Nah, ma... illetve tegnap... szóval elkezdtem a BR-t. Ha végeztem, részletesebb kritika várható

Happy birthday to you! Nagyon cool az oldalatok! [/QUOTE]
Minden szerkesztő nevében naon szépen köszönjük... büszkék is vunk rá... (asszem ezt nyugodtan kijelenthetem necro nevében is... )

Egyévesek lettünk....
[/QUOTE]
Happy birthday to you! Nagyon cool az oldalatok!

Ne aggódj, később sem fogsz csalódni!

Én most keztem olvasni a Battle Royal-t és eddig szerintem nagyon jó.

Ez így van, de szóval érthető, hogy mire gondoltam. Szóval az, hogy sokaknak tetszik, attól még nem jó. Más meggyőző érv kellene.:)

off:
hotaru no haka: nagoyn eltalálták, nagyon szép, ennyire nagyon ritkán érzékenyülök el, férfi vagyok, na, vagy mi.:) (legutóbb talán a Jóbarátok végén történt velem ilyen, amikor tavaly nyáron feszített tempóban az egészet végignyomtuk húgommal, pedig nem is egy kategória)

Hotaru no haka? Jáááj *bőgés következik* Eddig 2 anime tudott csak megbőgetni és ez volt az egyik. Egyszer láttam és nem hiszem, hogy mégegyszer végig bírom nézni. Annyira szívfájdító az egész és ami a legrosszabb, hogy igaz . *bőgés befejezve*

Nem véletlen, h a könnyebben emészthető műfajokért rajong a nagy többség. (Bár ez azért korosztályonként változik).A háborús drámát nem is azért találták ki, hogy könnyü délutáni kikapcsolodásként szórakozzon rajta az embet, hanem h pofán vágjon a tartalma .

FMP77: arra nem gondoltál, hogy általában a közepes dolgoknak van a legtöbb rajongója? Gondolj csak bele. A mainstrem dolgok, lehet bármilyen középszerű, sokkal több rajongója van, mint egy underground gyöngyszemnek. Persze sokan összetévesztik a dolgokat, és azért kezdenek valamit isteníteni, mert underground, de ha ettől eltekintünk, akkor így igaz. Tehát attól még, hogy több millióan olvassák és szeretik, még nem lesz jó. Pl Naruto, vagy a legtöbb shounen sorozat hatalmas népszerűségnek örvend, míg a Szentjánosbogarak sírját ennek csak töredéke ismeri. Lehet, hogy hülye példa, de gondolom érthető.
Ismét belinkelem, én így látom a Battle Royale-t, egyszer szinte kötelező, de helyén kell kezelni.
[Link]

Egyévesek lettünk....

A könyv nekem inkább csak a sok vér miatt maradt emlékezetes, ennek ellenére összességében tetszetős.
A BR-es oldalatokat megnéztem, korrekt, bár szerintem túl sokat foglalkozik a filmmel, ami a három médium közül (könyv, manga, mozi) a legrosszabbul sikerült.

Csak egy gond van: a BR nem horror, hanem lélektani thriller, némi futurisztikus beütéssel...
Az irodalmiságról pedig... mindenkinek más az "irodalmiság" sztem nem attól lesz egy könyv olvasmányos, hogy mennyire irodalmi a szöveg... sőt... a Szigeti veszedelemnél vagy a görög drámáknál irodalmibb szöveg nem kell, oszt mégis élvezhetetlenek... na, mind1... azért valszeg tud vmit a Koshun bácsi, hogy világszerte több millióan rajonganak a könyvéért... köztük én is...
Szal... félretéve a kritikát... azért, ha szereted a BR-t, látogass el hozzánk: [Link]ezt innen szerkesztjük páran... ja, és a MEGHÍVÁS MINDEN BR-RAJONGÓNAK SZÓL!!!! GYERTEK ÉS NÉZZETEK BE HOZZÁNK!!!

A Battle Royale óta (és előtte is) tucatnyi japán könyvet olvastam, és a kezdeti lelkesedésem elmúltával kénytelen vagyok azt mondani, hogy horrornak jó, de irodalmi alkotások között azért semmiképp nem kiemelkedő.

Hehe. Nos ez igaz, nem olvastam hátrább, csak az alapján mondom, hogy még anno én írtam először ide a a BR-ról, és azóta továbbra is felvetett téma. No de mondom, sebaj, engem nem zavar vagy ilyenek.

Ezsembe jutott még egy történet (végsősoron egy tanulmány a "Narayama-dalok"-ról) , amit olvatsam: Fukuzava Hicsiró Zarándokének.
Egy nagyon érdekes esetet mesél el, pontosabban egy népszokást ír le egy családdal bemutatva. Ez a népszokás az, hogy a falu időseinek bizonyos kor után zarándokútra kell mennie a falu szent hegyére. A főszerep egy Ren anyó nevű idős asszonyé, aki abba a korba került, hogy szégyennek számít a faluban, ha ép fogakkal rendelkezek és akinek utolsó tette nem másnak kell lennie, mint megmászni azt a bizonyos hegyet, mint ahogy azt ősei is tették előtte. Végülis az erre való fekészülését mutatja be. (Ren anyónak van egy özvegy fia is Tappei és azt hiszem egy unokája Keszakicsi, fiának is igyekszik új feleséget találni, mert szégyen lenne, ha így hagyná itt őt.) A családja hozzáállását is végig lehet kisérni, ugyanis például a zarándokútra induló idős emberet egy családtagjának kell elkisérnie, egy darabon.
Nagyon érdekes tanulmány, tele népdalokkal és csúfdalokkal, és egyáltalán nem mondható unalmasnak (egy tanulmányhoz képest).

Nem tudom, hogy mi alapján mondod, hogy megállt volna az élet a BR-nél. Talán mert ezt olvastam utoljára japán alkotótól? Vagy mert az utolsó 10 komment erről szólt?

Én láttam a Casablancát, és bár nem szeretem a romantikus filmeket, az különösen tetszett. Örök klasszikus, sokat idézett film, elég jó, érdemes megnézni. Ez a könyv sem lehet rossz. Köszi az ismertetőt.
A Kafka a tengerparton-nal már én is régóta szemezek, meg persze a Musashikkal is. Csak hát az idő kevés.:)

Látom itt megállt a világ a Battle Royal-nál (BR), ami nem baj, mert én is imádom , de hadd említsek egy nemrégiben piacra került könyvet, Murakami Haruki: A hattártól délre, a naptól nyugatra.

Két nap alatt kiolvatstam és teljes mértékben meg vagyok elégedve vele, hozta Murakami-tól megszokottat (bár eddig ez a második alkotás, amit tőle olvatsam ). Mivel eddig csak a Kafka a tengerparton-t olvastam tőle, azt kell mondanom, hogy ugyanúgy a titokzatosság jelen van ebben a műben is. A borítón a címen kívül egy aprócska "megjegyzés" is olvasható: "Japán módra megírt, lírai, álomszerű Cassablanca-történet". Én ugyan nem ismerem, vagyis inkább nem látam a Cassanblanca-t csak valami fekete-fehér film rémlik. Na de a lényeg, hogy megragadó szerelmi történet, nem várt befejezéssel.
Nem áll szándékomban leírni miről szól (a könyvesboltban el lehet olvasni a hátulját), csak annyit, hogy könnyed olvasmány, annak ellenére, hogy eléggé nyomasztó légkörben helyezkedik el olykor a főszereplő. Majdem a főszereplő egész életét végig követhetjük, és azt hogy a nő iránti szerelemet (na csak elmondok valamit belőle), akit gyerekkora óta szerettet, hogyan viszi tovább későbbi életciklusaiba is, és nyomonkövethető a változás, amint a szeretetből a lány iránt szrelem lesz.

Na durván ennyit akartam, gondoltam megosztom élményemet.
És BR forever.