Hirtelen fordul vissza a lány, amikor rosszat sejtve, kigúnyolja a hugát, majd egy sátáni vigyorral előttük alakul át számára teljesen ismeretlen démonná.
- Te jó Isten! - képed el e a lány - Te mi a fene vagy?
Maszk borítja be a férfi arcát és fekete angyalszárnyak röpítik a magasba.
Carrie a sokktól földbe gyökerezett lábakkal nézi végig, ahogy a férfi egy szempillantás alatt eltűnik, még felébredni sincs ideje, hogy megállítsa.
- Fenébe! Ki ez a dög? - áll szájtátva, minden előbbi érzése eltűnt és csak egyenesen a döbbenet maradt.
- Te idióta Kyane! - morgolódik magában Carrie - Ki a fenét akasztottál ránk?
- Most mit csináljunk? - néz Meimei-re, valamilyen választ várva tőle és persze a megoldást is.

Éledj, te haldokló fórum!!!!!!! Visszatértem!!!!
Na jó, akkor kezdjünk bele a levesbe, folytassuk!

Nem halt meg!!!! Csak itthon csöndesen haldoklom a náthában....és ilyenkor nem nagyon tudok írni..

A lány végig hallgatja a férfit, semmi érzelmet nem mutat, de belül már szenved.
Mikor Kyane egy gyűrűt húz a lány ujjára, csak csöndesen nézi.
Ugyan megcsókolja a lány kézfejét és rá is kacsint a férfi Carrie-re, de a lány továbbra is némán áll és figyeli őt.
Nem szól semmit, majd mikor elfordul a lánytól és elindul Kyane a kapu felé, arcán egy könnycsepp gurul végig. Csak egy.
- Hazudsz! Nem kell a segítséged! - csak ennyit mond a lány maga elé, hogy épp még hallja a férfi és ő is elindul az ellenkező irányba.
- Nélküled is boldogulok! - szinte már csak magának mondja, de tudja, hogy ő is hallja.

Carrie meghallgatja Kyane-t és végig a szemébe néz, és hagyja, hogy megcsókolja a férfi, és viszonozza a számára különleges csókot, de nem ölelt vissza.
- Mártír vagy! - ellép az ölelésből, nem szeretné, ha még mindig hozzá érne a férfi. - Miért nem engeded, hogy segítsenek? - kérdi a lány.
A lány út közben már letisztázta az érzéseit, nyugalmat erőltetett magára, nem hagyja, hogy megint valaki megsebesítse.
- Ha menni akarsz, hát menj, ne én tartsalak vissza! - Természetes, hogy rosszul esett a nőnek, hogy most elmegy, de a büszkesége gátolja, hogy valaha is könyörögjön valakinek, hogy maradjon.
- De akkor soha többet nem kérek a védelmedből, se az ígéreteidből! - gúnyosan mondta, hogy neki is fájjon, ne csak neki. Ha ő érez fájdalmat, akarta, hogy mások is érezzék! Elege volt, és menekülni akart. Megint.

Carrie pihent még egy kis ideig, élvezte azt a maradok nyugalmat ami még maradt. De tudta, hogy ideje mennie. Felállt, belebújt a csizmájába, felvett a dzsekijét, leporolta magát és elindult a többiek felé.
Nem sietett, tudta, hogy a többiek úgyis vagy ordítanak vele vagy szépen kérik, hogy maradjon.
Már messziről hallotta és látta is őket. Messzebbről észre vette, hogy még egy új taggal bővült a csapat, de az idegen személyében hamar felismerte Calintz-t. Csak messziről biccentett neki, majd később üdvözli.
Csöndesen battyogott oda a többiekhez.
- Azt ígérted, vigyázol rám! - mondta a lány, mikor vele szembe megállt, levette napszemüvegét és éjfekete szemével belenézett a férfiéba.
- Megszeged az ígéreted? - nem beszélt csúnyán, nem beszélt hangosan, csak az igazságot akarta tudni. - Nem muszáj betartanod, de akkor legközelebb ne tegyél ilyen megjegyzéseket!

- Ugyan, Quint! Nem kell udvariaskodni - néz hátra a lány a férfira - Nem kell a színjáték! - mondja szomorúan, majd vissza fordul a víz felé és tenyerét a víz felszínére teszi és eljátszik vele.
Hirtelen a semmiből egy erős energia löket kelti ki Carrie-t a nyugalomból. A víz is hullámozni kezd.
- Baj van! - mondja csöndesen a lány. Belül a szíve kalapál, de tudja, hogy ő rá most nincs szükség, abban a pillanatban Quint is eltűnik, bocsánatot kérve, és Carrie újra egyedül marad.
Tudja, hogy Kyane csinált valami hülyeséget.

Carrie nagyot sóhajt, teleszívja a tüdejét friss levegővel, és élvezi a nyugodt, csöndes pillanatokat. Végre pihenhet, nem üldözi senki ebben a pillanatban.
Végig borzolja a testét a szél kellemes cirógatása, libabőrbe burkolva a lányt.
Már hosszú ideje egyedül üldögél a fa árnyékában, mikor is Quint lelógó testtel ijeszti meg a lányt.
- Jaj! Quint! A frászt hoztad rám! - mosolyodik el a lány. - Itt is megtaláltok? - ül föl teljesen a lány - Igen, süttettem a hasam! - nevet Carrie, majd elkomorul. - Muszáj volt egy kicsit eljönnöm.... - kicsit idegesen beletúr a hajába, majd a másik szemébe néz. - Neked nincs olyan érzésed néha, hogy most el kell menekülnöd?
Föláll és egy remek ötlete támad. Odamegy a tóhoz, leveszi a csizmáját, feltűri fekete farmernadrágját térdig és belelógatja a lábát a hűs vízbe.
- Ez nagyon kellemes! Te nem jössz? Próbáld ki! - vigyorog a lány.

Carrie kicsit lemaradva siet be az ajtón, amikor megérezte az égett füst szagot.
- Jobban vagy már? - kérdezi a lány kissé aggódva
Jó kislányhoz méltóan természetes, hogy érdeklődik az egészsége felől.
Mikor látja, hogy Mei a fülébe súg valamit, majd Quint pedig Mei-nek súg oda valamit, Carrie felvonja a szemöldökét.
- Nem tudtátok hogy társaságban nem illik sugdolózni? - mosolyog rá a többiekre, bár kicsit feszengve érzi magát.
- Ha kell segítség Kyane, csak szólj, most viszont azt hiszem... el megyek reggelizni valahová... - a lánynak hirtelen olyan érzése támadt, mintha menekülnie kellene a szobából.
Mikor Mei kiment és becsukta az ajtót, Carrie még áll némán egy darabig majd hátat fordít mindenkinek, és ő is kimegy.
Megy, amerre a szeme viszi, lemegy a lépcsőkön, kimegy az ajtón és elsétál az erdő felé. Néha előtör belőle a félelem és úgy érzi, hogy menekülnie kell.
Egyre szaporábban veszi a lépteit, majd hirtelen az ámulattól szinte felborul, mikor megpillantja az előtte elterülő mesebeli tájat. Egy gyönyörű tó hívogatja az arra tévedőket, ahogy most Carrie-t is.
- Ejj, ha, ez ám az élet! - mosolyodik el a lány.
A megnyugtató látvány ragadja magával, ledobja a dzsekijét a földre és leheveredik az egyik szomorú fűz tövébe és csak a csöndet hallgatja.

húúúpsz, de félre néztem bocsiiii.... nagyon este volt már, és fáradt voltam..

Válasz A Tanú (#2437) üzenetére

Épp, hogy egy pillanatra nyitotta csak ki a szemét Kyane, már vissza is aludt, de ezzel is megnyugtatva kicsit Carrie-t.
- Csak nem lesz nagy baj - bár ahogy kimondta ezt, vissza is szívta volna, amikor meghallotta, hogy Mei szerint kővé dermedhet és akár porrá is zúzódhat.
- Kösz, ezzel megnyugtattál... - ráncolta a homlokát a lány.
- A szobájába tényleg jó lesz, tud egy kicsit pihenni! - mondja a többieknek.
Quint is segít és könnyedén kapja Kyane-t fel, gyorsabban haladnak egy ideig, de mikor hirtelen elkiáltja magát a férfi, Carrie megijed, hogy most mi fog történni és csak némán néz. De amint elmúlt a fájdalma vissza veszi Kyane-t és tovább megy, de a lány látja, ahogy a sós könnycsepp gyémánt lesz.
- Mi a fene vagy te? - kérdezi ledöbbenve a lány. Most nem akar botrányt rendezni, mert Kyane bajban van és nem szeretné, hogy bármi baja essen, az ő hülyeségéből, de nem fogja elfelejteni.

Carrie engedelmeskedett Meimei-nek és a Kyane fejét felemelte és próbálta tartaní míg Meime a férfi szájába csöpögtette a vérét.
- Remélem, hogy normális - néz aggódóan húga szemébe, ritkán látott olyat, hogy valakinek rohama volt, ilyenkor sosem tudta, hogy mit is kell csinálni.
* - Oké, megfogadom, hogy ezután elmegyek egy elsősegély tanfolyamra, csak ne legyen semmi baja! * - reménykedett a lány az ég felé.
- Mivel takarjuk be? - de ahogy kimondta a kérdést, márt tudta a választ és ennél per pillanat nem jutott jobb az eszébe.
Carrie levette a derekáról a kabátját és megpróbálta betakarni, de pár számmal kisebb volt a dzseki, de a felső testét azért védte.
Amikor elmúlt a rángatózás közel hajolt a férfihoz és a fülébe súgta
- Ha elmersz menni, utánad megyek és felrúglak! - Carrie nehezen boldogult az érzelem kifejezésekkel, de mindig igyekezett. Soha nem tudott egy síró lányt megvigasztalni, vagy bátorító szavakat mondani. Nehezére esett bármilyen érzelmet is kifejezni.

- Igen, emlékszem Mei. - próbál morogni rá, de nem nagyon tud. - De nagyon finom volt a pillecukor!!! - vigyorog a lány, de abban a pillanatban hangos korgás tör elő Carrie felől. - Bocs, kicsit nagyon éhes vagyok már - pirul el a lány.
Amikor meglátja, hogy húga és Quint szemeznek, elmosolyodik, de azért elfordul, hogy ne zavarja őket.
Élvezi ahogy a lágy szellő simogatja.
Elindul észak felé, reméli, hogy most már elérnek egy éttermet és hogy jól belakhat.
Csak egy kis ideig sétált, mikor is észrevette Kyane-t. Épp, hogy a lány megörül a férfinak, már a következő pillanatban látja, hogy összeesik.
- Fenébe, Kyane! - kiállt fel a lány, majd odarohan és letérdel mellé. - Kyane! Kyane! - szólongatja a nő, de a férfi nem felel. - Ugye nincs baja? - kérdi a többiek felé. * Csak a fáradtság miatt legyen! * - könyörög magában a nő.

Carrie megnyugszik, amikor látja, hogy jobban van Meimei és már mosolyog is.
- Számomra sosem leszel szörnyeteg, hanem az én édes, kicsi húgom maradsz! - mondja Carrie, majd átöleli a lányt.
- Mi az, hogy hisztis??? - akad ki a megjegyzésen - majd vigyorogva ránéz húgára - Nem is szoktam hisztizni! De akkor tényleg együnk valamit, keressünk egy helyet. Quint nem ismersz itt egy éttermet? Mindegy, mit eszünk, csak kaja legyen!

Carrie csak némán áll, és figyeli az eseményeket. Nem szól bele, nem lenne igazságos. Amikor Meimei rosszul lesz és a földön landol, megijed és egyből oda rohan. Mikor Quint vért ad neki, megnyugszik és lehajol hozzá
- Remélem jobban vagy. - néz rá aggódó szemekkel.
Érzelmeit eltakarja, hogy még véletlenül se lássa senki, hogy majd meg bolondult a harc alatt, fél, hogy bármelyiknek is baja esik.
- És soha többet nem akarok ilyen harcot! - mondja komolyan a lány.
Még Kyane felé sem nézett, a férfi már el is tűnt.
- Remek... - morog egyet maga elé.
- Gyere, Meimei, menjünk fel a szobába és pihenjünk le! - és a kezét nyújtja, hogy felsegítse. - Majd később eszek! - mondja Carrie.