Hát nem a hivatalos (www.battleroyale.hu) hanem a gportálos www.battleroyale.gportal.hu vezetői vunk És már az 1200ik látogatónkat ünnepeljük

Na igen, mellesleg persze hogy a kevdenc könyved! Mi az hogy?! Hisz' ha már a maygar BR oldal vezetői vunk

Igazad van bár azért a filmet bárki is szidná, gondoljon bele hogy egy 770-800 oldalas könyvet hogy lehet megfilmesíteni. Am. kevenc könyvem.

Öm... szerintem ha lefordítják az adott nyelvre (európai valamelyikére), akkor már nyugati olvasatú. Japánból fordított regényeknél ilyet még nem tapasztaltam, maga a borító, a számozás is adja az irányt. Szerintem kuriózum lenne, ha meghagynák japán olvasat szerint. (Én biztos támogatnám.)
De, ha a Japánban kiadott könyvekre érted, ami japán nyelvű, azt biztos "hátulról előre" kell olvasni.

és a Krizantém és kardot olvastam legutóbb, kulturális összefoglaló vagy mi akar lenni, elég jó.
de a japán regényeket is a klasszikus irányban kell olvasni? vagy azok már "európaiasak"? csak a mangákat kell hátulról?

A Szputnyik, szivecském-et én még nem olvastam, valahogy úgy éreztem még nem akarom olvasni. A Kafka a tengerparton viszont azonnal megfogott, amikor megláttam a borítóját. Elolvasva nem csalódtam benne, olyan élményt adott, aminek nagyon örülök egy könyv esetében. Ez pedig a rejtéjesség, amikor az olvasót arra készteti, hogy gondoljon valamit valamiről, ami még nem derült ki a könyv története során. Szerintem Marukami a Kafka esetében nagyon jól megcsinálta. A másik tényező, amiért nagyon tetszett, az a metafizikai vonatkozása, mai tovább növeli a könyv rejtéjességét. A 15 éves főhős valójában az élet értelmét keresi, és ugyebár megválaszolni a "Mi az értelme az életnek?" kérdést szinte lehetetlen amíg él az ember. Utazásai során megismer olyan embert, aki talán már nem is él igazán, de valami mégis az élők között tartja őt. Aztán ott van a másik főhős (két szálon fut a cselekmény, és bár a szálak összefutnak a két föhős mégsem találkozik), egy gyengeelméjű férfi, aki ért a macskák nyelvén, együgyü, nem tud olvasni, írni, mégis rájön arra, hgy neki egy küldetése van.
Az egész történetben van valamilyen erő, ami a szálakat irányítja, és minden megmagyarázhatatlan dolog előidézője, de ezt nem tudni mi, talán a sors(?).
Valóban nem könnyű olvasmány, de nekem ettől tetszik igazán.

Én most fejeztem be Murakami Haruki Szputnyik, szívecském! c. könyvét. Igazából már amikor megjelent és láttam róla plakátokat, akkor felkeltette az érdeklődésemet, de csak most adódott rá lehetőség, hogy el is olvassam. Nekem két dolog nem tetszett csupán, bár ezek igaen lényeges dolgok. Az egyik az, hogy állandóan elveszik a részletekben, elkalandozik a főszáltól, a lényegtől. A másik meg, hogy nyitva marad a történet vége, amitől totálisan befejezetlen az egész, és én úgy vagyok vele, hogy ha már végigolvastam X oldalt, akkor legyen valami értelme, célja is. Persze erre lehet mondani, hogy így az olvasó találja ki, de hogy őszinte legyek nincs mit, mivel 2 eset lehetséges: vagy az, hogy K és Szumire egymásra találnak, vagy az, hogy nem, és élnek, mint eddig is. Hát a japánokból kiindulva utóbbi valószínű, de így viszont az egésznek mi értelme? Mármint a történetnek, a könyv cseleményének. Így csupán egy epizód az életükből, egy rövid intermezzo, aminek semmi következménye nincs.
Egy szóval érdekes volt, kíváncsi lettem a Kafkára, bár az jóval nagyobb falatnak tűnik, mint hallottam.

[QUOTE]nekem Banana Yoshimoto könyvei tetszettek a legjobban. sajnálatos módon pont a leghíresebb könyvét nem sikerült olvasnom a Kitchen-t.

Hmm... A Kitchen-ről nem is tudtam, hogy a leghíresebb műve (talán csak azt, hogy az első), ennek ellenére még nem tudtam beszerezni (sehol sem látom a boltokban). Még azthiszem 2-3 évvel ezelőtt olvastam a Kitchen-t, a könyvtáros néni ajánlásának jóvoltából. Szégyen aligg, emlékszem már mi volt benne, ezért lenne ideje elolvasni még egyszer. Az első mű volt, amit tőle olvatsam. A Viszlát Cogumi volt a második, és elmondhatom, teljesen hasonulni tudtam Maria-val, vele együtt formáltam véleményt Cogumi-ról, és általa változtattam meg azt. Egy hisztis libát megérteni nagyon nehéz, bár a betegségéből adódik a magatartása.

Japán könyv: Bundori
bár a szerzője nem japán, a könyv egy krimi, ahogy a címe is mutatja(a bundori győzelmi trófea, az ellenség levágott fejét űzik karóra). mindenkinek ajánlom, aki elmúlt 18. Emlékeztet a Samurai X-re.

nekem Banana Yoshimoto könyvei tetszettek a legjobban. sajnálatos módon pont a leghíresebb könyvét nem sikerült olvasnom a Kitchen-t. a legjobban eddig a Viszlát Cogumi. igazán érdekes történet. két lány történetéről szól. jobban mondva egy közösen eltöltöött nyárról szól. a történet egyik főszereplője Maria, aki a rokonainál tölti a nyarat a tengerpartnál. a másik főszereplő pedig, mint a címben is olvashattuk Cogumi. Cogumi egy igen beteges lány. a modora elviselhetetlen. mindenkivel undok és agresszív. ennekellenére Maria (aki mellesleg teljesen ellentéte Cogumi-nak, mivel ő nyugodt, hallgatag és udvarias) a történet végére megérti Cogumi-t, sőt még meg si szereti.

ez a történet számomra igen érdekes volt. érdekes megismerkedni egy japán lány gondolkodás módjával. lényegesen eltér az európai felfogástól szerintem. az ember azt hinné, hogy egy olyan embert, mint Cogumi nem lehet megkedvelni. a történet folyamán viszont Maria szemszögéből nézve egyre jobban megkedvelhetjük Cogumi-t és mi is megértjük cselekedeteit és viselkedését is.

mindenkinek ajánlom ezt a könyvet és Banana Yoshimoto összes többi művét is azoknak, akik szeretnének jobban megismerkedni egy másik kultúra gondolkodásmódjával.

Nekem egy kurzusom alkalmával volt szerencsém egy
útikönyvhöz, bááár az Kínáról szólt. Az oktató írta, és abból a könyvből - vagy inkább mondanám füzetnek - volt a vizsga. A címe Makra László: Barangolások Kínában. Maga az előadáson is elhangzottak jó kis sztorik az utazásával kapcsolatban. Nagy élmény volt már hallgatni is. Nagyon jó az oktató előadó készsége, ami a könyvben is visszajött. A legfontosabb városokat, Kína majdnem 1/3-át borító sivatagot, Tibetet, Kína autonóm területeén élő ujgurokat, mongolokat is bemutatja, néhol beékelve egy-egy aranyos, humoros történettel. Szóval nem olyan száraz, mint azt elsőre gondoltam, sőt érdekes.
Na ez ugyan nem ide illet, csak részben, de nem hagyhattam ki.

Nos, hát én egy nem egészen japán könyvet olvastam. Tulajdonképpen magyar szerzői vannak, de Japánról szól, illetve a kalandos utazásukról Japánba.
Az egész úgy kezdődött, hogy még tavaly télen rendezett a Japán Alapítvány egy előadást, melyen Badár Sándor és Horváth János beszélt (hehe, inkább adta elő, szemléltette) Jappán - Retró útikalandkönyv c. könyvükről. Meghatározó élmény volt, ugyanis mindenki sírva röhögött a kalandjaikon.
Már akkor is volt dedikálással egybekötött vásárlási lehetőség, azonban akkor nem éltünk vele. (Sajnos) Most viszont a napokban mászkáltam egy könyvesboltban és erős késztetést éreztem, hogy megvegyem a könyv újabb kiadását, ami változatlan tartalmú ugyan, de a borítólapokon szereplő képek minden pénzt megérnek. Főleg a könyv elején lévő.
Maga a könyv fele annyira jött át, mint az előadás, de ez nem a könyv hibája, mert az is nagyon vicces, de élőben jobban átjön, nem beszélve a kimaradt, cenzúrázott részekről, pl. amikor az egész japán családdal berúgtak. Na jó, a hányós rész taglalása azért nem semmi! Szóval az élő előadásban is voltak dolgok, amik nincsenek benne a könyvben, és fordítva is.
[Link]

Régóta fenem már a fogam Kanehara Hitomi - Pirszinget a kígyónak c. könyvére. Valaki olvasta? Milyen volt? Megéri megvenni a könyvet? (Eddig az tart vissza, hogy igencsak vékony és 2000-et kérnek érte.) Ja és olvastam AS magazinban, hogy Japánban manga is fut(ott) belőle.

Yoshimoto jóóó!!! Kezdetnek a Kitchent olvasd, szerintem az a legjobb, de a Félelmeink és a Csipkerózsika álom is nagyon jó.

A gésások közül szerintem a Kiharu a leghitelesebb.

Yoshikawa Eiji: Musashi - A szamuráj útja
Az Ulpius adja ki, eddig az első jelent meg az 5ből. Történelmi, és Japánban nagíon népszerű.

Én azt mondom,hogy a Battle Royal nagyon jó és a film sem volt rossz.