Miket nem hallok. Szerencsére nekem se általánosban, se középiskolában nem volt ilyen gondom. Sőt mindenki a rajzaimra volt kíváncsi és még kérésekre is rajzoltam nekik.

Háj!

Engem inkább kicsúfoltak, és gúnyoltak a mangák miatt. Az első manga amit életemben láttam, az a német rtl II-n volt a Sailor Moon. Ez ihletett meg engem a rajzolásra. Már előtte is firkálgattam, de általános iskola 3-4.-es korom óta rajzolok mangát. Amikor ötödikben átkerültem egy másik osztályba Budaörsön, a gúnyolódás csak fokozódott. Szivattak az általuk "Hód-tündér"-nek nevezett egy-két darab képregényemért, és a rajzaimért. Néha az egész osztály előtt megaláztak, hogy milyen ciki ez a rajzstílus és ráadásul ilyen csöpögős meg satöbbi. Elég nehéz volt átvészelni így négy osztályt.
Amikor átkerültem középiskola első osztályba, próbátam titkolni egy ideig, hogy miket rajzolok, de elég nehéz volt, mert szünetekben tudtam csak rajzolni. Végül a tanárok észrevették, és csodálkoztak, hogy milyen jól rajzolok embert, és jól használom a filcet a sznes ceruzával. Ma már több bátorságom van megmutatni másoknak a rajzaimat, de ettől függetlenül még mindig nem rajzolok olyan jól, mint ahogy azt én szeretném...
Na mindegy... gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...

Engem egészen nagy meglepetés ért...nem rég költöztünk. és az új sulimban én voltam az új gyerek. Nagyon furán éreztem magam, eszembe sem jutott az első nap az a szó hogy "manga" Aztán elment mellettem egy lány, mikor az osztályban ültem, és a kezében egy mappa volt. Egész véletlenül beleláttam, és a lány saját kézzel rajzolt mangája volt benne. Erre nekem elkerekedtek a szemeim, és felcsillantak. Felpattantam és boldog arccal mondtam neki:
-te is szereted a mangákat?? én is!!! otthon rajzolom őket !!
mögöttem: ne már!! te is??? ez tök jó!! mi is!! -ekkorra még két lány odajött hozzám.
Már nem éreztem magam egyedül ...annyira jó volt tudni, de tényleg!! Naná hogy azóta összebarátkoztunk, és egymás mangáját olvasgatjuk szünetekben. Szerintem nekem nagy szerencsém volt, hogy első nap észrevettem őket, különben hallgattam volna...az tuti...mégsem állhatok így oda:
-szia!! te szereted a mangákat?? és te??? és te?? ÉN NAGYOON!!!

NEM VAGYUNK EGYEDÜL GYEREKEK !!!!

MIKOR JÖN MÁR KI AZ UJK NÁRUTO MANGA !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!????????????????????????????? ???????????????????????????????? ?????????????????????????????

Látom mindenkivel előfordulnak ilyenek.. amikor megkértem anyát, hogy hozzon nekem egy Mondot amikor jön haza, az újságárus nem hitte el, hogy létezik ilyen magazin. Még vissza is kérdezett, hogy Mondóka? Nem, Mondo... Olyanról még nem hallott. Erre anya rámutatott a polcon...

Mellesleg kezdhetünk bizakodni, úgy néz ki kezd beindulni a dolog itthon is. Már nem egyszer láttam az iskola folyosóján mangát olvasó emberkéket. Ilyenkor mindig megdobban a szívem Az osztályban pedig, amikor elővettem az árnybírót, néhányan odajöttek, és a kövi óra alatt körbement az osztályban.
Kezd beszivárogni a köztudatba, szóval nem adhatjuk fel, sok kínos incidens után majd az újságosok és a könyvesboltosok, sőt az átlag emberek is elfogadják, hogy ez a japán képregény nem is olyan rossz dolog. A mi gyerekeink már nem fognak ennyit szenvedni

Én is Békés megyei vagyok. ,de nekem nincs túl sok problémám a manga-beszerzéssel,pedig még csak nem is Békéscsabán lakok.
Mondjuk azon kicsit meglepődtem,hogy a Bania elég régen megjelent már és csak június végére ért hozzánk. Akkor vajon mikor lesz meg a második kötete? De viszont az Árnybíró 6-ot és a Naruto 1-et a megjelenésük után egy héttel már lehetett kapni.Ennek viszont nagyon örültem. Az eladó is rendes és ért is a mangákhoz,vele is szerencsém van.
Én a suliba egyszer vittem mangát(Árnybíró 1-et).Padtársam kikapta a kezemből,elkezdte olvasgtani,majd hangosan röhögni kezdett.Még a mai napig sem tudom,hogy min nevetett annyira.

Nekem eddig sose volt semmi bajom a könyvboltokban vagy az újságárusokkal, tudták, hogy mi az a manga (pedig volt köztük 50 feletti is). Gondot legfeljebb csak az okozott nekik, ha cím szerint kerestem egy sorozat első kötetét.
Egyetlen egyszer fordultam majdnem sarkon, mikor a mangaboltban a srác kis hijján "Csókolom"-ot köszönt . Hát hogy olvashatnának így a felnőttek mangákat?!
Ezek után lehet, hogy csak a neten fohok rendelni , mert eddig még egyszer sem vigyorogta körbe a fejemet a futár, mikor átadta az anime DVD-ket tartalmazó csomagokat.
A munkahelyemen is eléggé jól tolerálják a letöltési mániámat. Csak az egyik igazgató helyettes jegyezte meg egy idő után, hogy "Fölösleges megnéznem, mit csinálsz a szünetekben, mert biztos mangát, vagy animét töltesz le."
Nekem kimaradtak az életemből a "mi az a manga?" jellegű, hülyébbnél hülyébb kérdések.
S az elmult fél evben kb két és fél családot sikerült megfertőznöm a mangamániámmal .
Tehát nem reménytelen a helyzet

Hehe, nekem is a volt osztályomban kétszer annyi lány volt mint fiú, a probléma csak az, hogy egyik sem az értelmesebb fajtából xD A lányok kiközösítettek, szomorú T_T A fiúk meg szerencsére le se szartak ^_^ Bár volt egy, amelyik magyar órán mindig hátrafordult és kérdezgette, hogy "te, olyan hülye kínai meséket szeretsz, mi is az?" Egy idő után már nagyon vicces volt De hál' Istennek ez csak az általános iskola volt

hát ja. az előző osztályomban(8.-ban) elítélték a dolgot(ott 17 fiú volt, és mint köztudott a fiúknak ha többen vannak nem összeadódik, hanem összeszorzódik az ostobaságuk), ott csak lehülyéztek(és mert nem szóltam vissza lesüketnémáztak). Az új osztályomban 7 fiú, 25 lány van, a fiúk közül az a 7 is az intelligens fajta. Itt ha előveszem az Árnybírót, aki meglátja odajön, (ezek a kérdések ebben a sorrendben, és nagyjából szó szerint mindig elhangzanak):
-Mit olvasol? /mangát.
-És ez ilyen kínai képregény? /nem.
-Hanem? /Japán.
-Nem mindegy? /nem.
-És ez jó? /#&@$Łß¤×÷˝~˘°°
-Megnézhetem? /nem.
-....... /.....na jó.
-Visszafelé kell olvasni? /igen.
végül némi laposgatás és agyalás után rájönnek, hogy egy kukkot sem értenek belőle (pedig magyarul van ), aztán megjegyzik, h ,,aha, jó!'' és elmennek, közben úgy csinálnak mint akinek hirtelen sürgős dolga támadt...

Engem sem néztek még hülyének a suliban emiatt...meg máshol sem...egyszer elvittem angol versenyre a Naruto vol. 9 et...de nem hiszem hogy felfogták mi az....csak nagyon néztek és nem értették "miért olvasod visszefelé a könyvet???? "
Osztálytársaim is csak azt képesek észrevenni,hogy jééé képregény...miért van fordítva???de nem szólnak be...inkább csodájára járnak..mindenki meg akarja nézni.... de nem adom oda nekik...így is már valaki összefogdosta zsíros kézzel...húúúú de mérges voltam/vagyok ráá...
de a lényeg,hogy nem mindenhol van olyan sztátuszkó,hogy bunkók mindenki 1től 1ig és lekínaizza azt ami japán...bár emsoká ballagok..az új suliban kiderül valóban így van é

Hát igen, ez az anime-dolog kicsit húzós a sulimban. Ha már elkezdek olvasni valamit a szünetben, ami mangás, ( mert nem vagyok az agyalágyult osztálytársaim szintjén-sajnos, és nekem ők nem társaság)
Akkor mindenki nekemront, hogy nézd, ez a hülye csaj már megint képregényt olvas! Tök gáz, hogy mindíg ilyen animés *-okat néz!

( a * kimutatja az osztártársaim színes szókincsét)

Engem abszolúte nem izgatnak ezek a beszólások. Ha különc vagyok, legalább legyek jó különc nem? Fognak ők még sírni a ritka mangáim után ( persze, amik nekem vannak még nem ritkák, de majd 10-20 év múlva, amikor a manga már olyan hagyomány lesz az országban, mint a hollóházi porcelán....
Addig is...Tűrni, tűrni és...képennyomni azt, aki beszól, mert:
A MANGA SZENT, ÉS SÉRTHETETLEN!!

Nekem is szerencsém van, eddig még nem néztek rám hülyén akkor se, ha könyvesboltben vagy újságosnál vettem mangát/Mondót. Bár amikor egy haverommal vadásztunk Cowboy Bebop dvd-re... na az húzós volt, de végül győzött a türelem, és nem kellett lelőnünk senkit sem...

Milyen érettek a mai gyerekek...
Hm, nekem egész jól megy ez a dolog. Anyámat nem érdekli, apám meg..hát, általában ő torrentezik helyettem (upc vs. t-online, valahogy apámnál gyorsabban lejönnak a dolgok) és előfordult már egyszer-kétszer, hogy bele is nézett. A Hellsinghez annyi volt a hozzáfűznivalója, hogy baromi jó minőségűt sikerült leszedni.. de legalább megpróbálta A mangákat pedig szintén jóédesapám szokta rendelgetni e-bayről és amazonról, tehát ő már hozzászokott a dolgokhoz.
Már csak azt kéne elérni, hogy a 14-18 éves laikusok ne ordibálják rám egyből, hogy "milyen bényaságokat nészel, újiszten!" Remélem egyszer eljutunk odáig, hogy az lesz a béna aki nem szereti

Nekem ez a dolog egészen jól megy a szülőkkel.... Apa Árnybíró mániás és megígérte, hogy a többi kötetet ő veszi meg Anya kiolvasta a Princess Ai-kat meg a Bolondok Aranyát...Mamámnak az a véleménye a mangákról, hogy szép-szép, de túl kicsi a betű ( hálával tartozom neki, ő vette meg az Árnybíró 1-et)...
Apropó (ugye én vagyok az a személy, akinek igazán megygyűlik a baja a manga téren..Visszatérve Tanga Incidens)
Mivel Békés megyei vagyok, így a legkézenfekvőbb a Békéscsabai Alexandra ( center).
Nemrég újították fel, és a mangák a Fantasy/Sci-Fi- hez kerültek :) (haladáásss)Haverommal megbeszéltük, hogy elmegyünk mangát venni ( ha azt mondom, én komolyan gondolom, 10.000-forinttal felfegyverkeztem)
Egyből az említett polc felé mentünk. Olvasgattunk, nézelődtünk, amikor odajön hozzánk egy kb. 6 éves kislány. Leveszi a polcról a Nyári Srácokat, és odakiabál anyukájának:
- Anya nekem ez a bikinises csajszisos képregény kell!
Az anyukája odajön hozzánk, beleolvas...(elkerekedett szemek)...ránknéz..Persze kíváncsisággal pont az a kötet volt a kezünkben... Kicsit se volt égő
- Lilla, ezt majd később megveszem (kb. 10 év múlva?)
- De annya nekem ez most kell!! - a kiscsaj sírógörcsöt kapott, és végighisztizte az Alexandrát...Az anyukája vett neki kiengesztelésül egy micimackó- kötetet, bár nemhiszem, hogy annyira tetszene neki, mint a Bikinis Nénik

Nekem az egész családom manga/anime ellenes De meg lehet szokni, mondjuk most kiszámoltam, hogy ha lefordítják az összes Rurouni Kenshin-t magyarra, mennyibe fog az nekem kerülni...asszem jobb, ha elkezdek gyűjteni