Apukámnak a mai napig el kell hogy magyarázzam mi a manga és mi az anime. Mármint pl.sokszor szokta mondani nekem mikor animézek, h "mangát nézel?"erre én már csak pofát vágok, abból már érti hogy megint összetévesztette a kettőt. :) Nálatok szokott ilyen lenni? Amugy a családomat nem zavarja, hogy animézek/mangát olvasok, sőt most a szünetben mikor felhív valamelyik szülőm, megkérdezni mit csináltam ma és én erre csak annyit mondok "a szokásos" ők már értik a célzást. ;D

Az én apám azt sem érti, mi az az anime, anyu lemaradt Sailor Moon-nál, de múltkor azon lepődtem meg, hogy az összes varázsigét tudja, pedig velem nem nézte sosem..lehet titokban esténként meglesett pár részt... ez titokzatos...
Nagypapám( nemrég húnyt el) mutatta meg nekem először a Dragon BAllt, imádta Zseniális teknőst:) olyan vén perverz ,mint Ő volt:P...

Az én anyukám elég közömbös az animékkel, bár van ami tetszett neki. Pl. amikor fájt a feje, és ledőlt pihenni, én DN-t néztem és ő is azt hallgatta, és utána azt mondta, h nem is rossz. Meg pl. múltkor rábeszéltem, h nézzük meg a Vampire Hunter D-t, és az meg kifejezetten tetszett neki, bár a felét nézte csak (másik felét meg hallgatta), mert nagyon fáradt volt, de azt mondta, hogy majd újra akarja nézni valamikor, amikor nem lesz fáradt. Keresztanyámmal is néztem pár animét (bár neki erős fenntartásai vannak az animékkel kapcsolatban az erőszak meg a szexualitás megjelenítése miatt), a Totorót meg a Fehér farkast nagyon szerette (Totoróért teljesen odavolt), és a Tokyo Godfatherst is bírta (megígérte, hogy amikor hazajön Londonból megnézi velem a Vándorló palotát, a Chihirót meg még pár Ghiblit), meg még régebben megnézett velem pár IY részt, és azt mondta, hogy nem volt rossz, csak neki kicsit sok. Mamám meg régebben bejött párszor a szobámba pihenni, és mindig hallgatta az animéket, amiket néztem és a GitS tökre bejött neki, meg az IY is, utóbbit egyszer az OP-jéről ismerte fel (nem szóltam neki előtte, h IY-t nézek). Nálunk alapvetően elfogadják, h animézek, inkább régen voltak ebből viták a korhtár miatt, amikor még olyan 12 körül voltam (meg volt pár cikk a Mondoban, ami miatt anyuék eléggé kiakadtak).

Köszönöm, én is gondoltam rá, hogy a Szentjánosbogarak sírját megmutatom... csak attól tartok, hogy akkor letol, hogy "mégis nézem". De talán majd 16 év körül újrapróbálom, addig meg marad az olvasás. Mindenesetre kezd jobb lenni a helyzet, előfizetett nekem a MONDO magazinra Áh, nem is értem... kértem, hogy olvassa el, de csak így nézett rám: Meg mondtam is neki, hogy vettem "képregényt ", és hogy mennyibe került Erre csak hülyének nézett, nem tolt le ( hú, nem tudom, hogy tudja-e mit értek képregényen).
Haladunk, haladunk, lassan, de biztosan... karácsonyra Szentjánosbogarak sírját kap

Ha azt szeretnéd, hogy anyukád legalább egy minimális szinten tolerálja az animéket, akkor semmiképpen se olyat mutass neki amiben "hormonzavaros 14 éves fiúk 2 méter hosszú kardokkal gyepálják egymást" és hasonlók (az általad korábban említett Bleach, Naruto és Afro Samurai ebből a szempontból abszolút vakvágány, mert az ilyen sztereotipikus animék a legalkalmasabbak arra, hogy valakinek egy életre elvegyék az érdeklődését a zsáner iránt). Mondjuk sok minden függ attól is, hogy milyen műfajú alkotásokat szeret. Ha szereti a krimiket, akkor tegyél egy próbát a Death Note-tal. Ha kedveli a sci-fit, akkor esetleg megmutathatnád neki a Ghost in the Shell-t, a Cowboy Bebop-ot vagy a Trigun-t. De szerintem akkor mehetsz biztosra, ha valamelyik Hayao Miyazaki vagy Studio Ghibli filmet mutatod meg neki (a Szentjánosbogarak sírját különösen tudom ajánlani).
Ja és ami még fontos: lehetőleg valami szinkronos cucc legyen, amit mutatsz neki, mert sokaknál már akkor elszakad a cérna, amikor az "érthetetlen japán karattyolást" kell hallgatniuk,

Nálunk tök jó a helyzet:)
Régen amikor ment az RTL-en éjszaka a DB Z,akkor anyu vette fel nekem vidikazira, és másnap együtt néztük meg.
A múltkor Inuyashát is együtt néztük. Meg Pokemont. Yugioh-t együtt játszok anyuval
Apu meg általában másik szobában van,de soha nem szólt,és a tanulással se szokott cseszegetni:)
Ichigo 100%-ot is anyuval néztem,vagy Chobitsot, Sandybell-t...mindentD És néha még húgom is csatlakozott

Szerintetek mit mondjak/csináljak/mutassak szüleimnek ( főleg anyunak) hogy talán, esetleg megenyhüljön a szíve, és megengedje, hogy továbbra is nézzem? Nem is értem, amúgy tökre engedékeny

Az én szüleim (legalább is anyum)leragadtak ott(kösznhetően a pokemonnak és társainak), hogy az anime az rajzfilm, rajzfilmet kicsik néznek.Ekkor közöltem vele, hogy én kicsi vagyok. Apum, ha azt mondom anime/manga azt se tudja mi az és mindig el kell magyarázzam neki.A bátyámat nagyon nem érdekli, hogy mivel töltöm az időmet. Szóvál az nálunk nincs olyan, hogy acslád együtt animét nézzen,de mégis igyekszem megértetni velük,hogy nem minden anime/manga kodomo.

Ha én olvasni/nézni szeretnék mangát/animét akkor felmegyek a szobámba. Nálunk nem működik az,hogy animét szeretnék nézni nézik velem.
Pedig nem bánnám, ha szüleim egy kicsit jobban megértenék.
Pláne most amikor öcséim is kezdik megszeretni.
De olvasni sokat szoktam Még ha nem is szívesen veszik meg(azt mondják mindig azért kapom meg,mert legalább lefoglal valami...mintha a tanulás nem tenné meg )

Váá, úgy látszik nekem ez csak álom marad...

Az én szüleim nem szolnak bele hogy mit csinálok/olvasok/nézek amíg az nem megy más dolgok (pl tanulás) rovására... Narutot meg régebben apumat leszámítva az egész család együtt nézte

Az enyémek jófejek, mert ha nővérem (aki egyébként notorius anime/manga utáló) birtokolja a TV-t akkor, ők megengedik, hogy náluk nézzem. A Pokémont, Dragon Ballt, Kaleido Start (ez utóbbit csak anya) és a Narutót (apa) együtt néztük, vagy éppen nézzük is. Nemrég kezdtük el a Dragon Ballt neten előről. Szerintem ők nagy arcok, vagy ha elkezdek valami újat nézni mindíg érdeklődnek mi az és miről szól. Öcsém inkább csak a Narutót szereti, de abból előszeretettel lenyúlja a haveroktól kölcsönkért mangájat is. Jó lenne ha több embernek lennének ilyen szülei.

A szülők elég nehéz esetek. Emlékszem, kicsi koromban a Kimba című oroszlános kis anime (akkor nekem még fogalmam sem volt róla, hogy ilyen szó van a világon) volt a kedvencem, de apa eltiltott tőle azon az ürügyön, hogy rágom a körmöm. (ő tudta, mi a műfaja)
Ált. isk-ben ment a Pokémon láz, azt se nézhettem, csak néha-néha, mert szerinte gyagyaság.
Most éltanuló vagyok, minden időm be tudom osztani, de akkor is morog, ha a húgommal a "azokról a japán hülyeségekről" beszélgetünk. A tv-ben már nem is próbálom nézni, mert apának pont akkor van valami jó filmje, amit okvetlenül meg kell néznie. Anyát nem különösen érdekli, mit néz a szíve szottya, hajlandó még az ömlengéseim is végighallgatni.
A húgom függő. Asszem ennyi

Nálam elég vegyesek a reakciók: apám utálja a mangákat és az animéket is, szerinte tök hülyeség az egész! Anya nem nagyon tudja, hogy mik ezek, a nővérem viszont mangafan/animefan!

Ja, azt bírom még, amikor az Animaxot nézem, apa bejön és elkezdi, hogy mi ez a hülyeség, amit nézek, nem csinálnak mást benne, mint üvöltenek! Mondom, amit te nézel, abba sem csinálnak mást, erre közli, hogy ez nem igaz, mert ő csak "normális" filmeket néz! Oké, erre nem szoktam semmit mondani!

Viszont kedvemre olvasgathatok mangákat, nem zavarja, csak igen nálam is megy a jól ismert "tanulj" szöveg!

De bosszúból az egész Death Note-ot és Hetaliát, sőt még a Narutót is elmagyaráztam neki, megmutogatva mindent a legapróbb részletig! Ha-ha-ha! Semmit nem jegyzett meg belőle egy dolgot kivéve: tudja kicsoda Sasuke! Ez eléggé meglepő volt!

A lényeg viszont az, hogy béke van a családban, mindenki boldog, így minden oké!

Hát naja... én pl. kitűnő vagyok, és Narutot, Bleachet néztem, meg hasonlókat... anyukám szerintem életébe nem látott animét, apával jól elbeszélgettünk az Afro Samurai-ról
Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?