Én továbbra sem értem, hogy nem tették szóvá a kipakolt gyűjteményt, mely inkább áll DvD-ből, mint Mondo-ból, és inkább áll Mondo-ból mint mangából... Mindegy... De akkor sem szóltak semmit! Engem valahogy ez zavar! Örülnöm kéne, hogy le se tojják (ténneg, a posztereket se tették szóvá ) én meg azé vinnyogok, hogy szóljanak Bezzeg miután futárbácsi meghozta a Naruto-imat, meg a kulcstartómat.....

Igen Háté, ezen már én is eleget gondolkoztam, mondjuk nincs joga beleszólni. én már öt éves korom óta rajzolok/olvasok képregényeket...
A cosplay..?
Amikor múltkor Misának öltöztem, ott rinyált, hogy ő ugyan nem visz el engem ilyen gönccel sehova, ezért gyalog mentem...
A ruhákat a külön kérésére szatyorban vittem és a mosdóban öltöztem át

Cosplayre én szerencsére még mondhatom, hogy annak gyakorlása, amit a jövőben is akarok csinálni (csak vegyenek fel a ruhaipari szakirányra^^"), de a mangáimra nekem is nagyon csúnyán kezdtek el nézni a szüleim. Nem is annyira a tartalmukkal van a gondjuk, hanem avval, hogy rajzoltak, illetve sok pénzbe kerülnek. És ebben igazuk is van. De mit csináljon az ember, ha végre valami értelmes és elgondolkodtató történetre lel? Naná, hogy támogatja az íróját és megveszi az összes kötetet.

Mida: Szerintem valószínűbb, hogy nem elhitetni sikerült vele, hanem csak szimplán rád hagyta...

Egyébként errefelé nagyon kellemes most a helyzet. AnimeKarácsony után Gintokit már régi ismerősként köszöntötték felmenőim ("megint ez a kékhajú gyerek"), és az árára se kérdeztek rá semminek, anyukám pedig nemrég azt mondta, hogy kerít nekem normális parókát a Slash "cp"-mhez a csillogó fekete cucc helyett, sőt, cilindert is csinál. Ez nagyon meglepett. Én is olyasmit vártam, hogy miért megyek jelmezbálba, vagy mittudomén...
Mondjuk lehet azért van ez, mert ez még mindig költségkímélőbb hobbi, mint a gitározás és/vagy az eredeti zenekaros cuccok vásárlása (azoknak tényleg horrorisztikus áraik vannak... De megérik mind).

Olyan szerencsés vagyok az anyukámmal XD Még meg is fordult a fejébe h cosplayel valamit de aztán meggondolta magát. Inkább Pockyt vett XD

Igen, a szülők részéről a "nőj már föl" a leggyakoribb hozzáállás. Tudom, hogy a cosplay-készítés 20 évesen az ő szemükben borzasztó gáz, de mit tegyek, lehet hogy gáz, de nem veszélyes. De a mosolyogva lesajnáló arc, amikor azt kérdezik: "jelmezbálba mész?"

Hát igen, az én szüleim sincsenek tőlük elragadtatva (és még nagyon finoman fogalmaztam). Apám azt gondolja a mangákról, hogy értéktelen szemét, az animékkel meg szerintem nem lenne gondja, elmondása szerint viszont zavaró, hogy rajzolva vannak, mert ő úgy van vele hogy rajzfilm=mese, s így nem tudja komolyan venni. Szoktam neki mesélni, a "durvább" animékről is, bár nincs tőlük annyira kiakadva. Mondjuk apa szerint az egész japán népség őrült (habár ebben lehet, hogy van valami, de ő sajnos más értelemben gondolja ezt). Anyát meg nem igazán érdekli az egész. A mangavásárlást egyikőjük se támogatja , de anya a cosplay ruhám megvarrásában és összeállításában előreláthatólag segíteni fog

Hát... A könyvespolcom tele van mindennel, mondanom sem kell, hogy mit összeöklendezik anyám, amikor ránéz...

Egyszer beleolvasott a Nana 1-be, ráadásul pont ott nyitotta ki, ahol Nana meg Ren "hancúroznak"( ) a kádban. Jött a (megszokott) fél órás prédikáció, miszerint én még túl kicsi vagyok ehhez. Végül csak sikerült meggyőznöm, hogy amit látott, az nem az volt, amire gondolt.

Igen, ez a szokásos szöveg. Ma még azt is mondta, hogy az, amiket nézek, meg amiket olvasok, öngyilkosságba hajszol, meg ilyenek... Hogy ezt honnan szedte...

Nálam is hasonló a helyzet. Amióta anime rajongó vagyok anyum minden nap megkérdezi tőlem, hogy ahogy idősödöm úgy megy el az eszem is?! Erre mindig csak azt a választ kapja, hogy legalább engem érdekel vmi, és örülnöd kellene, hogy a zsebpénzemet nem cigire meg ilyesmikre költöm. De sajnos sosem elégszik meg a válasszal, ezért a manga és anime mindig vitatéma köztünk, hiába vagyok 19 évesXD

Ma kaptam volna egy csomagot az AnimeLandtől, anya találkozott a csomag kézbesítőjével

Természetesen nem fizette ki, visszaküldte a feladónak. Mikor hazaértem a suliból, leült mellém, és elkezdte mondani, hogy nem érti, minek rendelek "játékokat" - már nagykislány vagyok. Meg hogy hogy rendelhetek ilyen hülyeségeket, ha a tanulmányi átlagom jó - mondjuk nem értem, hogy függ össze a kettő...
Na mindegy.
Meg elkezdte azt is mondani, hogy minek nézek ilyeneket, amiben csak a vér fröcsög - ez meg csak általánosítást. Attól, hogy anime, nem kell rögtön gyilkolósra gondolni...

Nem csak a magyar fiatalok.

Amúgy én nem értek Veled egyet abban, hogy az anime divatos lenne. Sőt.
Inkább kiforgatnám a dolgot:
Mint minden közösségben, az animések között is vannak pózerek, akik azt hiszik, hogy amit magukra rángatnak, amit néznek, amit tudnak, az új és menő és a többi, de leginkább kirívó. A fiatalokat az vonzza egy-egy új stílusban - legyen az zenei vagy öltözködési, esetleg mind a kettő - hogy egyediebbek lehetnek általa.

Közben viszont minden kis divatkattant lenyalt/agyonzselézett/vasalt hajjal nyomul az utcán, strasszköves-halálfejes fölsőben és drága, de ugyanolyan gagyi kínai minőségű tornacipőben... Tömegtermékek.

Röviden: nem lett az anime divatosabb, csak ismertebb, ezáltal megjelentek köztünk is az önmagukat kereső ifjú kószák as. tinik.
Sajnos ez természetes.
Vagy kinövik, vagy nem...
Ha az anime divatos lenne, akkor a jelenlegi "rajok" trendi ruházatukat cp-re cserélnék, hajpántjaikat egyedi tervezésű neki vagy usagi fölekre, sminkkészletük tartalma csak annyiban változna, hogy eltűnnének a vidám színek, és... A többit szerintem már Ti is tudjátok. Brrr~