Valahogy nem tudom elhitetni magammal, ahogy áldását adja reám annak tudatában, hogy senkit nem fogok ismerni, nagyváros, megsötöbö, ugyebár a szokásos szülői aggódás. Bár valószínűleg jobban aggasztaná a dolog őt, mint engem.
Érdekelne is engem, hogy soha nem jártam még Pesten magamban Amúgy szerintem ha így működne, inkább busz.
Egyébként csak most jut eszembe, hogy van kőkemény 500 forintom, ami október első hetéig aligha fog gyarapodni

Merchior lokalizálása: Gyöngyöstarján. Ha Pásztó megvan, akkor onnan Gyöngyöspata, és onnan Tarján. Esetleg maga Gyöngyös még a jelentősebb, 6-7 km-re tőle található

Válasz Háté (#40400) üzenetére

Már Süti drágája is vagyok. SötétOldal képes lenne eljönni értem. Tisztára kedveltnek érzem magam

Amúgy azért nem, mert nem bírom elképzelni azt az élethelyzetet, ahogy apám elé állok a 8. osztály sűrűjében azzal az ötlettel, hogy ugorjunk fel egy napra Pestra. Messze is van, fiatal is vagyok, önbizalmam sincs.....

Apropó Sötétség: Nem tudod, hova akarsz indulni

Úgyis tudjátok, hogy max a következő évszázadban jutok el conra, innen az isten háta mögül, 14 évesen, egy olyan bazinagyvárosba, mint Pest.

Öngyújtófunkciós cp bakancs? Azmegmilyen? Amúgymeg ki ne nézne szívesen egy kiadós elfeneklést?!

Talán már csak ezért el kellene menni

Válasz sütilány (#40388) üzenetére

Szerencsére apám 2:08-nál hazaért. Képes lettem volna végignézni, esküszöm, ha nem csenget be

Válasz Yoroi (#40339) üzenetére

Hát... Ez ellen legfeljebb annyit tudsz tenni, hogyha nem akad közelről, hogy megbeszéled a távolival, hogy valahol hagyja ott a cuccát. Persze az a legjobb, ha van egy próbaterem erre a célra, vagy valaki pincéje is megteszi. Viszont magamból kiindulva nem szívesen hagynám ott a dobomat sehol, főleg nem sok-sok kilométerrel odébb

Válasz Souichiro (#40325) üzenetére

Hmm... Nem vagytok valami aktívak ezen a szombaton sem. Viszont én meg nem nagyon tudok az eddigiekhez hozzászólni... Mindegy, azért próbálok valami életet hozni ide is

Bemutatkozószöveget másoktól? Azt meg hogy hozzuk össze? Én pölö egy kicsit sem ismerlek, gondolom nem vagyok vele egyedül. Jó, hiba volna azt állítani, hogy mindenki így van vele, mert tuti hogy vannak jópáran, aki ismernek. De akkor is, magamra kivetítve ez a dolog enyhén szólva is lehetetlen

Válasz buzifaszvagyok (#40304) üzenetére

Csak nagyon lassan tűnt fel. Én már két napja azon aggódom, hogy mi lett az emberekkel, senki nem ír semmit. Én meg ugyebár nem írhattam, mert az dupla. De végre valaki észrevette

Egyébként úgy néz ki, otthagyom a zenekart

Válasz SötétOldal (#40287) üzenetére

Kicsit félre érted a dolgokat. Tőle sosem szerettem volna semmi komolyat. Féltem, hogy akár el is veszíthetem, így próbáltam baráti szinten tartani a dolgot, de hiba volt. Egyébként egy teljesen más lánnyal szeretnék összejönni, de ez már megint egy másik dolog.


Ez a magány meg nem értem honnan tört rám. Attól, hogy egyedül vagyok ebben a nagy házban? Nem hiszem, hisz máskor is szoktam, sőt elég sokat. Meg ha itthon is vannak szüleim, akkor is alig látom őket. Ők lent tanyáznak, én meg fönt ordíttatom a zenét. Szóval nem tudom. Most kivételesen az osztályban sem érzem magam elhagyva... Nem értem... Mindegy, megjöttek apáék, és feldobták a hangulatot

Válasz Winry Rockbelll (#40285) üzenetére

Áháháá Nem, dehogy is.... Életem eddigi részében még nem volt dolgom egyetlen barátnővel sem.... Csak hát volt egy illető, aki öt hosszú éven keresztül volt belém szerelmes, öt hosszú éven keresztül próbált összejönni velem. Énmeg... Hát mondjuk, hogy le se bagóztam, és ez alatt az öt év alatt megszámlálhatatlanszor darabokra törtem a szívet, a lelkébe tapostam, és még sorolhatnám. Úgy hittem, hogy ezt tavaly nyáron sikerült lezárni. De egy évre rá, néhány hónapja úgy tűnt, továbbra is él ez a dolog, csak talán nem oly hevesen. 5 évet miért pont most adott volna fel?

Csak ez a 3heteslöttyedtparadicsom magányérzet... Pedig egyáltalán semmi okom nincs rá. Még véletlenül sem vagyok pillanatnyilag egyedül. Nem értem én ezt

Válasz Winry Rockbelll (#40282) üzenetére

Hát ha már emlék, én egy 5 évnyit visszacsinálnék...
De ettől a nyomorult magányérzettől megszabadulnék szívesen. Talán nem is a tulajdonság erre a legjobb szó. Inkább érzés.

Válasz The Exiled (#40280) üzenetére

Van egy olyan érzésem, hogy az augusztusiról is le fogok maradni... mindegy...


Éreztétek már úgy, hogy egy tulajdonságot el kéne távolítani az egész lényetekből, kikódolni a dnsetekből, hogy soha többé ne érezzétek?

Szükségem volt erre így estére. Eléggé kibillentette a zenei egyensúlyomat az elmúlt három óra. De így máris jobb
Hanem íme, a szám, aminek nem sikerült még összehozni az introját: [Link]

Válasz idk pls delete (#409) üzenetére

Hát még ha értenék belőle akár csak egy szót is...

Válasz 屍鬼レゲ (#40273) üzenetére