Darker Than Black
Eladnék!/Vennék!
Hentai - 18 éven felülieknek!
Highschool DxD
"is fun"
Legújabb cikkek
MondoCon 09 Ősz
SakuraCon köszi + Moderáció + Hellsing4 errata
Nana érdekesség
5. Magyar Képregényfesztivál
Tavaszi képregénybörze
Eddigi hozzászólások
Bár a wallscrollok témái (Kuroshitsujit kivéve) távol állnak tőlem, szép sor, az biztos...
De a kézzel rajzolt Gintokimat semmi nem veri. Az imént, amikor megtekintettem, a madzagja is elszakadt... Szóval most összetekertem a Mestert, addig se csúfítja itt a világháborús hangulatot.
Mikami: Végre valaki, aki szimpatizál az L-copy albínóval... A szíve mélyén persze tudja mindenki, hogy ő a legjobb, de kimondani kevesen merik.
Tudom, hogy nem így van, elnézést... xD
Én kértam apámat anno, hogy legyen szíves, és fúrjon nekem be csavart, de amikor meglátta az első wallscrollom (Near & Mello, meg Light, a 10. volume borítójának kicsit editelt verziója, óccsóér' jutottam hozzá, örült is a Niörfan fejem), ő elpártolt az ötlet mellől, én azért oldottam meg magamtól. Meg is látszik, mint ahogy írtam korábban...
A másik kettő wallscrollom közül az egyik egy totál semmitmondó, unalmas Bleaches, Ichigoval, meg a többi idegesítő főszereplővel (egy Ichimarut, Grimmjózsit, Kyourakut vagy Ukitaket ábrázoló cucc pedig mennyivel jobban mutatna...), ezt is óccsóér sikerült megvásárolni, a harmadik pedig egy házi gyártású darab, egy hibás wallscrollt vásároltam meg nagyonóccsóér (700 HUF) egy sráctól, amiből kiszedtem magát a textilt, aminek a világos hátuljára rajzoltam egy -korlátolt képességeim miatt- megkérdőjelezhetően sikerült alkotni egy Gintokit, és most ő figyel az ajtó mögül, ahol csak én látom. Másnak nem is ajánlom, de totál Gintama freakként nem élhetek Gintama wallscroll nélkül...
De ha már ilyen kedves kérdést kaptam, akkor lehet visszakérdezni? Mert már csak illemből szokás, de még ráadásul érdekel is. Már ha nem tabutéma... .__.
//Kisregény, bwahh... //
A falaim egyetlen kis szeletén (fél méter széles maximum) vannak poszterek, ott viszont 20-30 (Metálhámmörből, meg hasonló csodaújságokból), és ezeket rögzítettem rajzszögekkel. Nagyon egységes látvány, ahogy az egymásba lógó poszterek (Immortalék egy Death Note cucc miatt pl. felesben szerepelnek, alapból vannak hárman, így egy tag látszik) több helyen át vannak szúrva, meg minden.
//Néha tényleg reflexből odavágom a nicket a válasz elejére... LOL.//
Ennek ellenére én is totál baromságnak tartom, de celluxszal 100, hogy leszedném a fél festést (ez a Blue-Tech meg totál új... Ez az a kék ragacs -nevéből mondjuk gondolom-, vagy Googlézzek utána?), és sok alvással töltött óráim egyikén közelebbi, bennsőséges kapcsolatba kerülnék pl. egy DN poszterrel, aminek a sok átragasztás után celluxdarabkái feladták volna a harcot.
Aláírásom pedig (ha minden igaz, akkor) egy Woody Allen idézet, de most készülök váltani egy másikra tőle...
Mondjuk nem akarom letagadni, hogy imádok aludni. Sokan azt mondják, hogy az életünket nem szabad alvásra pazarolni, de szerintem nincs igazuk. Aludni csodálatos. Annak ellenére, hogy a legtöbb pókot olyankor esszük.
Azmeg elég humoros, ha ugyanabból az anyagból lefeleltetett két embert, egymás után, és még ő oltogat miatta, legalábbis szerintem. Az ilyesmit nem kell felvenni, ilyenkor szimplán ő a hülye, már nemazért...
Kilencedikesként majdnem minden tanítómnak a szíve csücske lettem, amikor az első két hétben 2.-3. óra körül is lazán hajtottam a fejem a padra aludni... Át kellett állnom, a napi 3-4 óra alvás nem volt elég... Mondjuk ez már akkor is sz_r kifogás volt.
Szóval aludni kell, unott pofát vágni, és a testvéreteket fogja a kedves néni/bácsi a ti neveteken szólítani, olyan maradandó élményt fogtok nyújtani...
//Woahh, reflexből írom a postok elejére, hogy kinek megy... Ennyire berögzül az ilyesmi...?//
Ha már úgyis az évnyitókról volt szó az imént, felteszem a kérdést, hátha valami sorstársra lelek...
Csak én szoktam az ilyen ceremóniákon elaludni? Ma is százas, hogy elfogok... Mert nem aludtam egész éjjel.
De most komolyan... Harmadikos korom óta legalább bealudnom mindig sikerült, de a legutóbbit csendben végigszundítottam az egyik udvari padon, és az osztályfőnököm keltett fel, hogy az ő osztályába fogok-e járni... Ő ebben a pillanatban meg is kedvelt, amúgy.
Szóval csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Mert örülnék, ha nem így lenne... Megnyugtatna, hogy nem vagyok teljesen számkivetett, meg ilyesmi.
Hajnali fél kettőkor az embernek úgy megjön a kedve az ilyesmihez. Mármint hogy hozzászóljon. Megnyíljon. Kommunikáljon. Ilyenkor, hajnali kettőkor az ember úgy érzi, hogy meg kell nyilvánulnia. Rá kell szabadítania magát a kibertérre. Ki kell lépnie a Mátrikszból. OFF elvágva, elnézést.
Az én szüleim nem szeretik ezeket a ,,kínai meséket". A Rurouni Kenshint anno édesapám még nézte velem, de jómunkásemberként nem értett sok mindent belőle. Ez nemsokkal a Pokémon/Yu-Gi-Oh!/Digimon hármasfogat lefutása után volt, 12 voltam köbö. Vagy nem tudom.
Ezek után, miközben egyre mélyebbre ástam magam eme termékek világában, szüleim egyre ellenszenvesebbé váltak a műfaj iránt.
Az igazi törés akkor következett be, amikor megvettem az első mangakötetem.
Vagyis igazából akkor, amikor megmondtam az árát.
Pedig ötszáz forintot még le is hazudtam belőle.
Azóta ez a törés megvan. A kínai mesék eléggé tabutémának számítanak nálunk, az AnimeConok is "rendezvény" fedőnév alatt futnak.
Mondjuk a helyzet tűrhető, nálunk nincs megkötve, hogy mire költöm azt a pénzt, amit ők megkeresnek, majd nekem adnak... Több ismerősöm ezzel így van, így habár nincsenek oda értük, szerencsére az én őseim tolerálják ezt ,,hobbit" (vagy nevezzük akárminek), és bár tudom, hogy utálják, de megvagyunk egymás mellett.
//Imádok kisregényeket írni... Szánalmas.//
Visszaolvastam, láttam, hogy elment a topic más irányba, de ezt így hajnalban az ember nem hagyhatja ki. Egyszerűen úgy érzi, hogy cselekednie kell. Ki kell öntenie a lelkét. Elnézést érte sokadszorra is.