Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen topik megengedett-e ^^.

Ha nem akkor fenyegessenek meg statárális kivégzéssel, én jól elfutok, és akkor be lehet zárni, köszönöm.

Szóval musicalek terén meglehetősen egysíkú tapasztalataim vannak, mert igazi japán történelmi musicalt, mint amilyenek többnyire hazánkban vannak, nem láttam még.

Viszont egyre több animés musical bukkan fel (egyre jobb srácokkal a főszerepekben, LOL), és hát... ezeket nem hagyhatja a mezei fangirl rápillantás nélkül :3.

Bár többnyire a Prince of Tennis musicalekkel kapcsolatban mozgok otthonosan (szám szerint tizenhárom letudott előadás van, ebből tizenkettőt már ki is adtak DVD-n), de volt szerencsém a Bleach Rock Musical részleteihez (hamarosan végignézhetem az elsőt teljes egészében), az Air Gear Musicalhez, a Sailor Moon musicaljeinek részleteihez.

Természetesen a japán színészpalánták új musicales generációja felbukkan másban is: sima színpadi játékokban (pl. SWITCH, vagy a másik Switch, aminek hosszabb a címe XD), illetve a Japánba hamarosan másodjára kilátogató Broadway darabban, a Pippinben.

Érdekelne, hogy ki mást érint még a téma, mert lassan egy évre visszanyúló tapasztalataim azt mutatják, hogy teljesen másképp viszonyulnak az egész színiélethez, mint mi magyarok, és érdekes diszkussziókat lehetne erről folytatni ^^;;.

Woohoo~

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, A Szilmarilok
J. Goldenlane összes (A herceg jósnője-A jósnő hercege, Isteni balhé-Pokoli Balhé, Farkastestvér, Éjfél, Papírtigris, A szélhámos és a varázsló)
Mo Hayder: Tokió
Takami Kósun: Battle Royale
George Orwell: 1984
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Dörnyei Kálmán: Kaland nélkül

Ööö, meg még nagyon sok más XD.

Btw, valaki említette itt, hogy mennyire romlott Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatának színvonala a részek előrehaladtával... nos, teljes mértékben egyetértek.
Eleinte Anita egy kúl, belevaló csaj volt, aki tökösen leküzdötte a vámpírokat, kicsit véres lett, meg néha meg akarták dönteni.
Az utóbbi részekben már csak egy véres pornót látok egy hülye pi**ával a főszerepben. Pedig szépen indult.

A Princess Ai számomra semleges volt (a.ka. semmi katarzisélményt nem jelentett, ez persze, nem negatív - inkább semmi extra, minthogy két pofára röhögjek azon, hogy milyen szánalmas, mwuhaha).

Az FMP megvalósítása azonban ötletesre és eredetire sikeredett, igazán kellemes élmény volt olvasni. Gratulálok hozzá.

Válasz Lonewolf (#4) üzenetére

Avatár: OMGANGST XD.

Nem mintha át akarnék menni offba, de BR filmmel nem az volt a gond, hogy nem adott vissza mindent, hanem hogy teljesen más indokokat adott a szereplők kezébe... Shuyából crybaby lett, Kiriyama (így hívják? Régen olvastam...) érzéketlen helyett kúl lett, és ami engem a legjobban zavart, az a pár volt, akik az osztályon belül szerelmespár voltak... az ő haláluk egy nagyon szép bizonyítéka az örök szerelemnek, a mártírságnak a könyvben... erre a csaj simán lerántja a srácot a szikláról... na no comment XD. Plusz voltak benne felesleges szálak, amelyek kihagyásával pörgősebb lehetett volna (ld. Noriko-tanár úr közti kapocs, WTF). /off

Válasz Zolifreeman (#18) üzenetére

Nekem is tetszett egyébként (vagy ezt már mondtam? XD), szerintem még mindig egy SOKKAL JOBB adaptációról van szó, mint a Battle Royale-nál. Ha néhányan úgy gondolják, hogy a DN-ben kivetkőztek magukból a karakterek, akkor a könyv-film sorrend esetén a BR-nél az a falkaparás lesz, amit én is levágtam nézés közben...

A második résznél a SARS-csapat subjára várok, mert az elsőt is nagyon profin, igényesen hozták (láttam már pár olyan japán sorozatot, amit ők csináltak, és hihetetlen ügyes banda), szóval a türelem rózsát terem elcsépelt elvét követem ^^.

Sokan mondják egyébként, hogy Miyano Mamoru (Raito hangja) mennyire jó lett volna a szerepre - jobban is hasonlít egyébként Raitóra, mint Fujiwara, meg hát a hang, ugye... ki tudja. Fujiwara egy nagyon elismert színész Japánban (rengeteg díjat bezsebelt már fiatal kora ellenére), szóval úgy gondolták, az ő neve többeket vonzhat a mozikba, mint egy bolond seiyuué (félreértés ne essék, imádom Mamo-chant, musicalben is láttam már, és pont azért bírom, mert egy eszement alak XD).

Ryuk úgy néz ki, mint egy Sims karakter, hát nah XD.

Btw, szvsz ez egy igenis jobban sikerült live action (bár nem jön át annyira azért az egész DN feeling, mint ami mondjuk a Nanánál igen... már nem úgy értem, hogy a Nanánál van DN feeling, ott természetesen Nana feeling van XD), vannak rosszabbak is (ótejóég, szegény Prince of Tennis live action színvonala a brekkencs hátsója alatt van).

Válasz mazsola (#6) üzenetére

Hogy miért is néztem meg a Death Note LA-jét? A válasz rettentően egyszerű: AOYAMA SOTA *fangirling*. Nos, ő az, aki a hihetetlen jó arc Matsudát alakítja XD. Szóval persze, amúgy is megnéztem volna a filmet, hiszen nézem a sorozatot, és szeretem a live actionöket meg a doramákat, de azért az ő neve nyomott igazán sokat a latba... bár ahhoz képest, hogy alig volt szerepe, talán kicsit feleslegesen XD. Nekem bejött minden megoldás a filmben, Fujiwara Tatsuya egy nagyon jó választás volt Raito szerepére (bár sokan Miyano Mamoru-san örök pajtiját, az énekes Kimerut javasolták volna, merthogy ő szadista XD - bocsi a mellébeszélésért XD).

Nagy kedvenc a Prince of Tennis *csillogó szemek*, a Nana, a Princess Tutu, a Loveless... huh, nem mondhatnám, hogy a bőség zavarától szenvedek XD.

Avatár: Reira, a Trapnest énekesnője (NANA).
Aláírás: egy idézet Miyazawától (KARE KANO). Mintha én mondtam volna *köhög*.