintem vagy hozzászokott, vagy belekattant (és akkor nem kicsit közveszély) vagy már régen belesétált a hajnalba, és csak por maradt utána.


Na majd ha legközelebb könyvtárban járok, beleolvasok, aztán erre visszatérünk.

A két sirám nem feltétlenül függ össze... tudniillik az ember természet és kultúra része, hogy időnként kicsúszik egy-egy erőteljesebb kifejezés. A kellő helyen, időben és mértékkel alkalmazott káromkodásoktól egy mű szerintem életszagúbb, reálisabb lesz, míg bizonyos esetben a hiánya hiteltelenné teszi (pölö amikor a suttyó bandatagok/kalózok shakespeare-i körmondatokban beszélnek )

Most már egyre jobban érdekel, hogy akkor mégis milyen véren élnek... egymásén?


Már bocs, de a Vámpíréhség sztorija a vámpír-vérfarkas szerelemmel meg a többi baromsággal annyira klisés, hogy az már fáj. De ettől még elvileg lehet jó a könyv - csak ez nem túl valószínű.

Oké, értem én, hogy a tinilányok nem vennék a vámpíros regényeket, mint a cukrot, ha nem lennének bennük szenvelgő szépfiúk, reménytelen szerelmek, átokverte kapcsolatok és a többi gótikus marhaság - de könyörgöm, a vámpírok vérivó hullák! Oké, esetenként nagyon csinosak, de hullák! Csak azért nem rohadnak szét, mert elrabolják mások életét, hogy a maguk létezését meghosszabbítsák...

Khm...

"Nekem egyébként már unalmas volt, hogy minden háborús sztoriban a katonák embereket öltek, embereket toboroztak katonának. Ideje volt a sablon sztorik után újat és jót alkotni."

Ahogy az angol mondaná: It's not fail, it's feat.

Szerintem elég rendesen vannak benne izgalmas dolgok. És ez a szex dolog a 7. könyvtől lett ilyen durva.. az első pár kötetnél még nem volt ilyen. Azok az igazi Blake könyvek!

Anita Blakeről jobb nem beszélni. Az csak szexről szól, Azért legyen mellette izgalmas és fordulatos történet is.

Most néztem egy oldalt ahol értékelik az írőkat.

Anne Rice 3 csillagos.

Laurell K Hamilton 5 csillagos, de az ő könyveit nem szeretem. Még Ward és Kenyon kapott 5 csillagosat.

Itt a lista. Szerintem amik megelőzték J K Rowlingot az mind sikeres írónak tekinthető.
De akik benne vannak a 250ben az már nagyon jónak tekinthető, hisz az oldalon kb 25ezer író könyve van fent.

[Link]

Ward a legnépszerűbb könyvek között is ott van:

[Link]


'a vámpírok definíciószerűen embert ölnek és/vagy (legalábbis) vért isznak. Ami nem ezt csinálja, az nem vámpír."

Vért Wardnál is isznak, de nem emberből, mert számukra az gyenge. de ha isznak is emberből, mint ahogy Zsadist tette, attól az ember még nem változik át vámpírrá. Harcolni szintén harcolnak, ölnek is, de nem ártatlan embereket. Gonosz embereket, kegyetlen vámpírokat, élőhalottakat. Vámpírok között sem kell mindenkinek gonosznak lennie, de abból is vannak bőven. Lash pl nagyon kegyetlen. 6. kötetben eléggé nagy vérengzést csinál.

Ez kb olyan, hogy a démonos sztorikban sem minden démon gonosz.
Emberek között sem mindenki jó. Minden fajon belül megtalálható a jó és a gonosz is.


Egyébként Draculának is ott volt Mina.


"Ó jaj, olyan borzalmas a halhatatlanság! Ó jaj, olyan borzasztó, hogy vért kell innom! Ó jaj, minő szörnyeteg vagyok!

Azért ilyen miatt nem szenvednének. De pl egyedülléttől, magánytól már igen. De még sorolhatnám.


A népszerűség nem azonos a minőséggel.

Mínőséggel sincs gond. Izgalmas, pörgős, fordulatos, hosszú, aprólékosan kidolgozott. Pl sok fiú ismerősöm sem bírta letenni a könyvet. Fordító ma kapta meg a köv kötetet, ami még hosszabb mint az előző, neki is kedvenc könyv sorozata.

Előszőr én is tartottam tőle, mert nem szeretem a jelenkorban játszódó könyveket, nem szeretem a káromkodást. De a könyves fórumon mindenki csak dicsérte, így én is elolvastam, aztán nem bírtam letenni. Azóta többet is olvastam műfajon belül, de Wardhoz képest mind gyengébb lett. Más könyveknél nem bírtak annyira hozzám nőni a szereplők.


Csak Ward-nál (ahogy a szavaidból kiveszem) nem isznak vért, de azért vámpírok.

Én csak azt írtam nem isznak emberi vért. Bár ha akar ihat, vérre szükségük van, anélkül meghalnának, nem gyógyulna be a sérülésük a sok harc után. Nem bírnának teleportálni. Nap itt sem érheti őket. Azt nem is tartom vámpírnak aki nappal is életben bírna maradni, meg vér nélkül. Alkonyat ezért sem jött be.


Történet így indul: A New York-i Cladwell éjszakai sötétjében halálos háború folyik a vámpírok és gyilkosaik között. A harcot a hat vámpír harcosból álló csapat, a Fekete Tőr Testvériség vívja.

Zsadistot biztos bírnád.

Korábban vérrabszolgaságba kényszerítettek, még mindig viseli szenvedéssel és megaláztatással teli múltja sebhelyeit. A csillapíthatatlan dühéről és sötét oldaláról hírhedt férfitól mind a vámpírok, mind az emberek rettegnek. Egyetlen társa a harag, egyetlen szenvedélye a terror .


De a lényeg ismeretlenül ne itélkezzünk semmi felett, hisz amíg nem olvastad el addig nem tudhatod milyen. Én már jártam úgy, hogy valamire azt mondtam rémes, de aztán kedvencemmé vált.

Ilyen volt pl a Nana és a Death Note is.

Nekem egyébként már unalmas volt, hogy minden vámpír sztoriban a vámpírok emberi vért ittak, embereket változtattak vámpírrá. Ideje volt a sablon sztorik után újat és jót alkotni.

De annak nem örülök, hogy mostanában a történelmi könyvek háttérbe szorultak, azért kéne a változatosság is.

Sok jó ehhez hasonló történelmi könyv van.

Mary Mackie: A ló népe

A történelmi legendák korába, a mesés druida múltba, mindenható varázslók, jósok közé vezeti az olvasót Mary Mackie, angol író világsikert aratott könyve. Valós történelmi események, s a kelta icen törzs vallási-szexuális szokásai alkotják azt az anyagot, amiből teljes univerzumot teremt az írói fantázia. Néró császár uralkodása idején a rómaiak megszegik a Britanniában élő keltákkal kötött egyezséget. A légionáriusok betörnek falvaikba, megerőszakolják asszonyaikat, foglyul ejtik a férfiakat. Boudicca, a kelta icenek királynője elhatározza, leszámol a hódítókkal és megindítja a Bosszú Háborúját. A királynő túl a csalódásokon, a magánélet és a történelem tragédiáin, női és uralkodói büszkeségében megalázva ragad fegyvert a könyörtelen betolakodók ellen. Leánya, Rhiannon egy pogány szertartás során, kábító, vágynövelő italok mámorában egyesül istennek vélt szerelmével Farann herceggel. A szerelmeseket a római támadás elválasztja. Farannt rabszolgaságba vetik. Vajon egymásra találnak-e újra? Meglátja-e Farann a gyermekét? Hogyan végződik az icenek háborúja? Sikerül-e megszeretett hőseinknek túlélni a harcokat? Felépülhet-e még egyszer az ősi hagyományok kormányozta icen törzsi élet? Hogyan teheti teljessé egy nő az életét? Miről mondhat le, mihez kell ragaszkodnia, hogy női léte kikezdhetetlen egész legyen, fájdalmak közepette is? Mindezt megtudhatja az olvasó Mary Mackie lenyűgözően izgalmas történelmi-szerelmi kalandregényéből. Olyan asszonyokról, férfiakról olvashatunk, akiknek sorsába a vonzó írói előadás hatására beleképzelhetjük magunkat, akik igazi hősök, mert képesek az emberségért, barátságért, becsületért, hűségért, népük sorsáért az életüket is feláldozni.

Említettem az előképek között Anita "ebbe még Kovi is belepirulna" Blake-t is. Ott tulajdonképpen a szerzőnek sikerült elérnie a mélypontot, nem hiszem hogy a Leláncolt Nárcisszusz után tudna újat produkálni.


Izé... a vámpírok definíciószerűen embert ölnek és/vagy (legalábbis) vért isznak. Ami nem ezt csinálja, az nem vámpír.


Persze, meg kedvenc plüssnyuluk és gyóntatójuk, meg pszichológusuk is...
"Ó jaj, olyan borzalmas a halhatatlanság! Ó jaj, olyan borzasztó, hogy vért kell innom! Ó jaj, minő szörnyeteg vagyok! De túl gyáva vagyok megvárni a megváltó napkeltét... Ó borzalam!" *öklendezik*

Ja és ezt a labdát Anne Rice már lecsapta...

A népszerűség nem azonos a minőséggel.


Csak Ward-nál (ahogy a szavaidból kiveszem) nem isznak vért, de azért vámpírok. Hát persze. Az Alkonyatban meg nem égnek el a napfénytől. Milyen eredeti. A következő mi lesz? Filozofáló zombik?


Lehet, hogy kezd unalmas lenni, de Anita Blake. De mondhatnám akár a Underworld című szutykot, vagy akár a World of Darkness-t is.


Ami semmit nem jelent, pláne nem minőséget.


Ja, nyilván, többszáz éves élőholtak szerelmi élete, az kell...

Yaven: Dz le van sajnálva

Hát én most HP-t olvasok,de szeretem a Narniát és a Gergő sorozatokat.Gépen is olvasok mostanában:[Link],de így nem mindig nyitha meg szal google-be beírni,h megengő és az első találta.

Itt lehet beleolvasni a Ward, Cole és a Lara Adrian könyvekbe.

Szerintem jó dolog, hogy az Ulpius honlapján vannak részletek a könyvekből.
[Link]

Sablonosnak egyiket sem nevezném, mert egyedi a történetük. Pl abban is eltér a sablonos vámpírsztoriktól, hogy itt ember nem tud vámpírrá változni. Szerintem a sikerük is az újszerűség miatt van.

*Link javítva. A moderátor*

alister:

Tinirománcnak nem nevezném, nem hasonlít semmiben az Alkonyathoz. Pl Ward nem is lightos sztori, ezért szeretik a fiúk is. Egyébként Ward kifigurázza az eddig ismert vámpírsztorikat is. Szerintem jó, hogy változtattak a sablonos vámpírtörténeteken. Uncsi volt már, hogy a vámpírok mindig embert öltek, vérüket itták. nekik is lehetnek érzéseik, lelki problémájuk. És szerencsére az egész sztori nem tinirománcként van tálalva, azt el sem bírnám olvasni.

6. kötet amit olvasok pörgős, izgalmas, letehetetlen. Sok-sok szálon fut a cselekmény, s mindegyik kifejezetten izgalmas. A szerelmi szál ebben nem olyan erős, erotikus jelenetekből is kevés van, de nem baj. Talán eddig ez a legdurvább kötet. Pont felnőtt olvasóknak való. Egyébként megjelenés napján vezette a sikerlistákat, sokan szeretik.

Anne rice nehezebb és sötétebb atmoszférájú olvasmány amin sokáig elgondolkodsz.
Ward viszont izgalmas könnyed felpezsdülés amit szinte egy nap alatt kiolvasol mert nem tudod lerakni.
Igazabból a két könyvsorozatot nem lehet összehasonlítani, teljesen mások csak egy dolog közös hogy mind a kettőben vámpírok a főszereplők.

Lényeg nem szabad az Alkonyathoz sem hasonlítani, mert ahhoz sem hasonlít semmiben. nem tiniknek készült. nekem pl azért is tetszik nagyon mert minden egyes szereplő emberi problémákkal küzd, nagyon szerethetőek.
Könyv vége meg négyszeres cliffhanger lesz.

Többi író szintén újít, hogy ne legyen semmiben sem hasonló más vámpírsztorikhoz. Colenál pl rengeteg fantasy lény szerepel.

Kenyon sorozata meg már majdnem a 30. kötetnél tart, annyira népszerű.

Blogomon egyébként beletudsz olvasni a könyvbe.

Romantikus rész egyébként nem csöpögős benne, baddas szereplőkhöz nem is illene. Szerelem meg fontos, izgalmak mellett kell az is.

Igaz, de hirtelen csak a Pandora jutott az eszembe

a Vittorio a vámpír című Rice regénybn is csak férfi nő sex jelenetek vannak.

Kedvenc vámpíros könyveim, az Anne Rice vámpírkrónikák, s közülük is a 2. kötet, az valami fantasztikus. Habár minden jóban van valami rossz, ezekben például túlságosan érződik a vámpírok nemtelensége. Ha egy vámpír, összebúlyik egy lánnyal és azt szépen leírják, azzal nincs semmi bajom. De amikor két vámpír pasi van együtt s az írónő oldalakon keresztül, hihetetlenül nyálas és erotikus szöveggel ecseteli a légyottokat (kicsit túlzok ) akkor már a szőr föláll a hátamon Ilyen szempontból, a Pandora c. ktet a legjobb.
Abban csak fiú lány páros van.

Én sem bírom az "Alkonyat"ot, sem a hozzá tartozó vámpír történeteket. Akkor inkább Anne Rice, vagy Vámpír-A maszkabál regények

Ezzel egyet értek.

Mostann olvasom Alyson Noel-től az Evermore-t.
Nagyon jó könyv,olyann......hogy is mondjam titokzatos.Olyasmi,mint a Twilight,de mégis más.A végét már nagyából tom,mert a mániám,h mindig elolvasom a könyv végén lévő pár mondatot. xD

A te helyedben ezt nem hangoztatnám Dz előtt. csak egy jótanács.